Mai Friss!

friss.gif


Az utóbbi időben elmaradtam kissé, úgyhogy itt a hiánypótlás:
- Voicelessly 2-3-4. fejezet -> kész
- The Darkly B. M. Extra 2. - 3 -> kész
...és akkor jöjjön a két új mű:
- Emlékeink 1. fejezet -> kész
- Adrenalinszint 1 - 2. fejezet -> kész

1210000192.gif

Várható:
- Teletha:
- Emlékeink 2. fejezet
- Adrenalinszint 3. (utolsó) fejezet
- Love On The Other Side Of The World 2 4. fejezet (utolsó)
- Silent Emergencies extra.
- Take Note extra.
- Golden Taste of Blood
- Koibito Sensei
- Viszályban született szerelem, a harangok

- Adriana:
- Tudatlanság 3. fejezet

- Jégvirág
- The GazettE Fanfictek ( Sok sztori lesz, készüljetek!)

- Lucy:
Az Ő műve is folyamatban van!

Konnicsiwa!

hello.gif



Ha kérdésed, óhajod-sóhajod van, akkor érdeklődj nálam vagy hugi-channál ~Lucynál.

Rólunk:
- Teletha ~Fő Admin, Író
- Lucy~Társ Admin, Író
- Adriana ~ Író
- Jégvirág ~ Író

Jön! Igen-igen. Boldogan jelentem, hogy ismét új íróval gazdagszunk. Jégvirág, kedves barátunk a zenészek kalandos és fülledt világába kalauzol majd el minket, méghozzá nem is akármilyen stílusában! Öveket becsatolni...kéjutazás kezdődik!!

A lopásról:
Nyugodtan lopkodj csak! Én úgy is tisztában vagyok vele, hogy én vagy a szerző társaim írtuk-e. Szóval semmi értelme!

Jó olvasást kíván ~ Teletha és Lucy

Ha társ író/ szerkesztő szeretnél lenni, kérlek jelezd nekem!

kommentek

REDA zene meg a szerelem
– Ezt ugye nem mondod komolyan? – hüledezett Shiori, mikor meghallotta barátja és kollégája vallomását.
– De – csuklott el a fiú hangja. Hiroyuki már régóta magában hordozta ezt a titkot, próbált is tenni a vágyódás ellen, de mára már feladta. Feladta, és úgy gondolta, hogy enged neki, és megszerzi őt, aki úgy vonzza magához, mint virág a méhet. De nem tudta, hogyan tovább, mit csináljon ügye érdekében. Ezért kollégájától és egyben bizalmas barátnőjétől kért segítséget.
Ő fodrász volt, míg a lány stylist. Jól kijöttek egymással, összhangban is voltak, a munka miatt. Tudta, hogy a lány nem adná tovább, amit elmondott neki. A szerződésükben benne áll a titoktartás is. Természetesen nem egymásról, hanem az együttesről, ha kiderülne valami, esetleg kompromittálót csinálnának előttük, nekik ezt titokban kell tartani, nem adhatják ki a sajtónak. Így a lány jó titoktartó volt. Mindketten szerettek a PS Companyban dolgozni, és örültek, mikor a the GazettE nevű bandát kapták a kezük alá. Nagyon szerették a zenéjüket, Shiori pedig nagy rajongója volt nekik. Már majdnem két éve dolgoztak a PSC-ben, és eddig senkinek meg sem fordult a fejében, hogy leváltsa őket. Mindig naprakészek voltak a legfrissebb trendek és divatok világában.
Hiroyuki tehát úgy döntött, elmondja kis titkát Shiorinak. Aznap délelőtt szólt neki, szeretne vele beszélni, lehetőleg négyszemközt, csendes helyen. Így meghívta magához egy vacsorára. A lány örömmel mondott igent, régen evett már házi kosztot, bár nem ez volt a legfőbb oka.
– Na, mi a gondod? Meséld csak el nyugodtan. Nem mondom el senkinek, és ha tudok, segítek is neked – biztatta Shiori a fiút, aki meglehetősen zavarban volt.
– Háát… ööö… nos, tudod… Kami-sama, bele sem merek kezdeni, annyira kínos.
– Akkor ne akard elmesélni az egész sztorit, csak mondd ki nyíltan!
– Hát azt hiszem, nem is, teljesen biztos vagyok benne, hogy… – temette arcát a kezébe.
– Ha nem akarod, nem muszáj elmondanod, ha majd készen állsz, akkor elmondod – tanácsolta neki a lány.
– Nem... izé... na jó, beleszerettem Reita-sanba – bökte végre ki Hiroyuki.
– Hogy mi van? – Shiori szinte azonnal le is fagyott, és nem akaródzott neki magához térni.
– Szóval, ez nem most történt, hanem már úgy fél éve, de istenem, én annyira… csak úgy vonz, nem tudom, mi legyen. Reita, ő teljesen más, külön világ, ki is nevetne. Meg mégiscsak mindketten férfiak vagyunk, és ő, tudod, csak a lányokkal… Kérlek, Shiori, segíts! Nem tudom, mi legyen, hogyan mondjam el neki, mit tegyek!? Én ebbe belehalok, nem bírom tovább! – zokogva csúszott le a heverő elé, felhúzta a lábát, és a térdébe temette az arcát.
Shiori átérezte a fájdalmát, ő is volt ilyen, vagy legalábbis ehhez hasonló helyzetben. Neki is sikerült kifognia pont egy rocksztárt. Ő éppen a nagy és utánozhatatlan Gackt-samába zúgott bele teljesen, ráadásul úgy, hogy abban az időben épp neki dolgozott. Be is vallotta neki érzéseit, de a férfi kuncogott rajta, majd mégis magához húzta, és megcsókolta. Majdnem egy teljes évig élt a lány boldogságban az áhított férfi mellett, de az összetörte a szívét. Megcsalta, nem is egyszer, ráadásul férfival. Szakítottak, és Shiori egy hónapos depizés után jelentkezett a PSC-be dolgozni.
Tehát tudta, mit érez most Hiroyuki, meg is fogadta magában, hogy ahogyan csak tud, segít neki megszerezni Reitát.
– Rendben, segítek, csak kérlek, ne sírj – ölelte át a fiú vállát, hiszen alig múlt még 20.

~oOo~
– Reita-san, leülnél? – kérte Hiroyuki, hogy nekiállhasson a dolgának, és belője azt a szívdöglesztő sérót neki.
– Aham – Reita csak dünnyögött az orra alatt, és teljesen bele volt mélyülve valami pletykalapba.
– Nem gondolod, hogy ez inkább lányos elfoglaltság? – kérdezte tőle Hiroyuki, miközben pofátlan módon kiszedte a basszusgitáros kezéből az újságot, és félredobta.
– Hé, ez most mire volt jó, he? – háborodott fel Rei.
– Zavar a munkámban – mondta a fodrász tök fapofával, majd nekiállt, és megcsinálta Reita haját is, és természetesen, mint mindig, most is pont ő volt az utolsó.
– Hogy állsz? – hajolt be az ajtón az egyik operatőr.
– 10 perc és készen is vagyok, illetve 15 a sminkkel együtt – válaszolt Hiroyuki.
– Oké, emberek, 20 perc, és kezdünk! – kiáltotta a háta mögé.
A stúdióban iszonyatos felhajtás volt ma, a banda legújabb klipjének a forgatása volt tervbe véve. Hiroyuki már rutinosan, a beígért 15 perc alatt bőven végzett Reitával, ugyanakkor szerette volna húzni is az időt. Beletúrni a hajába, élvezettel nézni az arcát, miközben sminkeli. De tudta, ennek nem most van itt az ideje, hiszen még aznap el kellett készülniük a klippel.
– Köszi, kész vagy, mehetsz – mondta, és útjára bocsátotta a zenészt.
– Köszönöm. – Reita még az ajtóból visszafordult, és pár másodpercig egyenesen Hiroyuki szemébe nézett, az arcát fürkészte, majd lelépett.

Shiori és Hiroyuki miután végzett a dolgával, úgy döntöttek, megnézik a forgatást. Nagyon jó szám, pörgős és egyszerűen mindenkinek bejövős. A Red című szám volt, és a címhez hűen az öltözékük piros-fekete összeállítás.
– Haláli jó göncöket szedtél össze nekik – dicsérte a stylistot Hiroyuki.
– Köszi, bár gondolom, te a többiekét észre sem vetted, de ne bámuld már ennyire feltűnően, hallod?
– Mi? Ja, oké.
– A te munkád is nagyszerű lett – szólt a lány.
– Á, semmiség, csak a szokásos.
– Hmm, Hiroyuki? Oké, értem én, hogy bele vagy zúgva, mint ló a meszes gödörbe, de kérlek, a szemed maradjon a helyén.
– Persze, persze…
– Hé, te nem is figyelsz. Hiroyuki!! – rángatta meg a srác vállát.
– Mi az? – ocsúdott fel a fodrász.
– Azt kérdeztem, nem kérsz-e törölközőt?
– Minek?
– Hogy feltöröld a nyálcsorgásod maradványait – zsörtölődött a lány somolyogva.
– Jól van, srácok, ügyesek voltatok, mára ennyi. Ne feledjétek, holnap lesz a fényképezés! – kiáltotta el magát rendező-san, miután úgy gondolta, hogy a klip jó lett.

~oOo~
Másnap délután fényképezés volt. Valamikor 10 óra magasságában vánszorgott be a banda. Reita kómás, mosott fejjel zárta a sort a bevonulásnál. Shiori és Hiroyuki már reggel óta bent voltak, és mivel nem volt itt a banda, ezért unaloműzésképp a fodrász a stylistosnak csinált egy nagyon vagány frizurát.
– Ohayou – motyogták sorban a belépők.
– Mi a baj, Reita-san? Hosszú és fárasztó volt az éjszaka? – célozgatott Hiroyuki csibészes mosollyal. A basszusgitáros azonnal ragadozó, perverz félmosolyt öltött magára.
– Hmm... Hiro-chan, esetleg legközelebb lenyomozhatnál, ha kéred, veszek neked profi távcsövet… – válaszolt. A fodrász erre csak nyelt egy nagyot, majd intett, és elfordult tőle.

A fényképezésre gyorsan mindenki elvégezte a kijelölt feladatát. Természetesen a fodrászszékben megint Reita volt az utolsó. A többiek már mind szétszéledtek az öltözőből, így ketten maradtak. Hiro ma kicsit lassabban dolgozott, hogy élvezhesse Reita társaságát. Élvezettel túrt bele a hajába, megsimogatta a tarkóját. Mikor sminkelte, a száját nézte a zenésznek, és önkéntelenül is végigsimított rajta ujjaival, mindeközben észre sem vette, hogy Reita a pillái alól mindvégig figyelte őt. Viszont nagyon megijedt, amikor a száját simította, a szőke férfi megpuszilta ujjai hegyét. Ledermedt, de Reita továbbra is csukott szemmel egy mosolyt varázsolt az arcára. Hiro hamar felocsúdott, és gyorsan befejezte a dolgát.

– Perverz mosolyt kérnék… – mondta a fényképész a kamera mögött, a banda pedig készségesen követte az utasításokat. Shiori és Hiroyuki a fal mellett álltak, és nézték a fényképezést. A fodrász mióta belépett, le nem vette Reitáról a tekintetét. Miután ő elkészült, akkor vette csak fel a göncöket, amiket Shiori válogatott a zenésznek. Egy szűk fekete bőrnadrág és egy szál bőrmellény volt rajta, ami csak félig volt begombolva, tehát érthető volt Hiroyuki viselkedése.
– Tetszik? – kérdezte Shiori.
– Hai, nagyon is… – pirult bele Hiro.
– Csak miattad válogattam ezt – vigyorog a stylist.
– Te kis szadista – mosolygott válaszul a srác. Majd azonnal el is állt a lélegzete, és lefagyott. Mikor a fényképész kérte, hogy csábító mosolyt villantsanak a banda tagjai, a basszusgitáros tökéletesen meg is tette, egyenesen Hiro szemébe mélyesztve sötét szemét.
– Köszi, ennyi volt – bocsátotta útjára a bandát a fényképész. – Sayonara!
– Sayonara – válaszolták kórusban, és indultak az öltöző felé, addigra már a két alkalmazott is bent volt. Most Reita viharzott be elsőként, levágta magát a bőrfotelbe, szétgombolta a mellényét, és hátradőlve pihegett.
– Mennyire fárasztó tud lenni ez az egész – mondta, és válaszul mindenki hümmögött rá.
Hiroyuki éppen szedte össze a kellékeket, és tényleg csak véletlen (nah persze) tévedt a tekintete a basszerosra, de utána le sem vette.
– Hiro-chan? – kérdezte Ruki, s ezzel felzavarta álmodozásából és fantáziálgatásaiból a fodrászt, aki erre elpirult.
– Tessék?
– Miért bámulod Reitát, és miért pirultál el?
– Á, semmi, semmi – elfordult a többiektől, összepakolt, majd próbált lelépni.
– Hé, várj! – kiáltott utána Shiori. Majd a folyosón elkapta a srácot.
– Mondd, mégis mivel szándékozol hazamenni? – kérdezte tőle, rámutatva a tényre, hogy ma a lány hozta be, ő pedig mint a villám húzott volna el.
– Semmi baj, majd gyalogolok.
– Ekkora pakkal?
– Nem gond, tényleg.
– Várj a parkolóban, mindjárt megyek, és hazaviszlek – ajánlotta neki a lány.
– Köszönöm.

Már negyed órája várt a parkolóban a barátnőjére, de az csak nem jött. Gondolta, feltartották valamivel. Elhagyatottan ácsorgott a parkoló közepén, de ekkor egy fekete kocsi kanyarodott a mellette lévő helyre, és állt meg.
– Jó napot! – köszönt a kiszálló zenésznek.
– Napot – válaszolt az.
Mindketten ott ácsorogtak és vártak. Körülbelül öt perc múlva Reita lépett ki a liftből. Észrevette Gacktot, elmosolyodott, és odalépett hozzá, megölelte, majd megkérdezte:
– Hát te?
– Igazából beszélni akartam veled. Gondoltam, megvárlak, bent vagy még, ha itt a kocsid – válaszolt az énekes.
– Mit szeretnél, mondjad!?
– Hű, ezt úgy mondtad, mintha álladóan én kérnék tőled valamit.
– Miért, nem így szokott lenni?
– Na jó, de. Lebuktam.
– Mi kellene?
– A tanácsod – nézett rá könyörgőn.
– Valami nő?
– Ööö, nem…
– Á, oké! – vigyorodott el Reita.
– Most azonnal, vagy...?
– Mit szólnál egy vacsihoz?
– Hol eszünk? Együnk a Flamingóban! – vágta rá azonnal Reita a környék legdrágább éttermének nevét.
– Te kis telhetetlen. Oké, legyen, megkapsz tőlem mindent – mosolyodott el Gackt.
– Am, még csak annyi, hogy az angyalkádról van szó? Hyde-chanról?
– Hai-hai – pirult el egy kicsit az énekes.
– Rendben, majd este akkor beszélünk – mondta búcsúzóul Reita, és mint mindig, egy szájra puszival búcsúztak el.
Hiroyuki a beszélgetést nem hallotta, de látta a csókot, és összedőlt benne a világ. Zokogva csúszott a mélygarázs fala mentén a földre.
Reita a kocsihoz menet észrevette fodrászukat, és odament hozzá.
– Miért sírsz?
– Semmiért.
– Hát jó – fordult volna meg, hogy elmenjen.
– V-várj, kérlek! – állította meg Hiroyuki hangja. Megállt, visszament hozzá, és leguggolt mellé.
– Tessék? Mit szeretnél?
– Mi… mi volt az az előbb, az a csók? – kérdezte még mindig könnyesen, és egyre pirosabban.
– Az nem csók volt, csak egy búcsúpuszi. Nincs, aki hazavigyen, ugye?
– De, Shiori mindjárt jön.
– Kétlem, ugyanis mikor leléptem, éppen Ruki szájában volt.
– Mi van? – teljesen megdöbbent a hír hallatán a fiú, és szinte el is felejtette a maga baját.
– Gyere, hazaviszlek, és mondok is valamit.
– Oké…

~oOo~
Beszálltak a kocsiba, és Reita miközben vezetett, elkezdett mesélni. Gondolta, hogy miatta van ilyen állapotban a fodrász. Sejtette, hogy a srác érez valamit iránta. Így, gondolta, elmondja múltja egy darabját neki, hogy megnyugodjon az.
– Tudod, mikor még fiatal voltam, a szüleim meghaltak, és árván maradtam az utcán. Egy ízben, mikor lopni kényszerültem az éhhalált megakadályozva, elkapott a rendőrség, és börtönbe zártak, illetve csak előzetesbe kerültem.
Gackt, ő is utcagyerek volt, az a tipikus verekedős fajta, mit ad isten, őt is elkapták, és egy cellába kerültünk. Mivel mindketten utcagyerekek voltunk, hamar barátságot kötöttünk. Bizalmas kapcsolatba kerültünk, nem kell rosszra gondolnod, úgy tekintettünk egymásra, mint két testvér. Így bizonyos fokig szerettük, illetve még ma is szeretjük egymást, de csak testvérként és bajtársként. Egymást segítettük, ahol csak tudtuk. Pár év múlva viszont Gacktot felfedezték, és mesés, csillogó magaslatba jutott. Ekkor sem feledkezett meg szegény, árva barátjáról, befogadott új luxuslakásába, hogy legalább tető legyen felettem. Rá egy évre beálltam egy kis utcabandába, és felkapottak, sikeresek lettünk, de még ma is testvéri a kapcsolatunk Gackttal. Amit te csóknak láttál, az csak egy szájra puszi volt, annak jele, hogy még mindig testvérek vagyunk, és bízhatunk a másikban. Természetesen ezt a sajtó előtt és nyilvános helyen nem tehetjük meg, ugyanis akkor meg is kellene magyarázni, de ismerve őket, úgyis kiforgatnák az egészet. Ennyi a történetem. Most már megnyugodtál?
– Aha, köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem – hálálkodott a bizalomért Hiroyuki. Reita pedig azt már kihagyta a sztoriból, hogy ne bántsa meg a fiút, hogy egyszer ki akarták próbálni egymással a szexet, csak mert alapon. Igaz, hogy nem is jutottak messze, mert mindketten makacsak voltak, és egyikük sem volt hajlandó uke lenni, így tehát csak kézzel elégítették ki egymást. De úgy gondolta, ettől a fodrászuk csak még jobban bedepizne.
– Itt is vagyunk – szólt, és ezzel kizökkentette gondolataiból Hiroyukit.
– Köszönöm, esetleg nem jönnél fel egy teára?
– De. – Hiro meg is lepődött az azonnali könnyed válaszon.

Miközben Hiroyukira várt, gyorsan küldött egy sms-t Gacktnak, hogy nem baj-e, ha holnap lenne a vacsi. A válasz azonnal jött: „Nem baj, de el kell holnap mesélned, miért nem volt ma aktuális.”.
– Tessék, fekete tea, ezt kértél ugye?
– Igen, köszönöm. – Egymással szemben ültek a kis dohányzóasztal előtt. Reita mélyen a fiú szemébe nézett.
– Nem akarsz valamit mondani? – kérdezte tőle.
– Hát, ízé, nem – jött zavarba a fodrász.
Megitták a teát, és utána leültek a kanapéra. Reita rágyújtott, a srác meg csak rosszallóan nézett.
– Mi az?
– Tudod, rákba fogsz meghalni, amennyi cigit szívsz.
– Aha – hagyta rá a basszeros.
– Te, miért bámultál annyira, és miért pirultál el ma? – Nem kertelt, egyenesen nekiszegezte szegény zavart srácnak a kérdését.
– Szeretsz?
– Mi, izé, nem… – próbálta a menthetőt menteni a fiú.
– Hiro-chan?
– Hai?
– Tetszett a mai ruhám? – Es a választ meg sem várta, megcsókolta a teljesen piros, zavarban lévő fiút.
– Gyere, megmutatom, milyen fárasztó tud lenni a hosszú éjszakázás – a fülébe suttogva utalt a reggeli csipkelődésre. – Merre van a hálószoba? – kérdezte, miközben elnyomta a cigi maradékát. Hiroyuki csak mutogatni bírt, a hangját teljesen elvesztette. Reita még egyszer mélyen megcsókolta, majd ölbe kapta a könnyű fiút, és belavírozott vele a szobába.

~oOo~
Körülbelül két hét telt el az után az emlékezetes nap után. Hiroyuki boldog volt most, hogy Reitát szeretőjének tudhatta. Reitán is szintén látszott a boldogság, bár erősen próbálta ezt palástolni. Másnap reggel megbeszélték, hogy nem mondják el senkinek sem a történteket, és titokban tartják, legalábbis egyelőre. Még aznap délre mindketten megszegték az ígéretüket. Reggel Hiroyuki elmondta Shiorinak, délben Reita pedig Gacktnak adta tovább, hisz barátaikról volt szó, de hamar rájött a banda összes többi tagja, mert ugye alig feltűnő, hogy stírölik egymást, egy-két kacsintás Rei részéről, alig-alig feltűnésmentes „véletlen” simogatások, de Rukinak sikerült elcsípnie egy seggrepacsit is, míg Rurunak egy csókot, mikor azt hitték, senki nem figyeli őket. Tehát egy hét múlva már mindenki tudta, és örültek is a boldogságuknak, mintha mindketten öt méterre a föld felett jártak volna. Az említett két hét lejárta azért is volt olyan nagy dolog, úgymond mérföldkő, mert első koncertjük volt, már szeretőkként.
Az öltözőben várták a fellépés kezdetét, de még sehol sem álltak. Kai nyavalygott, hogy szűk a nadrág, nem tud leülni benne, ráadásul úgy, hogy vagy két órán át válogatott. A frizurája már majdnem mindenkinek megvolt, csak Kainak nem. Jelenleg hosszú haja volt, és ha látványosat akart belőle Hiroyuki csinálni, akkor az időigényes és bonyolult feladat volt. A sminket most Shiori és a banda önmagán garázdálkodva készítette el.
– Hnnn, annyira szeretem fogdosni Kai-chan haját, olyan hosszú, selymes és sima. Bár Reié sem rossz a rövidsége ellenére, vastag szálú és nagyon könnyen formálható – mormogta magában elkalandozva Hiroyuki.
– Hiro-chan, ez most komoly? – háborodott fel Reita.
– Mi... ja... hát izé, szeretem a hosszú hajat, mert jó frizurákat lehet belőle csinálni. – Majd felpillantott, és le is fagyott. Mindenki mérhetetlen perverzséggel tekintett rá, kivéve Shiorit, aki kissé meglepődött, de tudta, barátja az igazat mondta, viszont azzal is tisztában volt, hogy a banda kissé máshogy gondolja ezt.
– Szóval, Hiro-chan? Azt mondod, hogy szereted Kai hosszú haját? És hogy az enyém rövid, de jó vastag? – kérdezte perverz mosollyal Reita.
– Mi, igen. Nem értem, mi ezen a kivetnivaló – értetlenkedett tovább a fodrász. Erre Ruki szólalt meg.
– Tulajdonképpen azt vallottad be, hogy szereted Kai hosszát, de nem baj, hogy Reié rövid, de jó vastag – alig félreérthetően utalgatott Ruki, miközben szemtelenül Kai, majd Reita ölébe nézett.
Erre már leesett Hiroyukinak is a perverz banda gondolatmenete, és mélységesen belepirult, bár Kai nála is pirosabb volt, mert ugye mindenkinek vele kellett dobálóznia.
– Hiro-chan, most ezt hogy fogod kimagyarázni? – kérdezte tőle ártatlannak tűnő hangon Reita.
– Ó, Kami-sama, még magyarázkodjam is a ti perverzkedésetek miatt?
– Hai, hai.
– Hát, sehogy.
– Ez büntetést érdemel! – kiáltott fel a nagy „isteni-hangom-van-és-magasabb-rendű-vagyok-nálatok” stílusában Reita. Hiroyuki csupán csak nyelt egy nagyot.
– Várom a következményeket. Ugye azért nem fog nagyon fájni? – azonnal meg is kérdezte aggodalmaskodva.
– Az attól függ.
– Mitől?
– Hogy visszaszívod-e a mondottakat, és egész nap a kedvemben jársz-e?
– Hai, hai, visszaszívom – bólogatott alázatosan, miközben az orra alatt megjegyezte:
– És mégis mi vagyok én, megalázható házi kedvenc?
– Mit dünnyögsz?
– Á, semmit, semmit, csak azon agyalok, mi legyen vacsorára.
– Természetesen Hiro-chan – fölényeskedett Reita. A fodrász úgy döntött, innentől inkább kussol, és a dolgát végzi.
A koncert hamar lement, vadítóak voltak. A rajongók a sikoltozásban vesztették el a hangjukat, vagy csak szimplán zavarban voltak, és nem tudtak kinyögni egy szót sem dedikálás alatt. Mondjuk azért alig feltűnő az, hogy Reita végig hátul maradt, és az ismert sztárfodrász hátsóját fogdosta.

~oOo~
– Nos, azt hiszem, én még tartozom neked egy büntetéssel – suttogta Reita Hiroyuki szájába két csók között, mialatt betámolyogtak a lakásba.
– De lehet, inkább holnapra halasztom, hulla fáradt vagyok – nyögte Reita, utalva a kimerítő koncertre.
– Neem!! Jobb előbb túllenni rajta – izzott fel Hiro szeme a büntetés gondolatára is.
– Hnn, nagyon finom vagy, azt hiszem, inkább még ma megbüntetlek, de meg ne próbálj ellenkezni, mert akkor holnap is meg kell büntesselek – mondta Reita, miközben már hámozta le a fölösleges rongyokat szeretője testéről.

Reita egy hirtelen mozdulattal ledöntötte az ágyra Hiroyukit. Gyors, határozott mozdulatokkal levette az orrkötőjét, és azzal bilincselte a fiú csuklóit az ágyhoz. Elkezdte csókolgatni a tiltakozó Hirót, de Reita ezt megelégelve otthagyta, előszedett egy másik orrkendőt, és bekötötte vele a fodrász szemeit, az pedig még jobban tiltakozni akart.
– Csssss. Ez a büntetésed, viseld hát. – Erre már nyugton maradt a fiú, és hagyta, tegyen vele szerelme, amit csak akar. Reita kiment a szobából, majd kisvártatva egy gyertyával és egy doboz jégkockával tért vissza. Hiroyuki mit sem tudott erről, bár megérezte az illatosított gyertyát.
– Mit csinálsz? – kérdezte a basszusgitárostól. – Szzzz – szisszent is azonnal fel, mikor megérezte mellbimbóján a forró viaszt, de még mielőtt kellemetlenné válhatott volna az égető érzés, Reita rátett egy jégkockát, és azzal kezdte el simogatni a fiú melleit. – Reita, ezt most azonnal hagyd abba!
– Miért, nem jó? – kérdezett vissza ártatlanul.
– De… de akkor is hagyd abba! – A zenész rá sem hederített, elkezdte szopogatni a már kezelésbe vett mellbimbót, miközben az előbbi eljárást elvégezte a másikon is. Harapdálta, nyalogatta, szopogatta, néha-néha visszatérve a szeretője nyakára és ajkaira. Majd miután megunta a gyertya per jégkocka játékot, abbahagyta, és elkezdte csókolgatni mindenhol a fiú testét. Szépen lassan haladt lefele a már felizgult testen, minden egyes négyzetcentimétert végignyalva. Mikor a fiú alsójához ért, végigsimította annak vonalát, s Hiroyuki izgalmára lehelt egy könnyű csókot, aki már csak felnyögni volt képes. Eszméletlenül és őrjítően lassan kezdte el lehúzni a valóban szexi, szűk fehér fölösleget. Miután elvégezte a műveletet, simogatni kezdte izgalma tárgyának belső combjait, és csókolgatta, ahol csak érte, de a lényeget kihagyta. Egy idő után, mikor már Hiroyuki a könyörgés szélén állt, őt is meglepve, hirtelen szájába fogadta annak merevségét.
– Ah, Rei-chan – nyögött fel Hiroyuki azonnal, bár még mindig csak az elején volt a kínzásnak Reita. Ezután ellenben az eddig szokott menetrendtől, nem lassan izgatta a fiút és simogatta, markolászta annak hátsóját és bejáratát, hanem hirtelen már egy ujjal benne is volt a fiúban, aki immáron fájdalmában kezdett nyöszörögni. Még mielőtt újra levegőt kaphatott volna, Reita már két, majd kis idő múlva három ujjal volt benne. Eddig nem voltak még ennyire gyorsak, Hiroyukinak eszméletlenül fájt is, de Reita, hogy könnyítsen szegény srácon, megmarkolta annak férfiasságát, és egyből gyorsabban kezdte el mozgatni rajta kezét. Amikor már Hiro az élvezettől nyögdécselt, abbahagyta egy percre a végzett műveleteket, s mikor újra visszatért, már emelte is magához szeretője testét. Elhelyezkedett bejáratánál, megcsókolta a fiú ajkait, és azonnal be is hatolt. A basszusgitáros már el is ment volna abban a percben, annyira szűk, annyira forró volt a szeretett fodrásza. Elkezdett benne mozogni, s kezével rásegített a másiknak. Egyre vadabban mozogtak. Reita észrevette, bár az elhomályosult látásától ez csodának számított, hogy Hiroyuki szabadulni próbált, hogy belekapaszkodhasson szerelmébe. Rei engedelmesen kikötötte a csuklóját fogva tartó bilincsből, s Hiro azonnal le is tépte a szemét eltakaró anyagdarabot, de el is állt a lélegzete. Hatalmasat dobbant a szíve, mikor meglátta Reita pirult, extázisban lévő arcát. A fiú felhúzódzkodott, mély csókot váltottak, belekapaszkodtak egymásba. Kisvártatva hirtelenjében hátralökte Reitát és vigyorgott a kialakult új helyzeten. Most ő volt felül még ha képletesen is, ezért fitogtatva hatalmát, lassabb tempóra váltott. Simogatta közben Reita mellkasát, majd előredőlve adott neki egy csókot. Rei a kezét használta, hogy sürgettesse végre a fiút. Megmarkolta a csípőjét, ezzel kényszerítve őt gyorsabb tempóra. A srác eleget tett ennek, ritmust váltottak. Reita egyik keze pedig átvándorolt a fiú férfiasságára. Az hamar már a beteljesülés kapujába jutott. Épp mondani akarta, hogy:
– E-el… fogok… Áááá – az orgazmus hullámai törtek végig a testén, késztetve őt arra, hogy hátrafeszítse testét, és hátradobva fejét nyögje ki szerelme nevét. S ráélvezett annak hasára. Reita megérezte az összeránduló, körülötte szűkebbé váló testet. Még egy-két lökés után ő is követte a mennyországba párját. Hiroyuki pihegett, és el is szégyellte magát.
– Go-gomen, hogy rád… – pirult el a zavarban lévő fiú.
– Nem baj, amíg az a tied – suttogta válaszul Reita, majd maga mellé rántotta a fiút. Az hálásan és boldogan dőlt szerelme mellkasára. Reitának még arra tellett erejéből, hogy magukra húzza a takarót. De addigra a fiú már mély álomba szenderült, s Rei is követte őt e titokzatos világba.

~oOo~
Reggel, mint mindig, Hiroyuki kelt előbb, számított rá, hogy szerelme egyhamar nem kel fel önként. S ma az ébresztő sem zavarhatta fel, szabadnapjuk volt. Élvezettel nézte, ahogy a be nem húzott sötétítőfüggöny miatt a nap fénye ragyogó, földöntúli fényben fürdeti Reita testét, és angyali glóriát fest annak feje köré. Úgy gondolta, hogy ő valóban angyal, csak lemondott a szárnyairól, hogy a földi mocsokban élhessen. Egyszer meg is kérdezte ezt tőle, ő csak nevetett, és azt válaszolta, hogy pontosan úgy van, ahogy mondod, feladtam a szabadságom szárnyait, hogy e mocsokba legyek láncolva általad, de ezt nem bánom, sőt…
Már vagy tíz perce fürkészte az arcát, mikor is Reita megérezte, hogy figyelik, kinyitotta a szemét, rámosolygott Hiroyukira, majd megszólalt.
– Ohayou, kedves.
– Ohayou. Kérsz reggelit? Kávét, teát?
– A kávé jólesne.
– Oké, akkor 10 perc múlva szándékozzál kifáradni a konyhába.
– Szándékozok. – Reita csak mosolygott, mint a vadalma, Hiroyuki meg a bolondgombával vetekedett. Kikászálódott az ágyból, magára vette a köntösét, majd ment reggelit készíteni, miközben azon agyalt, hogy úgy viselkedik, mint egy háziasszony, ő, reggelit készíteni, ebédet és vacsorát főzni, ráadásul a szerelmének, kész röhej, de nagyon is boldoggá tette őt ez. Még ha mérgelődhetett azon, hogy Reita semmi házimunkára nem képes, majd elvégzi ő, hálából… szeretetből.

Alig öt perce ügyködött a konyhában, mikor Reita beballagott, a háta mögé lépett, és belecsókolt a nyakába. Átölelte a derekát, Hiroyuki hátranézett a válla felett, Reita pedig megcsókolta.
– Szeretlek – mondta halkan és érzékien a fodrász.
– Még szép, ez alap – mutatta meg egoizmusa tetejét Rei.
– De én is, nagyon, nagyon szeretlek.
Reita most mondta először ki nyíltan a vallomását, és ettől Hiroyuki mérhetetlenül boldog volt.



VÉGE

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Bétázásért hálás köszönet Telethának!

Címkék: RED A zene meg a szerelem

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://telethayaoiwritings.blog.hu/api/trackback/id/tr465644830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Desischado 2013.11.24. 11:05:35

Nekem nagyon tetszett! bár csak névről ismerem a The Gazette-t, de a ficben nagyon aranyosak voltak! Örülök, hogy a végén összejött Reita, és Hiro! Neked pedig Arigatou, és olvasni fogok még tőled!
süti beállítások módosítása