Perverz Semék & Pajkos Ukék
Akira és KaichiAkira a tengerparti napon süttette magát. Félig már aludt, szemei elernyedtek a forróságban. Lágy kezek simogatását érezte mellkasán, melyek egyenesen a mellbimbójáig siklottak. Két ujj dörzsölte össze az érzékeny kis testrészét. Bágyadt szemeiből rögtön kipattant az álom, és egyenesen farkasszemet nézett galád zaklatójával. Kaichi barna szemei egyetlen percre sem engedtek szabadulást. Karon ragadta Akirát, és magával vonszolta. A pálmafák sűrű erdejében volt egy szalmatetős pavilon. Oda vonszolta be szegényt, és amint beért, le is vetette magát a padra. Egyetlen mozdulattal magára rántotta a meglepett Akit, és már maga felé is emelte. Akira Kaichi lábai között térdelt, felsőteste teljesen a férfi fejénél volt. Kaichinek szerencséje volt, hogy nem kell holmi feles ruhadarabokkal kínlódni, hanem izgatott kis nyelve máris kényeztetheti a törékeny kis testet. Akira nyakától egészen a hasáig, köldökéig tiszta nyál volt. A kóbor kis nyelvecske végül visszatalált a mellbimbóhoz, azt kezdte nyalogatni, szívogatni. Kaichi egyetlen mozdulattal lerántotta az Akira derekára kötött törölközőt, összekötötte vele a férfi kezeit, akinek épp csak arra volt ideje, hogy megkapaszkodjon a pavilon korlátjában. Kaichi a derekánál fogva megemelte Akirát, és ajkai közé fogadta annak férfiasságát. Akira már körmeivel markolta a korlátot, kínlódott a gyönyör habjaiban, ahogy Kaichi nyelve hegyével cirógatta a férfiasságának csúcsát. Akira megremegett, és már az orgazmus küszöbén járt, mikor Kaichi betolta fenekébe az egyik ujját. Akira felnyögött...
– Sakamura-san, kérem, ébredjen! – villant Akira szemei elé a fiatal légi utaskísérőnő arca. – Landolunk, Sakamura-san! – szólt ismét. „– Bassza meg! Ilyet álmodni! Ha ezt most Kaichi is látta volna... végem lenne.” – gondolta magában Akira, miközben lefelé lépkedett a lépcsőn csomagjaival kezében. Besétált a terminálba, leült egy asztalhoz, és rendelt magának egy jó erős kávét. Ez már annyira hiányzott neki. Mármint a „hazai” kávé. Kávéja szürcsölgetése közben szétcsapta telefonját, és riadtan konstatálta, hogy legalább harminc hívása volt, mióta felszálltak. Természetesen mind Kaichitől származott. „– Kurva élet, meg fog ölni!” – dörmögte orra alatt, majd összecsukta telefonját, és kézfejére hajtotta állát. Gyönyörű nőies vonásai miatt bárki hihette volna róla távolabbról, hogy valóban nő. Akira elmélázott. Kezdetekben, mikor a Dead Hearts menedzsere volt, és összejött Ryuval, az egy vegyes érzésekkel teli idő volt. Akkoriban teljesen odavolt Ryuért, és bár már akkor sejtette, az elejétől fogva, hogy Ryunak más foglalja el a szívét, mégis remélt. Remélt egy közös jövőt vele, bár most már nem bánja, hogy nem így alakult. Kettejük szakítása, nem viselte meg annyira, ahogy azt várta. Sőt... az újonnan jött zenekar, a Memories, melyet Nishio alapított, sok újdonságot hozott az életébe. Mint például Kaichit, aki a Memories basszusgitárosa volt. „– Mi a szar?! Ezek szerint nekem valami basszusos fétisem van?” – ugrott be neki váratlanul egy tök lényegtelen és hanyagolható kérdés. „– Ah, mindegy!” – legyezte el magából a gondolatot. Intett a pincérnek, fizetett és távozott. Bepakolta minden holmiját az autójába, és hazáig meg sem állt.

Takaros kis kertes ház előtt fékezett egy gyönyörű, vörös Nissan Ellure. Akira türelmetlenül vágta be az ajtaját, mit sem törődve vele, hogy mennyit ér autója. Csomagjaival a kezében ügyeskedett a kertkapuig. A kertkapu nyikorogva nyílt szélesre, beljebb engedve gazdáját, hogy azt azután ismét megállíthassa egy akadály. A bejárati ajtó kulcsai után kotorászott táskájában, mikor kinyílt az ajtó, és két erős kéz ragadta beljebb.
– Kai... Kaichi! – lepődött meg Akira, az őt szorongatóra meredve.
– Miért nem vetted fel? – szegeződött máris neki a kérdés.
– Mondjuk azért... mert a repülőn nem lehet? – érvelt logikusan Akira.
– Akkor meg miért nem hívtál fel, miután leszálltál? – jött az újabb kérdés. Akira sóhajtott, majd eltolta magától Kaichit, és kezeit annak vállára tette.
– Ne haragudj, fáradt voltam. Megittam egy kávét, és azután rögtön jöttem is haza. Bár nem gondoltam, hogy itthon leszel – szólt.
– Hogyhogy itthon? – lepődött meg Kai. – Hol máshol kellett volna lennem, szerinted? – kérdezte.
– Hát... esetleg lehetett volna valami elintéznivalód... vagy a Memoriessal kapcsolatos dolgok, hisz nemsokára lesz egy nagy utolsó visszatérő koncertetek a Dead Heartssal.
– Te most szívatsz? – vonta fel a szemöldökét Kai. – Szombaton? Elintéznivaló a Deaddel? Hülye vagy, Aki? Ki a faszom akarja nézni annak a vén fasz Ryunak a képét még szombaton is?! – kérdezte sértődötten.
– Nem... én csak... – próbálta menteni a menthetőt Akira.
– Te... – ragadta karon Kai Akirát, akinek ettől minden csomag kihullott a kezéből. A hálószobába vonszolta, és az ágyra lökte. – Évek óta ismerlek, évek óta együtt vagyunk! Az egyetlen, aki még szombaton is képes „intézkedni”, az csak te vagy. Várlak haza, itt gubbasztok, akár egy kóbor, kiéhezett eb. Azon görcsölök, hogy nem zuhantál-e le, vagy hasonló. Erre te jössz ezzel... se puszi, se pá, se fogd meg a faszom... vagy hiányoztál! Biztos vagy benne, hogy ezt kell tenned a férjeddel? – vágta a megszeppent Akira képébe, aki az utolsó szótól kissé elpirult, és megsimította ujján pihenő gyűrűjét.
– S... sajnálom! – nyögte félszegen. – Kérlek, bocsáss meg!
– Aha... ja... azt hiszed, ennyivel el van intézve? – nézett mérgesen. – Mi jár annak, aki rossz „feleség”? – kérdezte átható tekintetével Kai.
– B... büntetés? – kérdezte félve Akira.
– Eltaláltad, asszonykám! – húzódott perverz mosolyra Kai arca. Kioldotta szerelme nyakkendőjét, majd összekötözte vele kezeit, amit végül az ágy vasrácsához rögzített. Türelmetlenül szaggatta le róla ruháit és tette csupasszá testét.
– Kai... az drága volt! – nyöszörgött Akira.
– Tessék? Úgy hallottam, mintha szóltál volna! Szóltál? – kérdezte még mindig perverz mosollyal.
– Nem... – nyögte beletörődően Akira. Kai Akira dereka alá nyúlt, megemelve ezzel a testét. Akira az érintéstől rögtön haptákba vágta magát, amit Kai ki is használt. Hosszú nyelvét kiöltve, végigszántott Akira férfiasságán, amitől a férfi megborzongott. Sokkal valóságosabb és gyönyörtelibb érzés volt, mint a repülős álma. Kai nyelve hegyével érintette Akira farkának csúcsát, amitől Aki heves zihálásba kezdett.
– Kai... ne! – nyögte a férfi. – Ha így folytatod... el fogok élvezni! – szuszogta fogai között.
– A-a! Azt még nem – intett mutatóujjával Kai. Az éjjeliszekrényhez hajolt, kihúzta fiókját, és előhúzott belőle egy zacskót, amit mohón bontogatott fogaival. Akira feszülten várt, mire Kai elmosolyodott, és megcsókolta riadt szerelmét. A zacskó hangosan zörögve szabadult meg a benne lévő tárgytól, ami sok kis golyó volt. Legalábbis messziről ennyi látszott. Kai felemelte Akira törzsét, nyelvével utat tört annak fenekébe, s mikor már elég nedves volt, magához vette golyóit.
– Egy... – szólt, mikor felhelyezte neki az első golyót. – Kettő... három... – folytatta tovább.
– Kai... iii..., kérlek, ne! – nyögte Akira. Kai azonban nem tágított.
– Négy... öt... hat... – számolt tovább a galád. Akira tenyerével körülfonta Kai csuklóját, és szemeiben furcsa fény gyulladt.
– Ha nem baszol meg most rögtön, lesheted, hogy valaha is a seggem közelébe engedlek! – szólította fel a bátorságot merített Akira. – ...és oldozz el! – fejezte be. Kai nem tehetett mást, mint engedelmeskedett. Akira ismét nyeregben érezte magát, ezen elgondolása rögtön a valóságban is tényszerűvé vált, mert Kai felrántotta, és az ölébe ültette. Akira erősen markolta a széles vállat, úgy próbálta megtartani magát. A gésagolyók mellé hamarosan Kai farka is csatlakozott, ami igencsak nagy meglepetést csalt Akira arcára.
– Vedd ki azt a szart a seggemből! – szólította fel Akira Kait.
– Még nem! – válaszolt könnyedén Kai, és lökött egy erőteljeset. Akira felsikított a gyönyörtől. Kai ütemesen folytatta ugyanezt a műveletet, míg meg nem látta Akira kéjes szemeit. Egyetlen rántással húzta ki szerelméből a golyókat, és adta át a teljes helyet farkának. Akira Kai felemelt lábaira támaszkodott kezével, úgy mozgott tovább a férfin, akinek úgy tűnt, kezdenek felakadni szemei. Ez persze nem így volt, csak közel járt egy teljesebb világhoz. Akira egy nagyobbat ugrott fel, majd erősen vissza, mikor érezte szétáradni magában Kai forró, fehér nedvét. Lábai megremegtek, még épp arra volt ideje Kainak, hogy alányúljon Akira zuhanó testének. Kellemes hang tört fel Akira torkán, majd elájult. Kai magához ölelte, és a takaró alá húzta. Bebújt mellé az ágyba, és magához ölelte.
– Te kis pajkos! Láttam a szemeidben, hogy már mennyire kellek. Ezért szeretlek... képtelen vagy megjátszani magad, Aki! Szeretlek – szólt, majd megcsókolta szerelmét, és ő is álomra hajtotta fejét.



Chihiro és Shizuki

Chihiro kitörölte szeméből az álmot. Reggel volt, ezt a tényt a reggeli nap fénye is bizonyította. Magára kanyarította köntösét, és lesétált a konyhába. A lépcső tetejéről azonban még visszanézett, és vetett egy pillantást alvó kedvesére. Kezében a kávéval vizsgálgatta a naptárt. „– Ma jön haza a nyári osztálykirándulásról Chizu.” – jegyezte meg magában. „– Ah, és ma van annak a napnak az évfordulója is!” – állapította meg. Chihiro a kanapéhoz sétált, azonban ez elvetélt ötlet volt, mert mire odaért, megcsörrent a telefon. Szaporán szedte lábait, hogy még azelőtt odaérjen, mielőtt a csörgés felverné álmából Shizut.
– Yo Chi! – csendül a kellemes hang a vonal végén.
– Yuu, szia! Rég hallottam felőletek – mosolyodott el Chihiro.
– Aha, mi is felőletek! Mi a franc van veletek? Nehezebben talállak meg titeket, mint Ushio alsógatyáját a fürdőben... pedig azt sem könnyű megtalálni! – nevetett Yuu.
– Mi? Ennyire trehány lenne még most is, vén fejjel? – kacagott Chihiro.
– Ja... az egész kész kincskeresés! Komolyan, mielőtt mosni akarok, előtte két nappal el kell kezdenem keresni! – nevetett most már erősebben. – Hát az öregember?
– Mármint Shizura gondolsz? Ő még horpaszt! – szólt.
– Hát végül is, idős korára az ember jobban elfárad – kacagott ismét Yuu.
– Ja, mert te aztán tök fiatal vagy! – kacagott vissza Chihiro is.
– Hát szó mi szó, megöregedtünk mind! Kivéve... – szólt sejtelmesen.
– Kivéve? – kérdezett vissza Chihiro. – Jaj... csak nem az ifjú házasokra gondolsz? – kérdezte.
– Ja... Nishióék még mindig olyanok. Totál egymásba vannak gabalyodva. A minap itt járt Ryu, totál idegbaj volt, mert nem tudta, hogy mit adjon Nishiónak a születésnapjára – ecsetelte.
– Ah... az a balfasz! – jegyezte meg hangosan, amit csak magában gondolt hirtelen. – Végül kitalálta? – érdeklődött.
– Aha! Ushio azt mondta neki, hogy ha ennyire ragaszkodik hozzá, akkor legjobb lenne, ha magára varrná Nishiót! – nevetett visszhangozva Yuu.
– Pfft! Azt én is megnézném! – fojtotta vissza nevetését Chihiro.
– Vasárnap tartunk Nishiónak egy bulit, jó lenne, ha eljönnétek! Akira is holnap tér haza az üzleti útról, ők is jönnek. Kai naponta hívogat, mert hiányzik neki Akira, bár próbálja nem nyálasan előadni magát. Tegnap szerencsétlenségére Ushio vette fel, és azt mondta neki, hogy forduljon már fel! – nevetett megint.
– De szemét! – szólt morcosan Chihiro.
– Így is mondhatjuk! Csak valahogy zavaró volt, mikor felkeltett hajnalban, felkeltett kora reggel, a WC-n... és tegnap volt az utolsó csepp, mikor épp Ushión lovagoltam. Ushio agya kissé bedurrant, és a falhoz vágta a telefont! – szólt komolyan. Chihiro nem bírta tovább, és elnevette magát hangosan.
– Állati! – szólt.
– Ja... amúgy ma van a napja, ugye? – kérdezte Yuu.
– Igen, ma! – válaszolt komolyan Chihiro.
– Meddig bünteted még szerencsétlen Shizut? – kérdezte Yuu.
– Amíg csak élünk! Nagyon élvezem. Ilyenkor olyan alázatos, hogy bármit megtehetek vele, amit amúgy nem – kuncogott.
– De egy rohadt szadista vagy, Chihiro! – kacagott Yuu.
– Tudom... és én is szeretlek! – nevetett, majd elköszöntek, és letette.
– Kit szeretsz te? – kérdezte ásítva a lépcsőn lefelé tartó Shizu.
– Senkit! – vágta rá durcásan Chihiro.
– Adsz egy kávét? – kérdezte.
– Nem! Szolgáld ki magad, én megyek fürödni! – szólt mérgesen, majd hátat fordított neki, és elindult felfelé a lépcsőn.
– Neked meg mi bajod van, kicsim? – kérdezte Shizu, fehér hosszú haját kisimítva barna szemeiből.
– Semmi, te hazug disznó! – fújtatott egyet Chi, és folytatta tovább útját. Shizu az ajkaira szorította tenyerét, és elfordult. Chizu még hátrapillantott vállai felett, és mikor látta, hogy Shizu nem figyel, kinyújtotta a nyelvét. Shizu a kávéjával a kezében vetődött az ágyra. Kezét fejére szorította, és sóhajtott.
– Meddig büntetsz még, Chi? Mióta Ushio „feltámadt” ezen a napon, te minden évfordulójakor ezt csinálod! Ó... hogy basznád meg, Ushio! – nyögte fáradtan Shizu. Chihiro lepillantott a korláton, és Shizu szavai hallatán pajkos mosoly jelent meg az arcán.

– Apa... apa! – szaladt egy bájos kisfiú Chihiro felé.
– Chizu, kicsim! – ölelte magához örökbe fogadott kisfiát Chihiro. Ők csupán hét éve döntöttek úgy, hogy magukhoz vesznek egy gyermeket. Chizu akkor még kisbaba volt, így mit sem tartott természetesebbnek, mint hogy két papája van. A kisfiú okos volt, ezért sosem vette figyelembe barátai piszkálódását.
– Milyen volt a kirándulás? – kérdezte Chi.
– Nagyon-nagyon jó! Annyira izgalmas volt minden! – újságolta csillogó szemekkel Chizu.
– Jaj, úgy hiányoztál a papának! – ölelte magához Chihiro Chizut.
– Te is papa! – ölelte szorosabban a gyerek. – Shizu papa merre van? – kérdezte kíváncsian. Shizu becsapta autójuk ajtaját, és komótosan lépkedett a páros felé. Azonban Chizu gyorsabb és fürgébb volt, mint a vén róka, és már rohant is Shizu elé. Ugrott egyet, majd Shizu elkapta, és magához ölelte.
– Papaaaa! – kiáltotta boldogan Chizu, majd számtalan puszival halmozta el Shizu arcát, aki ettől egy pillanatra elfelejtette, hogy büntiben van. – Papa... papa! Ma Endóéknál akarok aludni! – vágta rögtön Shizuhoz a tényeket.
– Mi? De hát most jöttél haza!? – méltatlankodott Chi.
– Igen, papa, de játszani fogunk Endóval – érvelt tök érthetően a hétéves kisgyerek. „– Talán jobb is, hogy ma nem alszol itthon, kicsim!” – jegyezte meg magában Shizu. „– Ha „jó anyád” tovább büntet még ma, akkor nem kéne látnod!” – folytatta magában a mormogást. Miután kellően kiszeretgették Chizut, autóba ültek, és hazafelé vették az irányt. Persze útközben megálltak, hogy vegyenek Chizunak egy fagyit, aki ma mindent megkaphatott volna, amit akart. Shizu behurcolta Chizu csomagjait, amit Chi már pakolt is kifelé, és tette be a mosógépbe. Chizu jó kisfiúhoz méltón beült az apja által készített fürdővízbe, megmosakodott, hajat mosott, és ügyesen meg is törölközött. Lefelé szaladt a lépcsőn, és kíváncsian ült le a konyhapulthoz.
– Mit eszünk, papa? – fordult Chihez.
– Apád pizzát süt – közölte vele Chi.
– Shizu papa... süt? – kerekedett el a szeme Chizunak.
– Hékás! Én is itt vagyok ám! Minek néztek ti engem? – méltatlankodott.
– Egy rozzant vénembernek, leginkább?! – gúnyolódott vele Chi, bár nem akarta megbántani, csak kicsit megtaposni az egóját. Shizu sértődötten felhúzta az orrát, és hátat is fordított az őt bántalmazóknak. Meglepő módon a keze nagyon ügyes volt, és úgy tűnt, van tehetsége hozzá. Miután összeállították, megsütötték és megették, Chizu fáradtan simogatta a pocakját.
– Pakolj össze, kicsim, mindjárt indulunk! – szólt a kisfiúnak Chi, aki teli hasa ellenére máris fürgén nekilódult a pakolásnak. Chi felhúzta a cipőjét, előállt a garázsból, és már szaladt is utána a kicsi.
– Remélem, már alszol, mire hazaérek! – szólt vissza válla felett Chi Shizunak. Shizu elmosogatott, majd megsemmisülten vetette le magát a kanapéra. Elment megfürödni, ahogy az „asszony” parancsolta, majd bevetette magát az ágyba. Azonban rájött, hogy még kora délután van, és kibaszott hülyén néz ki máris pizsamában az ágyban feküdni, ezért elvette éjjeliszekrényéről a könyvet, és olvasni kezdett.

Chizu a színes mesekönyvét olvasgatta az autóban, aminek Chi nagyon örült. Főleg annak, hogy korán megtanították Chizut olvasni, így a gyermek sokkal érdeklődőbb lett a dolgok iránt. Egy bolt előtt fékezett, majd leparkolt. Chizu szemei tágra nyíltak, és ajka elhagyott egy néma nyögést. Szex Bolt. Ennyi volt kiírva, de Chizunak ennyi pont elég is volt ahhoz, hogy a további érdeklődése mind el is szálljon.
– Ha nem baj, nem jöhetsz be, kicsim! – szólt kiszállás közben Chi.
– Azt hiszem, amúgy is kihagynám! – szólt a kisfiú, és könyvébe temette magát. – Papa, mondd csak! Ennek köze van ahhoz, hogy ma gonosz voltál Shizuval? – kérdezte a kisfiú.
– Igen. Ma van az a nap – szólt kuncogva.
– Nem unod még, papa? – kérdezte rosszalló pillantást vetve.
– Ne aggódj, kicsim, ez az idei az utolsó! – szólt, és megborzolta kisfia haját. Chi már az üzletben volt, és mindent, ami csak megtetszett neki, a kosarába pakolt. A kasszánál persze nagyon furcsán néztek rá, annak ellenére is, hogy ez maga volt az a bolt. Két hatalmas szatyorral a kezében lavírozott ki és pakolta be a csomagtartóba. Beszállt, majd beindította a motort.
– Szerencsétlen Shizu papa! – szólt kilesve a kisfiú, mire Chi csak kuncogott egyet. Endóék nem laktak már messze, így gyorsan odaértek. A búcsúzás volt csak lassabb, mert Chi az istenért nem akarta elengedni Endo anyukáját anélkül, hogy végig ne hallgatta volna, hogy mire vigyázzon Chizuval kapcsolatban. A nő magában már összetette a két kezét, hogy a jó isten vigye már el innen, mert ez az apuka rosszabb, mint egy friss anyuka. Végül Chi is megbékélt, adott egy csókot imádott gyermeke homlokára, majd egyet az arcára, és már úton is volt hazafelé. Sötét házba lépett be, örömmel konstatálta, hogy Shizu szót fogadott neki. Az elmúlt években addig kínozta szerencsétlent ezeken az évfordulókon, míg Shizu térden állva bocsánatot nem kért, és alássan magáévá nem tette Chit, aki ilyenkor rosszabb volt, mint egy kényes hercegnő. Az ideit és egyben utolsót máshogy tervezte el Chi. A lépcsőn felsétálva, még ébren találta Shizut. Öntött neki egy jó erős kis brandyt, amit Shizu egy húzásra le is nyelt.
– Hoztam neked csokit! – szólt Chi és két szem csokit tett Shizu markába, aki először meglepődött, majd édesség iránti szenvedélye győzött, és meg is ette. Chi a tus alatt állt már, és magában jóízűt kuncogott. Egy szál köntösben lépett ki, és jókedve csak fokozódott, mikor megpillantotta az ágyon vergődő Shizut. Shizu haja szétbomolva terült el az ágyon, testével együtt. Egész testében remegett.
– Mi a baj, kedvesem? – kérdezte bujkáló mosollyal.
– Rohadt melegem van! – szólt ingerülten Shizu.
– Oh, ezt megoldhatjuk – mondta Chizu, majd a boltban szerzett zacskóval tért vissza. Shizu annyira kivolt, hogy már észre sem vette a kezére és lábára kerülő bilincseket, amelyek szolidan az ágyhoz kötötték. Lekerült róla a ruha, és egy zablaszerűséget kapott a szájába. Ekkor már igenis észrevette, és meg is riadt rendesen.
– Mi finálf? – próbálta préselni a szavakat.
– Csak megbüntetlek! Az idei az utolsó, szóval ezt most keményen kell – szólt, majd ledobta földre köntösét. Shizu orrát megcsapta a Chi testéből áradó mézes illat, ami csak rontott idegállapotán. Nos, valóban nem neki vagy az idegeinek volt baja, hanem annak, ami a lábai között volt. Ami... már vagy fél órája kínzó merevségbe vágta magát.
– A csoki... – szólt Chi, miközben csábosan mászott fel az ágyra – tele volt nyomva ajzószerrel – szólt mosolyogva. Shizu kikerekedett szemekkel nézett kedvesére. Chihiro felnevetett a kikötözött, védtelen Shizu láttán, ez a kép most mindennél jobban kielégítette őt. A komoly és megfontolt Shizu most itt fekszik alatta kikötözve, erekciója van, amitől úgy szenved, hogy sírni tudna! Chi megharapta Shizu fülét, aki ettől elfojtottan felnyögött. Elővette háta mögül az üvegcsét, és tartalmát végigfolyatta Shizun.
– Ez csak csoki! – szólt pajkosan, majd nyelvével célba vette a lefolyó csoki útját. Nyalogatott Shizu mellbimbói körül, a mellkasán egészen az ágyékáig, ahol azonban megállt. Elfogyott a csoki, de Chi nem esett kétségbe. Shizu viszont annál inkább. Chi egy másik üvegcsét vett elő háta mögül, amit szintén szétfröcskölt Shizu testén. Ez már sokkal sikamlósabb érzést keltett.
– Ez pedig olaj! – tájékoztatta Chi. Chi a mellkasát Shizuéhoz nyomta, és siklott rajta. Ez az érzés mindkettőjüket nagyon izgatta. Főleg Shizut, aki már lassan ettől elélvezett. A dolog nem is váratott magára, Shizu teste megfeszült, kezei megrántották az őt fogva tartó láncot, majd a forró élvezete egyenesen Chi hasára lövellt, aki mosolyogva kenegette el magán. Shizu szemei szikrát szórtak, és üzenetként küldték, hogy „engedj már el, kérlek!”. Chi engedett kedvesének, és szabadon eresztette. A megfontolt és komoly Shizu, mint mindig... a nagy büdös francokat! Shizu most olyan volt, mint egy meglőtt vadállat. Farka ismét állt, akcióra készen, és rávetette magát huncut kis prédájára. Mohón csókolta meg és csúsztatta át nyelvét Chi szájába.
– Mi van, csak csókolni akarsz? – kérdezte sértődötten a pajkos.
– Nem! Mindenestül a magamévá akarlak tenni, de tegnap éjjel csókolhattalak utoljára, szóval ne állj ellen! – türelmetlenkedett a férfi. Chihiro felnevetett, és most már ő is átadta magát az érzésnek. Shizu türelmét vesztve nyomult kedvesébe, szorosan hozzá nyomva még mindig olajos mellkasát. Mellbimbójuk összedörzsölődött, amitől Chi az ágy szélébe markolt. Shizu felrántotta apró kedvesét, négykézlábra fordította, majd hátulról ismét ostromolni kezdte. Chi csak markolta az ágy szélét, és már robbanásra kész volt. Erős nyögés hagyta el ajkait, ez volt eddig a leghatalmasabb orgazmusa. Shizu ettől a hangtól remegni kezdett. Átjárta testét kedvese hangjának extázisa.
– Chi, elmegyek! – nyögte sürgetve a férfi.
– Belém, kérlek! – könyörgött neki Chi. Shizu megfeszült és robbant. Hatalmas bombaként robbant szét Chihiróban, aki ettől ismét elélvezett.
– Kérlek, továbbra is büntess! – lihegte Shizu, immár kinyúlva az ágyon.
– Nincs több büntetés, de ezt megismételhetjük! – szólt Chi pajkos mosollyal, majd Shizuhoz simult, és átadták magukat az éjszakának.



Ryu és Nishio

Boldog születésnapot, Nishio!

Ryu a dolgozószobában ült notebookja előtt. Orrára biggyesztette szemüvegét, úgy leste a monitort. A jobb sarokba pillantott, látta, hogy idő van. Felemelkedett a gépe mellől, és a konyhába sétált. Ameddig várta, hogy friss meleg kávé csordogáljon alá a bögrébe, megint eszébe jutott nagy dilemmája. „– Kurva életbe! Annyi ideje együtt vagyunk már Nishióval, most mégis képtelen vagyok kitalálni, hogy mit adjak neki születésnapjára. Ráadásul holnap lesz. Bár a buli már készülőben van, és Nishiónak már az is épp elég lenne, mégis adni akarok neki valami különlegeset. Na nem mintha a gyűrű, amellyel magamhoz kötöttem, nem lenne épp elég különleges.” – gondolkodott magában. A kávé lefolyt, Ryu magához vette, és elindult felébreszteni kedvesét. Nishio már egy pár perce ébren volt, mégis mikor meghallotta szerelme lépteit, levágta magáról takaróját, szabad szemet kínálva ezzel pucér fenekének, és alvást színlelt. Ryu szemei tágra nyíltak, és még szabadon maradt kezével ágyékába mart. Hiába az eltelt évek, ezt a látványt sosem unja meg. Leült Nishio mellé, és forró csókot lehelt tarkójára. Nishio megjátszott ébredést színlelt, csábosan törölgette szemeit, szabad kilátást biztosítva ezzel csupasz felsőtestére is.
– Jó reggel, édesem! – csókolta meg Ryut, akinek ettől csak erősebben lüktetett alsó fele. Ryu átnyújtotta a kávét, amit Nishio komótosan el is szürcsölt. Közelebb édesgette magát kedveséhez, dörgölődzött, simult, szinte már nyávogott is.
– Nish, ne csináld, mert le foglak támadni így kora reggel! – utasította volna rendre Ryu a kis rakoncátlant. Nishio megnyalta az ajka szélét, négykézlábra állt, és bekapta Ryu egyik ujját. Játékos kis nyelve fel-le cikázott rajta. Fogaival lehúzta Ryu nadrágjának cipzárját, és nyelvével megnyalta Ryu játékszerének a csúcsát. Ryu belemarkolt a lepedőbe. Nishio most már egész szájával kényeztette Ryut, akinek kezei rátaláltak Nishio védtelenül hagyott fenekére. Nishio felnyögött.
– Még mindig puha és nedves vagy! – szólt elégedetten Ryu.
– Persze, hogy az vagyok! Hajnalban csináltuk – vágott vissza Nishio. Ryu az ölébe kapta könnyed szerelmét, aki rácsúszott szerszámára. Vad és kegyetlen lovaglásba kezdett. Annyira mozgott az ágy, hogy a korlátja időnként nekicsapódott a falnak.

Ryu fáradtan pislogott. Nishio megint elaludt mellette, nagyon kifáraszthatta a szex. Felöltötte ruháit, felvette szemüvegét, és kisétált az ajtón. A szomszédba ment, ahol már csöngetett is.
– Mi van már? – nyitott ajtót mérges fejjel Yuu.
– Neked is jó reggelt! – mondta fáradtan Ryu.
– Mit gondolsz, mi lenne? – szólalt meg a konyhaajtóból Ushio. – Most cuccolta meg az öcsémet, hajnal óta másodszor! – szólt gúnyosan.
– Megtennéd, hogy nem számolod? – méltatlankodott Ryu, és lejjebb csúsztatta orrán a szemüvegét. Levetette magát az egyik karosszékbe, és gondterhelt arcot vágott.
– Mi a fasz bajod van? – mérgelődött Ushio.
– Holnap lesz Nishio szülinapja! – szólt bánatosan.
– ...és ettől van akkora világfájdalmad? – gúnyolódott. – Ez egy olyan természeti csoda, ami csak egy évben egyszer van, ne?
– Kuss már! – vágta kupán Yuu Ushiót. – Először hallgasd már végig szerencsétlent! – morgolódott. – Ummm... Ryu, amúgy a holnapi bulival minden oké, szóval mi a gáz?!
– Nem tudom, mit adjak Nishiónak! Valami különlegeset akarok – szólt.
– Öltözz be kutyának, akassz pórázt a nyakadba, és kösd be magad szalaggal! – fintorgott Ushio.
– Ja... úgy, mint te tavaly, mi? – húzódott mosolyra Yuu ajka.
– Hé! Erről neki nem kéne tudni! – háborgott Ushio.
– Nem-nem! Nekem valami különleges kell – érvelt tovább Ryu.
– Ryu, baszki, felkúrod az agyam! Nem elég, hogy Kai tegnap óta folyton hívogat, most még ez is... kurva életbe, ha ennyire szereted az öcsém, miért nem varratod őt magadra?! Azt biztos értékelné. Mehetnétek együtt pisilni, meg enni... – gúnyolódott tovább Ushio, amit rögtön meg is bánt, mikor a második koki is elcsattant a feje búbján. Ryu felpattant, majd elköszönt, és már ott sem volt. Ushio és Yuu már csak a porfelhőt látták utána.

Eljött a másnap, és Yuu már lázasan pakolászott. Elég nehéz volt kiviteleznie mindent, de végül összejött. Nishio nagyon boldog volt a bulitól, és még el is érzékenyült annyira, hogy Ryu törölgette szeméből a könnyeket. Körbenézett az asztaltársaságon. Ott volt a Memories minden tagja, Akira és Kai, Chihiro, Shizu és Chizu. Yuu és Ushio. „– Ushio.” – jutott eszébe, majd felállt, és átvágtatott a bandán. Pördült egyet, és egyetlen mozdulattal Ushio ölében termett. Ragaszkodóan átkarolta testvére nyakát, és egy puszit nyomott az arcára.
– Megbocsátok! – súgta bátyja fülébe.
– Komolyan, öcsi? – képedt el Ushio. Nishio bőszen rázta a fejét, mire Ushio gyerekes bőgésbe kezdett.
– A nagy marha! – jegyezte meg hangosan Yuu.
– Hé, mit mondtál, Yuu? – kapta fel a fejét Ushio, és máris gyerekes vitába kezdett szerelmével. Úgy éjfélig tarthatott a mulatság, Shizu már karban vitte ki Chizut, és kis híján Chihirót is, akik ketten úgy néztek ki, mint egy igazi apa - fia. A bagázs szétszéledt, Yuuéktól elköszöntek, így már csak kettesben voltak.
– Hé, Ryu! – karolta át hátulról Nishio szerelmét. – Köszönöm! Ez csodás szülinap volt – mondta meghatottan.
– Még nem egészen van vége! – szólt Ryu, és ölbe kapta kedvesét. Felfelé lépkedett vele a lépcsőn, és meglepő módon, kora ellenére, szeme sem rebbent. Ledobta kedvesét az ágyra, lábai közé térdelt, és megfogta a combját.
– Bontsd ki az ajándékom! – szólt, és ingére mutatott. Nishio megszeppenve, remegő ujjakkal gombolta ki Ryu ingét, és még levegőt venni is elfelejtett, mikor a halványan pislákoló lámpa fényében meglátta ajándékát. Ryu mellkasán egy hatalmas rózsakeretes szív virított, melyben egy N és egy R fonódtak össze, akár egy ölelkező pár. Nishio remegő ujjakkal simított rajta végig, majd megcsókolta azt, és Ryura húzta magát.
– Kérlek, most rögtön dugj meg! – mondta mocskosul Nishio. Ryu megcsókolta őt, majd ujjaival lassan tágítani kezdte Nishiót. Nishio testét az ágy végének szorította, beléhatolt, és erősen lökni kezdte. Az ágy csak úgy kopogott a falhoz, még a lakásban is visszhangot vert. Fáradtan omlottak egymásra, Ryu még végigcsókolta kedvese lábát és karját, majd magához ölelte.
– Boldog születésnapot, Nishio. Szeretlek – szólt majd tovább csodálta alvó szerelmét.


Yuu és Ushio a szomszéd ikerházban.

– Mondd csak még egyszer, hogy ki a nagy marha?! – kérdezte megrovón Ushio, miközben hátulról ostromolta kedvesét.
– Nem! – dacoskodott tovább a szőke.
– Gyerünk! – utasította a férfi, és megdörzsölte a szőke mellbimbóját. Nyelve végigsiklott Yuu hátán, forró nyögéseket kicsalva ezzel a torkán. Yuu vergődött, Ushio pedig tovább büntetett. Ujjai ráfonódtak kedvese szerszámára, és ütemesen rázni kezdte azt. Yuu fújtatott és nyögött, teste minden ízében remegett. A végső gyönyör azután jött, hogy Ushio a farka mellett bevezette Yuu fenekébe még egy ujját. Yuu fáradtan terült el az ágyon. Ushio a fürdőbe ment, beáztatott egy törölközőt, és azzal törölte végig kedvesét. Felült az ágyban, magára húzta Yuut, aki kielégült fejjel ölelte át szerelmét. Fejük összekoccant, teljes volt a boldogság. Ushio mögött megremegett a fal, és felzengett Nishio erőteljesen nyögdécselő hangja. Esküdni mert volna, hogy még azt is hallotta, mikor öccse, majd Ryu is elment. Arca vörösbe gyúlt, szemei szinte szikrát szórtak.
– Yuu... – szólalt meg ingerülten.
– Hm? – kérdezte fáradtan szerelme.
– El akarok költözni, pakolj! – háborgott.
– Pfft! – kuncogott Yuu, majd ügyet sem vetve a mérgelődőre, beletemette arcát Ushio hajába.


VÉGE



Extra 3„Ryut megcsalják?!”Egy tök gyanús alak ácsorog egy alig takaró villanypózna mögött. Fekete göndör haja egy gyerekcsináló sísapka alá gyömöszölve, alig elrejtve. Szemét fekete napszemüveg fedi, felülről fekete bőrkabát, alatta fekete trikó és fekete motoros naci. Fényes nappal, egy szórakozónegyedben. Ugye, hogy tök hülye?! Ryu ide bújt, mikor reggel követni kezdte „feleségét”, Nishiót, akiről azt gyanítja, hogy megcsalja. Nishio mostanában felettébb gyanúsan viselkedik, egyre sűrűbben lép le valamilyen nevetséges indokkal, ami totál átlátszó. Ez még a mi gyengébb elmével rendelkező Ryunknak is feltűnt, nem is hagyta szó nélkül. A válasz erre persze az volt, hogy „– Öregszel, képzelődsz és marhaságokat beszélsz!”. Legalábbis a mi drága Nishiónk ezzel az indokkal válaszolta meg az amúgy igenis jogos kérdést. Emiatt most Ryu teljesen besózva, útnak indult egy ilyen „Mission Impossible” küldetésre. Sapkája a fejébe húzva, lesi ahogy Nishio Chihiróval karöltve bemegy egy boltba!
– Hé, uram! – csendül egy mély és morgó hang vad magánkopónk háta mögött.

– Ó, basszus! – mérgelődik Nishio. – Most nézd meg! Nem elég, hogy reggel óta követ minket, fekete cuccban, fényes nappal, ráadásul ebben a nyári hőségben, most még a rendőr is igazoltatja! – sápítozott Nishio.
– Anyám, ez totál Ryura vall! – kacag hangosan Chi. – Akkora egy balfasz, hogy nem igaz. Azt hiszi, hogy nem vettük észre, de feltűnőbb volt, mint egy kopasz macska. Kíváncsi leszek, hogy magyarázza ezt ki a zsarunak! – nevetett tovább.
– Ne röhögj már a nyomoromon! – morrant rá Nishio. – Hogy lehet valaki ekkora ökör? Jó, oké, tudtam, hogy nem veszi be és hogy előbb-utóbb lebukom, na de akkor is... mi szükség volt most erre a magánnyomozósdira?! – sápítozott Nis.
– Várható volt... hogy a lebukás előbb, mint utóbb következik le. Főleg, ha erről a marháról van szó! Mindenki nagy Ryuja nem is lehetne nagyobb marha – folytatta magánkabaréját Chihiro. Nishio mérgesen tördelte ujjait és harapdálta alsó ajkát.
– Ember, te sem vagy már fiatal, szóval... vigyázz jobban a csontjaidra! – poénkodott Chihiro.
– Melyikünk is az öregebb, vén fasz? – mosolyodott el immár Nishio is. – Ó, nézd! – kiáltott fel, és kimutatott a kávézó ablakán, ahova beültek, hogy a bénázó Ryut lessék. – Kapott egy csekket! Megölöm, eddig sosem volt dolgunk a rendőrséggel. – mérgelődött.
– Nem ezért jöttünk ide – szólalt meg Chi. – Emlékszel még, hogy mi volt az eredeti célunk ma, vagy már neked is kihagy az agyad?! Szerinted én meddig hagyhatom magára Chizut és Shizut? – mérgelődött Chi.
– Anyám, ne zsibbassz már! Chizu lassan serdül és felnő, Shizu pedig sosem volt az az aggódós fajta! – méltatlankodott Nis.
– Azt hiszed? Shizu, ahogy egyre öregszik, úgy lesz egyre féltékenyebb. Körülbelül olyannyira, mint most Ryu. Képes lenne számon kérni akár azt a villanypóznát is. Chizu pedig rosszabb már, mint az apja. „– Apa, hol voltál? Miért nem értél haza a megbeszélt időre?!” Mint két rossz feleség. – mondta, közben ellágyult mosoly terült el az arcán.
– Mit panaszkodsz, mikor olyan negédes vigyor ül a képeden. Szereted őket, nem? – háborgott Nis.
– Nagyon. Igazából jólesik, hogy folyton számon kérnek. Ebből tudom, hogy mennyire szeretnek – mondta még mindig mosolyogva.
– Na, szóval... Ryu születésnapja – motyogta maga elé Nis.
– Gyere, menjünk! A többit majd elintézi a hibbant férjed. – kacagta Chi jólesően.

A szomszédban
Az ében hajú Ushio, akinek már hajában megjelentek az ősz hajszálak, a korlátnak támaszkodott. Szemeivel szomszédját követte, aki egy fehér cetlit szorongatott kezében és búsan nézett maga elé. Intett neki, aki bánatosan visszakalimpált. Egy szőke hajú, még mindig szép arcú férfi lépett mögé, megborzolta kedvese haját, és mellé könyökölt.
– Már nem akarsz elköltözni? – kérdezte. – Már legalább két éve nem hallottam tőled, hogy el akarsz innen menni – kuncogta Yuuhi.
– Minek? Most menjek el pont, mikor Ryu a szemem láttára kezd el megbolondulni?! Viccelsz velem, Yuu? – mosolygott gonoszul.
– Te tudod – könyvelte el végre Yuu.
– Nézd már a marhát. Fekete cuccban van! – mondta, és végignézett magán, aki csak egy boxert viselt ebben a nagy melegben.
– Na igen... – szólt Yuuhi, és elfordulva elmosolyodott.



Csak több szexet ne!Nishio fáradtan ért haza. A magával hozott holmit, jól eldugta az egyik szekrényben, hogy Ryu ne találhasson rá. Három nap volt még a születésnapjáig. Felment az emeletre, ahol Ryu már javában durmolt. Nem lepődött meg rajta, a mai akció őt is lefárasztotta volna. Elindult lezuhanyozni, magával vitte a különleges illatkeveréket, amit az ezoterikus boltban vettek. Az illatától még őmagának is erekciója lett. El nem tudta képzelni, hogy mi a szart tehettek bele. Mikor kész volt, magára vette kék selyemköntösét, és a szobába sétált. Bebújt a takaró alá, szorosan Ryuhoz bújt. Kezei lassú vándorlásba kezdtek Ryu mellkasán, nyelve a nyakát kóstolgatta. Ryu szeme kipattant, mint akit riadóval ébresztettek, és különös illat csapta meg az orrát. Nishio felé fordult, aki időközben felkapcsolta a lámpát. Selyemköntöse gyengéden a vállára csúszott, olyan szexi volt.
– Ryu, szeretkezz velem! – kérlelte, és még lábait is gyengéden széttette. Ryut az orrvérzés kerülgette. Ajkaival gyengéden érintette kedvese illatos szerszámát, azonban az illat, ami körüllengte, továbbiakra késztette. Érezte, hogy kedvese már „fürdik” a boldogságban, ezért neki semmi más dolga nem maradt, mint behatolni. Megfordította Nishiót, háttal magának, és felhúzta. Nishio lábfejével támaszkodott a matracon, úgy tolta magát fel és le. Szenvedélyes nyögéseik betöltötték az egész szobát, melyet ajkuk összeérte zárt csak le. Olyan hangosak voltak, hogy talán még a szomszédban is hallották. Miután kellően kifárasztották magukat, a fürdőben folytatták. Egyiküket sem kellett ringatni, fáradtan dőltek ágynak.

– Szia, szerelmem! Mondd, mit szeretnél? Forró fürdőt? Reggelit?... Vagy talán... engem? – Ezzel és egy rózsaszín köténnyel fogadta másnap reggel Ryut Nishio. A kötény alatt pucér volt, amitől Ryu nyála folyni kezdett. Réges-régi álma vált valóra most ezzel. A válasz egyértelmű volt. Öt perc múlva Nishio már a konyhapultnak támaszkodva állt, bepucsítva. Ryu mögötte térdelt, erősen szorította Nishio fenekét, és belekóstolt az édes örömökbe. Olyan erővel markolta, mint éhes kutya a koncot. Mintha attól félt volna, hogy elveszi valaki előle. Nishio konyhapultra támaszkodó kezei remegni kezdtek a gyönyör súlya alatt. Ryu gyorsan tolta le a térdéig a nadrágot, de lassan hatolt bele. Nishio markolta volna, amit ért, de ennek hiányában a semmibe kapaszkodott. Ryu felemelte kedvese lábait, és a pultra rakta. Nishio most úgy nézett ki, mint egy térdelő kiskutya. Nyögései felértek egy vonyítással.
– Hé! – morrant fel, mikor Ryu véletlenül kicsúszott belőle. Ryu nem akart rossz gazda lenni, ezért tette, amit kedvence elvárt tőle. Újra belehatolt, most erősebben mozgott. Nishio szaggatta magán a kötényét, mindaddig, míg Ryu belé nem élvezett. Remegő tagokkal zuhant hátra, egyenesen Ryu karjaiba. Ryu kapkodta a levegőt, és szeme a pultra tévedt, aminek a sarkáról lassan folydogált alább a fehér nedű. Ilyen és ehhez hasonló dolgokat aznap még számtalanszor elkövetett Nishio. Az utolsó aznap az volt, mikor Ryu épp egy e-mailes interjúra próbált válaszolni, kedvese pedig az asztal alá mászva, a lábai közé heveredett. Kioldotta övét, lehúzta cipzárját, és puha, finom kis ajkai közé vette Ryu megviselt szerszámát. Szívta és nyalogatta, hol tövig nyelve, hol pedig a végét nyalogatva. Ryu már attól elélvezett volna, ahogy hallotta Nishio szürcsölését. Nishio ravasz volt, rákapcsolt, mire Ryu feladta minden ellenállását, és Nishio ajkaira és mellkasára élvezett. Estére totál kész volt. Fáradtan zuhant az ágyba, Nishio pedig elégedetten mosolyogva hajtotta álomra fejét. Másnap ragyogó napsugár világított be az ablakon, Ryu szeméből kicsalva az álmot. Ryu elégedetten nyújtózott egyet, majd észrevette, hogy fáj az ágyéka. Odanyúlva tapasztalta, hogy az elmúlt két nap annyira megviselte, hogy csoda lenne, ha ma egyáltalán felállna. Fáradtan baktatott le a lépcsőn, ahol ismét a rózsaszín kötényes, meztelen Nishio fogadta.
– Boldog születésnapot, Ryu, szerelmem! – mondta, és nevetve a nyakába ugrott. – Mondd, mit szeretnél? Fürödni, enni...vagy engem? – kérdezte, és ártatlan arcot vágott. Ryu gyengéden arrébb tolta, majd helyet foglalt az asztalnál. Kinyitotta az asztalon heverő újságot, majd kiszólt mögüle.
– Ma egy sima rántotta is megteszi – mondta, és fájó heréire gondolt.
– Na... de velem mi lesz? Ma van a születésnapod! – méltatlankodott Nishio. – Pedig ma mindennél jobb lett volna!
– …én hiszek neked, és megértelek, szerelmem! Csak ennél több szexet ne!! – szólt, majd fájó hímtagjához nyúlt. Nishio megrántotta a vállát, és már kedvese elé is helyezte a rántottáját. Magában közben jót mosolygott, hogy a háromnapos terve bejött.

A szomszédban
Ushio fáradtan támolygott ki az erkélyre. Könyökét a korlátra helyezte, arcát tenyerébe temette. Ez volt a második olyan éjszaka, mikor szart sem aludt. Szőke szerelme lépett mögé, aki kedvesével ellentétbe nagyon is kipihentnek tűnt.
– El akarok költözni, Yuu! – szólalt meg váratlanul.
– Aj... már megint kezded? – háborgott a szőke.
– Második napja megállás nélkül basznak, mint a nyulak. Én ezt már nem bírom hallgatni. – sopánkodott.
– Ameddig te is olyan vagy, mint egy tenyészbika, addig szavad se legyen! – rivallt rá kedvese, aki még most is érezte fenekén az elmúlt éjszaka durva akcióját.
– Cöh... annyira nem is vagyok kívánós, és nem is csináljuk sokszor! – vágott vissza.
– Nem a faszt! Kérdezd meg a seggem, annak más erről a véleménye. Különben meg... addig örülj, amíg feláll. Lesz még idő, mikor majd te is az isiászodra fogod majd! – mondta elégedett mosollyal az arcán Yuuhi, majd visszasétált a szobába, és bevetette magát az ágyba, magára hagyva a mentegetőző Ushiót.

VÉGE