Teletha Yaoi Writings

Megjegyzés: Figyelem! Élőszereplős írás. A következményekért nem vállalok felelősséget XD. A szereplőket NEM ismerem személyesen (sajnos), tehát ha eltérő a karakterek viselkedése és megformázása a valós személyekétől, akkor, nos, ezért fanfiction. A saját elképzelésemet vetíti ki ^^– Reita, gyere ide, most azonnal! – hívta Ruki a basszusgitárost.
– Mi az, Ruki, miért kell már meg... – A mondatot sajnos már nem fejezhette be, mert a kis
énekes leteperte a folyosó kellős közepén, odaszorította a falhoz. Na igen, kicsi a bors, de erős!
Ruki a lábait Reita dereka köré fonta, miközben mélyen csókolta. Egyre hevesebben csókolóztak és ölelgették egymást. Reita érezte, hogy a teste egyre forróbb lesz. Nagy nehezen leállította Rukit, de csak nyögni bírta:
– Chibi, ne itt. – Csak reménykedett benne, hogy a folyosó elég sötét, és senki nem látta meg őket.
– Jó. Gyere, menjünk a szobámba – húzta maga után az énekes. Bezárta az ajtót, és Reitát az
ágyra döntötte, felmászott hozzá, és beleült az ölébe. Hevesen csókolózni kezdtek, Reita
nehézkesen elkezdte kicsatolni Ruki övét. Ruki készségesen segített neki, majd Reitáról is
lecibálta a nadrágot. Egy újabb heves csókcsata után megpróbálta leráncigálni a basszerosról
az inget, utána magáról is levette. Majd ölelésben és csókokban forrtak össze pár percre.
Reita már nem bírta, tudta, hogy csak egy alsónadrág választja el kettőjüket. Lehámozta
Rukiról a fölösleges ruhadarabot, az énekes eközben Reita nyakát csókolgatta. Reita elkezdte
simogatni Ruki férfiasságát. A basszusgitáros hosszú ujjait az énekes elkezdte szopogatni,
Rei már alig bírt magával. A nedves ujjakat Ruki bejáratához vitte, és...
oOoReita nem hallotta meg, hogy az ajtaja kinyílik, továbbra is a képernyőt nézte, de megérezte,
hogy áll mögötte valaki. Hátrafordult és meglátta, hogy Ruki az. Gyorsan bezárta az internetet, reménykedett abban, hogy Ruki nem látta, mi volt az. Majd nekiállt kikapcsolni a gépet.
– Reita, gyere, ideje indulni, mert nem érünk be időben, és tudod, ma interjú is lesz. – Reita ránézett az órára, ami 8:35-öt mutatott, megdöbbent, hogy már ennyi az idő.
Ruki továbbra is ott téblábolt mögötte, várva, mikor hajlandó jönni már a zenésztársa. Reita némán kínlódott magában. A kényelmetlen érzés, melyet a feszülő nadrág okozott, még hagyján, de ha most feláll, az énekes azonnal észreveszi cseppet sem domborodó alakját, és nem feltétlen tudná kimagyarázni egy reggeli pornóvideó-szöveggel, hiszen annyit Ruki is látott, hogy nem videót néz… Mert általában egy átlagos embernek facebook nézegetése közben is áll… aha persze… a Mikulás meg a Húsvét-szigeteken lakik.
– Csinálok kávét, te is kérsz, Rei?
– Hai. – Rei megkönnyebbült, hogy Ruki távollétében csitíthatja kicsit... lüktető fájdalmát. Ruki kiment a szobából, hogy kávét készítsen, Reita pedig kis idő múlva utánaosont, és pillanatok alatt becsusszant az asztal mögé. Ruki elé tette a kávéját.
– Idd meg, öltözz, és igyekezzünk.
– Még le akarok zuhanyozni!
– Nincs idő rá. – Reita kétségbe volt esve, most mi lesz, ha Ruki meglátja…!?

Egy lakásban éltek a bandatagok, így munka szempontjából gyorsabb és kényelmesebb volt, viszont a magánéletük csupán a saját szobájuk területén belül létezett. De Ruki, a kopogás bármilyen formája nélkül, állandó jelleggel benyitott hozzá, leginkább azért, hogy amiatt csesztesse, rakjon már végre rendet. Ruki meg a tisztaságmániája, bár Reitát meg hidegen hagyja a kupi, az is biztos. Tehát a magánéleti kérdés volt a hátránya a közös lakásban élésnek. De emlékezett, hogy bezárta a szobája ajtaját, akkor Ruki hogyan jött be?
– Rei, induljunk!
– Mondom, hogy zuhanyozok.
– Tegnap este már zuhanyoztál.
– Akkor is…
– A makacs mindenedet, én miattad biztos nem fogok elkésni, elindultam, majd jössz, mikor jössz.
Reita megkönnyebbülten szusszantott egyet, és elindult, hogy a hideg víz segítő kezet adjon neki.
" – Hű, Ruki… mégis hogy magyaráztam volna ki? ÁÁÁ, semmi, csak tudod, egy fanfict, ami arról szól, hogy te meg én többek vagyunk barátoknál?" – dörmögte az orra alatt. " – Elég bénán hangzana." – gondolta magában. Viszont azt nem tudhatta, hogy Ruki még mindig az ajtó előtt áll.
– Mi az a fanfict? Talán a többiek tudják…
oOo– Hé, Aoi-kun!
– Hai, Ruki-kun?
– Mi az a fanfict?
– Jajj, Chibi, ne mondd, hogy nem t’od, most vagy naiv vagy, vagy pedig sík hülye angolból...
– Baka! Én normálisan kérdeztem, mert nem tudom.
– Na jó, kis angol óra, Rukikám! Mi a fan, azt csak tudod!?
– Rajongók??
– Hai, no és akkor tudod-e, mi a fiction?
– Ano, nem… írás?
– Aj, jó, fogjuk rá... Na, szóval az az, amikor egy FAN ír a kedvenc sztárjairól, mangakarakteréről stb. egy történetet. Amúgy meg, miért kérdezted?
– Á, semmiért, csak meghallottam. Rólunk is vannak fanfictionök?
– Hai, Ruki, ha érdekel, akkor menj fel az internetre, sok oldal foglalkozik ilyenekkel.

A szabadidejében Ruki Google barátjától érdeklődik a The GazettE fanfictionok után. Elkezdi nézegetni a találatokat, rájuk is akad, azon belül van még egy kategória: „Slash”. Nem tudja, mi az. Elsőre a listából választ. Uruháról szól, hogy egy rajongó lekapja live után... na jó, unalom. Megnézi mi is az a Slash, mert még mindig nem jött rá. Ma kivételesen nem mentek az ebédlőbe, a szünetben mindenki a pihenőben punnyadt, heverésztek meg újságot olvastak, Ruki meg a laptop felett görnyedezett.
Na jó, KATT, az énekes kiválasztotta az első történetet a listából, „Chibi mi lenne, ha békén hagynál? – Reita morog, hogy az énekes megint rá akarja beszélni egy újabb unalmas shoppingolásra.” – ez is uncsi, görgessünk lejjebb... „Reita elkezdte simogatni Ruki férfiasságát. A basszusgitáros hosszú ujjait az énekes elkezdte szopogatni, Rei már alig bírt magával. A nedves ujjakat Ruki bejáratához vitte, és...” Ruki épphogy az olvasás előtt ivott egy korty kólát, de miután elolvasta, sugárban köpte ki, és totál ledöbbent mindettől.

– Jesszusom, Ruki! Mi a baj? – szólt hozzá Reita aggodalmas hangon.
– S-semmi. – És lecsapta a laptop tetejét. El se hiszi, Reita ilyeneket olvas… „– Ez most komoly?” – Sokkos állapotba került.
– Izé... nem érzem jól magam, hazamentem.
– Biztos jól vagy, ne kísérjelek el? – kérdezi Reita.
– Ne-nem kell, köszi.
Elindult kifele, bár a basszeros követte, megmondta, hogy ha rosszul van, inkább hazaviszi, ne vezessen ilyen állapotban.
– Hülye vagy?! Fel nem ülök a motorodra!
– Baka, Chibim… Természetesen a kocsiddal megyünk.
– Oh, oké... hééé, NEM vagyok a Chibid!
oOoMegérkeztek a lakáshoz, Ruki ezerrel rohant a szobájába, becsapta és magára zárta az ajtót. Belevetette magát hatalmas, full extrás, kényelmes ágyába, és csak gondolkodni bírt, még azt sem vette észre, hogy Koron odabújt mellé. Ez hogy lehet? Reita miért olvas ilyeneket? Közben leesik neki a basszeros reggeli zuhanyozni akarása… nagyot nyel. Eléggé nehezen hiszi el, hogy Reita valóban többet érez iránta, mint barátság. Már több mint két órája bezárkózott. Reita kopogtat az ajtaján.
– Ruki? Minden rendben?
– Igen, csak hagyjál, ne zavarj!!
Lassan beesteledett, a többiek is hazajöttek, az interjút viszont Reita és Ruki nélkül csinálták meg, persze a kérdezősködések folytak, hogy hol is vannak. Este Kai hívta vacsorázni, nem ment, hiába erősködtek, hogy ennie viszont kell, végül nagy nehezen rábeszélte Reita, hogy akkor beadják a szobába a kaját, de Ruki külön kérvényezte, hogy ne Reita legyen az, most nem tudna a szemébe nézni.
oOo
Reita fél 12-kor oltotta le a lámpát, és aludni tért. Kétszer is ellenőrizte, hogy bezárta-e a szobaajtaját, nem akarta, hogy Ruki reggel megint bejöjjön. Hajnal egy körül kattant a zár, és egy sötét alak osont be az ajtón. Reita még ébren volt, nem tudott elaludni, folyton Rukin járt az agya, mi lehetett a baja ma? Nem látta, hogy ki az, de csendben maradt, úgy tett, mintha aludna, ugyanis kíváncsi volt a látogatóra, mi célból, és hogy jutott be. Az ismerős ismeretlen, mert ugye csak bandatag lehet, nagyon halkan osont, mint egy macska, puha léptekkel az ágy széléig araszolt. Reita csukva tartotta a szemét, nem akarta, hogy lebukjon. Az alak megsimította egy hajtincsét, majd sóhajtott egy nagyot. Ellépett az ágytól, és a fotelba ült. Miközben csak nézte az ’alvót’, Reita alig bírta ki, hogy meg ne szólaljon, még mindig nem tudta, ki az. Most az egyszer bánta, hogy behúzta a sötétítő függönyt, bár ma telihold volt, és így is csak egy kis fénysugár esett be a résen, ami az ő arcát világította meg, de a behatolót nem tudta kivenni. Nem tudta, mennyi idő telhetett el, már majdnem tényleg elnyomta az álom. Az alak felállt, odalépett hozzá, sóhajtott egy mélyet, majd csak suttogott:
– Nem tudom, hogy miért volt, de én… én… – El-elcsuklott a hangja, még suttogásnál is, Reita gyanította, hogy azért, mert sír. – Én… szeretlek! – Szipogott egy sort. – Nem tudom, te mit érzel irántam, én viszont szeretlek, teljes szívemből! – Reita már alig bírt magával. Ki lehet az? A suttogásból nem tudta beazonosítani az illetőt, ugyanakkor tudta, hogy egy bandatag, ez is eléggé megdöbbentette, valamelyikőjük beosont az éj leple alatt, és nézte, ahogy alszik, majd halkan szerelmet vallott neki, többször is, ki tudja, hány éjszakán át.
– Szeretlek... – Az ismeretlen megsimította egy ujjal az arcát.
– Oyasumi, Reichi – Reita nagyon ledöbbent. Rájött, egyedül csak Ruki hívja Reichinek. Ruki már fordult volna meg, hogy menjen ő is aludni, de Reita elkapta a kezét.
– Várj, ne menj el, kérlek. – Ruki teljesen lefagyott.
– Gyere ide, aludj itt – hívta Reita az énekest.
– De én… én…
– Gyere, nem harapok. – Finoman maga mellé húzta az énekest. Ruki megadta magát, és bebújt Reita mellé. A basszusgitáros szembefordította magával, nem mintha sokat látott volna:
– Aishiteru, Chibim – suttogta az énekes fülébe. – Mégis, hogy jutottál be?
– Ööö... már régebben lemásoltattam a kulcsod, amúgy is, nekem kell kérdőre vonni téged! Mi volt az a fanfiction?
– Hát rájöttél? Azért volt, mert a valóságban nem élhettem így ki magam – kuncogott halkan a gitáros, Ruki meg csak elpirulni volt képes, az a mocskos fantázia…
– Aludjunk, Chibi, jó? Holnap nagyon korán kell kelni, ezért ígérem, majd máskor bepótoljuk az elmaradt éjszakát. – Ruki nagyot nyelt, tudta, Rei mire gondolt. El sem hiszi, hogy végre valóra vált az álma, a képzelete. Reita mellette fekszik, és megcsókolta őt, és… és… és azt mondta neki, hogy szereti…
– Oyasumi, Reichi.
– Oyasumi, Chibim, aishiteru… szeretlek… mindig… – adott neki még egy puszit, majd Ruki mozgolódni kezdett.
– Nani, Chi…?
– Semmi, csak a másik oldalamon alszok mindig, oyasumi, daisuki, chu…
– Chu, édes. – Reita átölelte az énekest, puszit lehelt annak tarkójára, és mély álomba zuhant, az utolsó gondolatai ezek voltak: „– Az én kicsim szeret, és idebújt mellém végre, mily régóta áhítozom erre…”
oOoMásnap reggel Kai telefon csörgése ébresztette fel őket. Ruki vette fel.
– Reita, hol a francban vagy, el akarsz ma is késni?!
– Mindjárt megyünk, Kai-san.
– Mi? Ruki? Miért te veszed fel Reita telefonját?
– Ano... hát csak azért, mert épp most jöttem be hozzá, hogy végre kirugdaljam az ágyból.
– Ja, oké. Siessetek!
– Hai! – Letette a telefont, és elkezdett fészkelődni, Reita még álmában is szorosan ölelte magához, de fel kell kelni. Egyre csak fészkelődött, mikor is észrevette, hogy Reita eléggé felizgult állapotban van. Nagyot nyelt, most nem lenne jó, ha felkelne, de menni kell. Nagy nehezen megfordult a basszeros ölelésében.
– Reichi, ébresztő, hallod? Menni kell! – Csókot lehelt a gitáros szájára.
– Mmmh, Nekochi… chibi, hagyjál már, aludni akarok, még öt percet adj…
– Rei, sose változol…
Hogy felébressze, elkezdte csókolgatni, ahol csak érte, és mivel Reitán csak egy alsónadrág volt, a mellbimbóját is kezelésbe vette, de aztán felrémlett neki egy régebbi interjú, ahol Reita a fülét mondta gyenge pontnak, hát elkezdte azt csókolgatni, nyalogatni, harapdálni, miközben Reita lentebbi régióit kényeztette a kezével. Reita egyre jobban felizgult, erre már fel kellett ébrednie…
– Chi… mit csinálsz? Hnnn…
– Rei, mennünk kell! – próbált kimászni az ágyból, de Reita egy gyors mozdulattal maga alá gördítette.
– És engem így itt hagynál?
– Hát, amikor már felébredtem, ilyen voltál, én csak rásegítettem, amúgy meg arra pont van időd, hogy lezuhanyozz, majd este…
– Hey, ez kegyetlenség, akkor zuhanyozz velem!
– De-de el fogunk késni!!
– Akkor ma nem reggelizünk, amúgy is, ha mindketten egyszerre zuhanyozunk, időt takarítunk meg.
– Nem…
– De…
– Akkor sem, ha ilyen szép szemeket meresztesz, és akkor sem, ha pont így, ilyen perverzen nézel…
– Chibi, kérlek, hidd el, addig nem szabadulsz, míg nem mondasz igent.
– Hja, na jó, de tényleg csak zuhany!
– Hát persze…
oOoA zuhany alatt Reita hevesen csókolgatni kezdte, simogatta szerelme finom, bársonyos bőrét, akarta, egyszerűen kellett neki, most azonnal…!
Végül Ruki nem úszta meg, és nem vártak vele estig. Az igazság az, hogy annyira nem akart sietni, elképzelte a dolgokat, de várni akart, mert félt, de végül még ma átesett az egészen.
Később a bandának meg magyarázhatták, hogy Reita elcsúszott a fürdőben, és felhasította a karját valami kiálló dologgal, azért van bekötve, és ezért késtek. Na persze… ezt a mesét senki sem vette be, tudták mindkettőről… amúgy meg Ruki akkor reggel miért nem volt a szobájában? Koron keservesen vonyított, hogy ki akar jönni. Szóval lebuktak.
Így a banda csak mosolygott magában a gyenge kifogáson, na persze, elcsúszott… Rukinak meg nem kell körmöt vágni, mi? Eléggé hosszúak a körmei ahhoz, hogy felsértsék a bőrt, mikor önkívületben van… De nem szóltak, majd elmondják, ha akarják, ők meg majd meglepődnek… De legalább ne folyton egymást bámulnák! Oké, hogy Live-ra gyakorolnak, de megint mi az, hogy Ruki Reitát előnyben részesíti fanservice-nél? Igazságtalanság, mindenkinek kell a kis Chibi…


VÉGE

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Ismét mély köszönetem Rika-channak, hogy elviselt, támogatott, és biztatott.
A bétázás Teletha érdeme. Hálám örökké üldözni fog! Tehát, menekülhetsz… XD