Teletha Yaoi Writings

Adrenalinszint

3. fejezet

Amint a lakásom sarkára értem lassítottam. Óvatosan tolattam be a garázsba és titkon azért rimánkodtam, hogy senki isten fasza ne lásson meg. Főleg ne azok a büdös banyák a földszintről. Kazu békésen aludt mellettem az ülésen, kiütötte magát a mai nap izgalmaitól és a gyönyörtől, amivel nemrég ajándékoztam meg azt a feszes, kerek kis seggét.
- Francba te kölyök, még kivenni is nekem kell téged? – vettem karjaimba az alvó srácot. - Mint valami flancos hercegnő...komolyan. – mérgelődtem magamban. Félkézzel nyomogattam a lift hívó gombját, majd beevickéltem rajta. A bejárati ajtó még nagyobb kihívást jelentett számomra, ahol úgy léptünk be a küszöbön, mint valami friss házasok. Kazut az ágyra fektettem, majd levetkőztettem. Még mázli volt, hogy nem fojt ki a cucc, amit beleengedtem. Óvatosan betakartam, majd én is letusoltam. Már a hajamat törölgettem, mikor rezegni kezdett a telefonom.
- Mi van, Jouji?  – kérdeztem mérgesen. Most végképp nem volt kedvem beszélni vele, nem is értettem, hogy mi a szarnak hívott.
- Holnap reggel tedd le a verdát hetes móló nyolcas garázsába. Vetted, tesó? – kérdezte Jouji.
- Ja... vettem, öcsém! Amúgy ki ez a mi nagy kutyánk, még sosem meséltél róla?! – érdeklődtem.
- Valami öreg fószer, Ichigami Tetsuonak hívják. Jelentős üzletei vannak itt japánban, de káros szenvedélye a nemes autók gyűjtése...bármi áron. Veszélyes az ürge, az tuti, hogy nem szeretnék az ellensége lenni. Ő és az Acrossing nevű külföldi vállalat óriás nagy ellenségek. – ecsetelte.
- Baszki! – nyögtem bele a telefonba, mikor átsüvített rajtam a meglepettség.
- Mi van, ismered az Acrossingot? – kérdezte nevetve.
- Egy pénzbehajtó cég, melynek kelet Japánban is van egy kihelyezett székhelye, de a fő cég Amerikában van. A vállalat tulajának van egy fia és az öregnek az minden vágya, hogy az a szerencsétlen marha vegye át a kelet Japáni cég vezetését. – sóhajtottam.
- Öregem, te aztán tudsz egyet s mást. – füttyentett.
- Ja... ezt épp tudom...- válaszoltam kurtán. „- Cristofer Acrossing...történetesen az apám.” – jegyeztem meg magamban.
- Ja, az öreg Tetsuo elég sokszor vette igénybe Acrossing pénzét, ezért van köztük a balhé. Mikor már Tetsuo nem tudott visszafizetni, feleségül vett egy pénzéhes nőt, akinek volt egy kölyke, így magáénak tudhatott még egy cégbirodalmat. – folytatta.
- Hát... kösz az infót, tesó. – próbáltam lerázni.
- Nem tesz semmit. Majd hívlak, ha megint lesz valami. – szólt majd lerakta. Dühösen vágtam a telefonom az ágyra, aminek „hála” az én kis szobacicám felébredt. Álmosan törölgette könnytől összeragadt szemeit, amitől megint kangörcsöm lett. Hogy a francba lehet valaki ennyire ártatlanul aranyos?
- Dan... – nyögte fáradtan -, jó reggelt. Ne haragudj, hogy elaludtam. – szabadkozott a kis aranyos.
- Jól van, semmi gond. – löktem reszketeg kezei közé egy bögre kávét. - De ezúttal nem úszhatod meg, magyarázat nélkül. – mondtam idegesen. - Mégis mi a szar volt tegnap este a házam előtt az a majomparádé? – mérgelődtem.
- Ne haragudj. A mostohaapám kiderítette, hogy hol vagyok és haza akart vinni. – dörzsölte ujjával a bögre fülét.
- Na és mi a faszom tartott vissza, hogy itt maradj? – váltottam keményebbre.
- Nem! – kiáltott fel hirtelen. - Gyűlölöm azt az embert. Mikor apám meghalt, anyám újra házasodott, mivel egyedül se kedve se tehetsége nem volt irányítani apám cégét. De Tetsuo-san, már akkor is értett a dolgokhoz és kezébe vette. Viszont anyámat nem érdekelte semmi a pénzköltésen kívül, ezért Tetsuo-san egyik este mikor bejött a szobámba azt mondta, hogy ha anyám nem teljesíti asszonnyi kötelességeit, akkor azt nekem kell. Attól az átkozott naptól kezdve, minden este a szobámba jött és reggelig cseszegetett. – sírta el magát.
- Jól értem... Tetsuo? Nem véletlenül Ichigami Tetsuo? - kezdett dübörögni fejemben a vér. Itt marha nagy szar kerekedett rövid időn belül.
- Akkor rossz hírem van számodra! Ő úgymond a főnököm! – közöltem vele, mivel kurvára nem az én stílusom hazudozni. - Ami pedig rosszabb, hogy meg is ütöttem.
- Én nem bánom! Mikor megütötted, olyan izgatott lettem. Kérlek, hadd maradjak veled Dan! Gyűlölöm őt, meg tudnám ölni! – rinyált nekem.
-...és mi az érved, hogy szeretsz? – köpte neki oda flegmán.
- Szeretlek. Veled akarok lenni! – nem tágított.
- Ne kúrd fel az agyam, cuncikám. Te csak egy luk vagy, amit használok. Én nem érzek semmit irántad. – na ez viszont már biztos, hogy hazugság volt a pofámból.
- Rosszabb ember vagyok, mint ő. Semmit sem tudsz rólam. Szemét vagyok és becstelen. A pénzemet is kétesen szerzem és még csak nem is szeretlek, csak használlak. Egy hozzád hasonló ártatlan kis seggnek, semmi keresnivalója egy magamfajta állat közelében! – kiabáltam rá.
- Nem érdekel! Használj. Kúrd cakkosra a seggem – mászott az ágy végébe és átkarolta a nyakamat kétségbeesetten -, az sem érdekel, ha bántasz, csak hadd legyek melletted. – rinyált. Hogy a kurva anyámba lehet, hogy ez a kis görcs furcsa érzésre kényszeríti a szívemet. Nem lehet, ezt meg kell akadályoznom. Össze kell törnöm az érzéseit és őt magát is, mielőtt rájönne, hogy ki vagyok. Feljebb húztam magamhoz és vadul ajkába kaptam. Az ágyra löktem és a szekrénybe kezdtem kotorászni. Több dolgot is előhúztam onnan. Mire nem jó egy volt nő, aki szexboltban dolgozott. Egy tojás alakú vibrátort és egy csövet vettem elő. Na meg a síkosítót, amit rögtön bejáratához is kentem. Egy hirtelen mozdulattal felnyomtam neki a vibrátort és perceken belül alacsonyról magara emeltem a fokozatot. Kazu megremegett és nyögött egyet, de nem tiltakozott egy percet sem. Olyan volt, mintha sejtené, hogy mire készülök. Ő annál inkább kitartó volt. A csövet a farkán lévő kis lukba vezettem, mire ő felszisszent. A drótját végigfuttattam hímvesszőjén és ajkaira kendőt kötöttem. Felhajtottam térdeit és bejáratához nyúltam. Kurvára csúszós volt.
- Szóval élvezed. - jegyeztem meg. - Mekkora kis szajha vagy. – mondtam gúnyosan, majd leszarva a következményeket, tövig nyomtam hátsójába, keményre merevedett farkamat. Kazu felnyögött és éreztem bensőjében a lüktetést. Nem csoda, hisz a kis kenyere mellett, most én is benyomultam. Ütemesen mozogni kezdtem és őszintén meglepett, hogy mennyire izgatja alulról farkamat a kis vibrátor. Kazu szemeiben könnyek gyülekeztek, de a korábbival ellentétben most tisztán leolvasható volt, hogy boldog. Csak tudnám, hogy mi a faszomnak örül? Vagy lehet, hogy pont annak? A kis ribanc... bár ezt mondom, de ha itt hagyna, abba lehet, hogy én magam is beledöglenék. Nem hiszem el, hogy teszteltem a srácot csak azért, hogy lássam, mekkora a tűrőképessége. Egész reggeli basztam a hátsóját, amit ő nyavalygás nélkül elviselt. Sőt, mintha még élvezte is volna.

Fáradtan lihegtünk egymás mellett, engem már az ájulás kerülgetett. Kazu közelebb hajolt hozzám és mellkasomra borult, majd megcsókolta azt.
- Rájöttél, igaz? – kérdeztem kifingva.
- Arra, hogy ezzel akarsz magadtól eltaszítani? – kérdezte szemöldök ráncolva. - Rá. Szóval akkor, átmentem? – kérdezte mosolyogva.
- Mi a faszom...? Téged nem lehet semmivel kikészíteni? Egy normál ember fejvesztve menekülne, ha reggelig reszelnék a seggét. Te meg itt vigyorogsz nekem. – háborogtam.
- Hát... nem mondom, kicsit most már fáj, de elviseltem volna még pár menetet. – kuncogott.
- Ember vagy te egyáltalán? – néztem rá riadtan.
- Mivel szeretlek, nem számít. Amúgy is olyan jó érzés, mikor azokkal a hatalmas mancsaiddal megérintesz és ahogy a forrón lüktető farkaddal belém törsz. – mosolygott.
- Kezdem azt hinni, hogy nem vagy százas. – rettentem meg.
- Higgy, amit akarsz! – mosolygott tovább.
- Haa... – sóhajtottam fel. Életemben először, képtelen voltam kezemben tartani a gyeplőt. Egy ilyen kis kíngörcs kiragadta.
- Öljük meg... Dan. – mondta hűvös nyugalommal az arcán.
- Mi van? – pattantam fel a kis pszichopata mellől és életemben először félve tekintettem rá.
- Tetsuot. – mondta. - Öljük meg a vénembert... utána meg az anyámat is. – szólt.

- Hülye vagy, mondd? – néztem rá döbbenten.
- Nem vagyok. De mind a ketten jól járnánk, nem? Lássuk be te is csak nyernél vele. Egyáltalán mi a terved a továbbiakra? – kíváncsiskodott.
- Te kis...istenverése. Most már nincs vissza út. Át kell vennem apám vállalkozását. Ha ez megtörténik, akkor való igaz, hogy kurvára beletrafáltál. El kell tennem az öreget láb alól. – mormogtam. Azt már meg sem kérdeztem, hogy honnan tudja, hogy Acrossing vagyok, hisz minden holmim szanaszét hever a kéróban szóval nem volt nagy ördöngösség rájönni.
- Ezek után sem fog zavarni, hogy egy szarember vagyok? – kérdeztem.
- Nem érdekel, hogy minek tartod magad. Én így akarlak. Így szeretnék veled lenni. Még ha szar embernek is tartod magad, akkor is saját magad kapartad össze, amid van és nem vártál az apád segítségére. Tisztellek és marha szerelmes vagyok beléd. – közölte lazán. - De... azt a vén rohadékot, én akarom megölni. – csikorgatta fogait.
- Arról ne is álmodj, szobacica! – pöcköltem meg a fejét. - Kislányok kezébe nem való fegyver és különben sem szeretném, ha a tiszta, puha bőröd vérben úszna. És ha lehet ne csikorgasd a fogaid, mert hegyesek lesznek és ha ráharapsz a farkamra, akkor biztos, hogy kiverem őket. – legyintettem egyet. Meglepetésemre Kazu csak mosolygott egyet és nem szólt be semmit.

A garázsba mentünk az autóért. Legalább három óra eltelt, mire felöltöztünk, mivel előtte lenyomtunk még két menetet, ami persze csak is Kazu hibája volt, mert elcsábított. Nem... nem védekezem ez most komolyan igaz, itt dögöljek meg. Széttárta a lábait és buján nézett rám, szó szerint kacérkodott. Na de ne merjétek elképzelni őt így, mert elmetszem a torkotok. Szóval ezerrel repesztettünk a nyolcas garázshoz, ahova mellesleg idő közben Kazu elhívta Tetsuot, hogy beszélni akar vele. Mikor megérkeztünk az öreg, már ott állt, autójának dőlve és minden idegszálával Kazut kereste.
- Nézd a vén perverz faszt, már alig várja, hogy megölelhessen. – gúnyolódtam. Kazu megragadta az arcom és szájon csókolt.
- Soha! Ne mérgelj tovább. – szólt, majd kiszállt. Az öreg teljesen le volt döbbenve, mikor vágyai tárgyát meglátta kiszállni vágyai autójából. Akkor valószínűleg már összeállt neki, hogy ki is vagyok én.
- Szia, öreg! – köszönt rá Kazu, mikor épp kiszálltam. Amint megpillantott, csal elhúzta a szája szélét.
- Te lennél az, akit Jouji szervezett be? Tudsz róla, hogy tönkre is tehetlek? – kezdett bele rögtön.
- Ó, én is örvendek, vénember! Rohadt mód el vagyok ragadtatva, hogy megismerhetem. Igen én vagyok az. És én vagyok az is, aki az elmúlt napokban keményen seggbe kúrógattam a maga szeretett kisfiát. Vagy mondjam azt, hogy a szeretett kis szeretőjét? – fintorogtam.
- Dan! – méltatlankodott Kazu.
- Egy magad fajta szarházi bűnöző nem tud gondoskodni egy ilyen finom kis kincsről, mint Kazu! – sértett meg az a vén fasz.
- … talán még ennél is többre vagyok képes! Magával ellentétben engem szeret. Nyögött maga alatt valaha is? Hallotta valaha is azt a szexi kis dorombolva elélvező hangját? – gúnyolódtam.
- Elég volt, te senki házi! Kazu... haza megyünk! – indult meg felénk.
- Nem! – vágta rá rögtön Kazu. - Felnőtt ember vagyok, azt teszek amit akarok. Többé nem parancsolhatsz. – vágott vissza.
- Akkor tönkreteszem anyádat! – torzult el a vén fasz arca.
- Szerinted érdekel az a haszonleső ribanc? – vágott vissza Kazu. - Mellesleg Dan nem akárki...
- Hagyd Kazu, majd én. – toltam hátrébb a mérges kis apróságot.
- Engedje meg, hogy rendesen bemutatkozzam. – néztem rá lenézően. - A nevem Daniel Across. Az Across Corporation egyetlen örököse, Cristofer Across egyetlen fia vagyok. - a vén fasz szemei szikrát hánytak én pedig éreztem a keményen derekamnak nyomódó fémet. A pisztolyom a hátam mögött, a nadrágomba volt rejtve. Az öreg arca még torzultabb lett, szinte már ijesztő.
- Te nyomorult! Tönkreteszlek titeket, de végleg! - üvöltötte és megindult felénk. Elég volt egy pillanatnyi meglepettség, egy pillanatnyi nem oda figyelés, hogy a dolgok kicsússzanak a kezeim közül. Már csak azt vettem észre, hogy a nehézfém kicsusszan a nadrágomból és eldördül egy lövés. Meg még egy és egy újabb. Talán nem is három, hanem vagy tíz, már rohadtul nem emlékszem, annyira kurvára lefagytam. Oldalra néztem és Kazut pillantottam meg, aki rezzenéstelen arccal és kézzel szorította a fegyvert. Egy rohadt arcizma sem mozdult meg, nem görbült le az a csinos kis ajka... sőt inkább megkönnyebbülés ült a képén.
- Megmondtam, hogy én fogom megölni! – szólt és kifordult kezéből a fegyver. Csak lestem rá, mint egy marha, aki most esett oda. De jobbnak láttam meg sem szólalni. Csak szépen bevonszoltam az öreget a lopott kocsiba, leöntöttem benzinnel és meggyújtottam. Elég gyorsan lángra kapott mivel megfúrtam a tankját. Mikor már lángolt egy erőset taszajtottunk rajta és a mólóból a vízbe zuhant. Előre tudtam, hogy ez lesz. Az ügyet még el tudjuk tussolni, mert az öregem besegít majd, persze nem ingyen. Ami rohadtul furcsa, mivel ez az ő érdeke is volt. De tudom mi az ára.
- Hé Dan, ezért lopkodtál? – kérdezte jókedvűen Kazu.
- Mi van? – néztem rá totál értetlenül.
- erről a furcsa érzésről beszélek, ami most belülről bizserget. – nézett rám és megértettem miről hadovál.
- Hát ja... de megkönnyebbültem, hogy nem csak én érzek ilyen. Tehát nem vagyok szefós. – töröltem le homlokomról a verejtéket. - Hé Kazu, akarsz dugni? – néztem rá a kis farosra.
- Még szép! Most felettébb kanos vagyok. – közölte, mire én kicsit meglepődtem.
- Akkor menjünk haza. – tettem vállára a kezem. Ez a legszarabb, de remélem, hogy addig sem lohad a lelkesedése.
- Haza? Hülyülsz? Nézd meg ezt. – megragadta vállán pihenő kezem és ágyékához nyomta.  - Csináljuk itt! – mondta.
- Itt a nyílt színen akarsz baszni? – döbbentem meg.
- Nem te marha! Ott lent van egy nagyobb cső. Ott kényelmes lesz. – szólt majd magával ráncigált le a lejtőn. Ez a kis nebáncsvirág most komolyan lemarházott? Öcsém. Valóban ott volt az a cső és Kazu meglepően gyors volt. Már le is huppant rá és magával húzott engem is. Egymással szemben ültünk, Kazu felhúzta a pólómat és csókolgatni kezdte mellkasomat.
- Ácsi-ácsi! Most te akarsz megbaszni engem, vagy mi? – riadtam meg.
- Dehogy mondanék le a hatalmas és forró farkadról a seggemben. – közölte. - De ez neked is jól fog esni. – mondta. Valóban, a forró lehelete a bőrömön, még ennél is jobban felizgatott.
- Baszki... elég lesz már. Szétdurranok! – estem kétségbe. Kazu csak kuncogott egyet majd fölém térdelt és szabályosan beleült a farkamba. Lábfejeivel támasztotta magát, úgy rúgózott rajtam. Miközben ő fel le ugrál, addig én kihasználtam minden kínálkozó lehetőséget. Egyik kezemmel farkam mellet benyomtam két ujjam, másik kezemmel a farkával játszottam. Ajkammal pedig mellbimbóit nyalogattam. Kazu két kezével ölelt magához és csak akkor engedett el, mikor markomba élvezett. Egész estig játszadoztunk így, nagyon sokszor élveztünk egymásra, mire végre ráfoghattuk, hogy teljesen kielégültünk.
- Hé Kazu, ugye tudod, hogy még nem lehetünk együtt? – néztem a mellkasomon pihegő Kazura.
- Igen, tudom. – szólt kissé csalódottan.
- Nekem mindenképpen át kell vennem apám cégét. Valószínűleg Amerikába kell mennem, minimum öt évre. Ha valaha is velem akarsz majd lenni, akkor meg kell komolyodnom, hogy büszke lehess rám. Ráadásul huszonnyolc éves marha vagyok. Tíz évvel idősebb, mint te.  
- Mire visszatérsz, lesz egy ügyvéded, aki minden szarból kihúz majd és aki akkor már huszonhárom lesz. – nevetett fel a fiú.
- Azért ne fogadj cölibátust, hisz én sem fogok. Öt év múlva, ha még mindig velem akarsz lenni, akkor ugyan ebben az időben várni foglak a repülőtéren.
- Oké.- bólintott rá Kazu, majd forró ajkait enyémre nyomta.

Öt évvel később

- He? Hova mész Kazuya? – nézett rám semmitmondóan unalmas szemeivel és képével.
- Kazuma vagyok, te sötét! – néztem rá lesajnálóan, miközben magamra húztam ingemet és lassan begomboltam.
- Mindig azt hittem Kazuya vagy. Ez kellemetlen.
- Nem számít. Sosem volt fontos, hogy tudd a nevem. Mi csak basztunk egy ideig és ennyi. De ettől a pillanattól kezdve, nem ismerjük egymást. Remélem világos. – néztem vissza rá az ajtóból.
- He? De hát nem szeretők vagyunk? – hűlt el és képre kiült az értetlenség, ami őszintén nem sokat kellett változtatnia.
- Sosem voltunk. Nekem csak egy szeretőm van és azt ma kapom vissza, szóval viszlát. – nyitottam az ajtót.
- De ha annyira szereted, akkor miért szeretkeztünk?
- Szeretkeztünk? Mi basztunk. Szeretkezni vele fogok. Csak azért csináltuk, hogy felkészítsem a seggem. Már négy és fél éve nem basztam. Nem akarom, hogy szar legyen, mikor belém hatol a hatalmas farkával. Tágítónak a te kis farkad is megtette. – vágtam arcon szavaimmal, majd behúztam magam után az ajtót. Lebattyogtam a ház elé és beleültem hófehér Sedanomba, majd útnak indultam. Ezzel a fasszal fél éve dugtam már, úgy hébe-hóba. Ez volt talán a negyedik alkalom. Miután Dan elment én sem csüggedtem el, hanem beindítottam a karrieremet. Ügyvéd lettem, méghozzá elég jó hírű. Ahogy azt mindig is terveztem. Most már büszkén állhatok Dan mellé és védhetem meg. Bár nem találkoztunk és nem is beszéltünk soha, hírek azért hozzám is jutottak el róla. Idő közben meghalt az apja és ő vette át az Acrossing céget. Kifinomult és tehetséges üzletember lett. Már ha a pénzbehajtást annak lehet nevezni. Gondolom rengeteg mocskos trükkel megismerkedett és rengeteget használ is, de nem érdekel. Én majd megvédem őt mindentől, erre tettem ígéretet. Akkor, öt évvel ez előtt azt mondta, hogy ha ma is így érzek majd, akkor a repülőtéren találkozunk. Megnéztem és este kilencre csak egy járat érkezik Amerikából. Utána tizenegykor jön következőleg. Előtte pedig hét húszkor jött. Tudom, hogy eljön sosem verne át. Izgatottam parkoltam le az autómat és nyomtam meg a riasztómat, miután kivettem csomagtartómból a bőröndömet, amivel egyből rohanni kezdtem a terminál felé. Tudtam, hogy még bőven időben vagyok, hisz még vagy húsz perc van, mire leszáll a gépe. Én mégis valami oknál fogva rohanni kezdtem a terminálig. Mikor leérkeztem a mozgó lépcsővel a pult felé vettem az irányt. Egy nálam magasabb férfi állt előttem, háttal nekem, fekete ballon kabátban, fekete kosztüm cipőben. Egy komoly üzletember benyomását keltette. Kabátja bokájáig ért le, haja félhosszú, minek eleje hátra volt zselézve.
- Elnézést, rohadtul sietnék, lenne szíves megmozdulni!? – vettem elő bunkóbbik énem. A férfi nem sértődött meg csak hátrafordult és rám mosolygott, amitől a csomagjaim a földre hulltak.
- Nocsak... az én kis szobacicám. De miért vetted át az én stílusomat? – nézett rám fülig érő szájjal.
- Dan! - ugrottam nyakába leszarva a körülöttünk bámészkodókat.
- Hát ez a csomag, Kazu? - nézett rám meglepetten.
- Amerikába megyünk, nem? – kérdeztem kacsintva.
– Honnan tudtad...? – lepődött meg.
- Ismerlek... tudtam, hogy ha újra együtt lehetünk, ez lesz az első kérdésed. A válaszom pedig, igen Mr. Acrossing. Leszek a megértő és hűséges... na és persze kanos társa egy életen át. És melletted leszek a munkában is. Én leszek az egyetlen olyan ügyvéd a világon, aki téged mindig kihúz majd a szarból, Mr, Igazgató úr. – nevettem fel. Dan magához ölelt és egy kicsit megemelt, hogy öt év után újra érezhessük egymás ajkát.
- Megígértem magamnak, hogy ha öt év múlva itt leszel, bebizonyítva, hogy szeretsz egy szarembert, akkor nagyon boldoggá foglak tenni és magammal viszlek a világ végére is. Hé Kazu, ezt még nem mondtam – szólt, majd átölelt és fejét hajamba temette -, de szeretlek! – súgta gyengéden fülembe.
- Én is téged. – válaszoltam neki. Dan lehajolt a csomagomért és megragadta a kezemet, majd magával húzott a beszálláshoz.
- Kazu, kösd fel a gatyád. Amint felszállunk, a mosdóba viszlek és kurva keményen megbaszlak! – tért vissza az én igazi Danem, akit a legjobban szerettem. Ezzel a mocskos szájjal szerettem bele és így is akarom, hogy maradjon.
- Dan, ha felszállunk, kérlek bassz meg keményen. Olyan keményen, hogy elájuljak! – mondtam majd elnevettem magam.
- Ahogy a szobacicám óhajtja. – szólt majd nevetve belevesztünk a beszálló ember tömegbe.

Vége.