Szereplők: Kazuma Sen /Misaki/ x Ishigami Nakamura /Kenji/
jellemzői: trágár szöveg, yaoi, enyhe humor1. fejezetRengeteg emberrel találkoztam már eddigi életem során. Sok kihívást eddig egyik sem jelentett. Az emberek többsége rejtett személyiséggel él. Hol a munkában, hol pedig a magánéletben. Ritka az olyan ember, aki mindig önmagát képes adni. Kazuma Sen vagyok, másod éves a Seiten gimiben. Egy pornó gyerek vagyok. Miért is mondom ezt?!Azért, mert az anyám egy igazi ribanc, abból a rosszabb féléből. Valamelyik partnere kósza spermájából csúszhattam be. De igazából sosem érdekelt. Ő is az a fajta, aki szereti rejtegetni a másik életét a családja előtt. Azt hiszem én is ilyen vagyok. Nappal átlagos diák vagyok egy a tömegből, éjjel pedig egy bárban dolgozom, mint táncos...és egyéb. Az egész 10 éves koromban kezdődött, mikor anyám engedve nővérei nyaggatásának, elrángatott az egyik hülye családi tea partira. A nénéim mind az arcomat simogatva, dicséretek tömkelegét zúdították rám. Csupa jól szituált családanyák, remek megjelenéssel. Ez volt a felszín. A felszín alatt pedig ott várt kitörésre, gyönyörük szunnyadó lávája. Kéjsóvár testek, amik csak úgy nyögtek alattam, alig 5 évvel később. Nem mondanám, hogy undorodtam. De megtettem. Mindezt 15 éves fejjel. Akkor jöttem rá, hogy ebből még hasznot húzhatok később. A nemi identitásomat illetően, amúgy is biszex vagyok. Bár ha pontosítanom kell, akkor azt mondanám, hogy a munkában biszex, de a magánéletben inkább a férfiakat kedvelem.Elmélkedésemből a tetőajtó hangos csattanása repített vissza a valóságba. Yukina vágtatott felém. Rövid, pici lábait gyorsabban kapkodta, mint egy űzött vad.
- Seeeen! – kiáltotta s a nyakamba ugrott.
- Ezek szerint vége a bizottsági gyűlésnek. – mondtam s ajkaimmal az arcát csókolgattam.
- Ah..., olyan fáradt vagyok. Az a hülye elnök Ishigami senpai, olyan lassan dumált.
- Utálom őt, olyan kis szerencsétlen. – sóhajtott majd felkacagott.
Szerettem Yukinàt, mert aranyos volt. Termete apró, arca kerek. Szőke haja mindig cseresznye illatot áraszt. Kellemes teremtés. Ő a legjobb barátom és egyben szexpartnerek vagyunk. Neki is van rejtett személyisége. Senki sem gondolná erről a fiúról, hogy igazi szexéhes teste van. Már első alkalommal is maga volt a gyönyör, mikor beleharaptam ebbe a bársonyos fenékbe. A lyuka pedig úgy szívta magába a farkam, hogy a porszívóm megirigyelte volna.
- Figyelsz te rám Sen? -háborgott Yukina.
- Igazából nem! – jelentettem ki egyszerűen.
- Te szemét dög! – mondta, és gyomron bokszolt.
- Menjünk melózni! -mondtam és karon ragadtam őt.
Már a folyosón haladtunk, mikor kivágódott a 3A ajtaja és úgy fejbe vágott, hogy a csillagos ég, lófasz volt a körülöttem repkedőkhöz képest!
- Jól vagy Sen? – nézett rám Yuki aggódva!
- Fenéket vagyok jól, úgy fejbe basztak! – morgolódtam.
- B...bocsánat! – hebegte felém a tettes.
Ishigami senpai volt az. Minden ízében remegett. A magas termete ellenére karcsú ám lomha volt, arca lágyan íves. Hosszú holdszínű fehér haját összefogva hordja. Bőre sápadt, talán valami albínó. Orrán ott fityeg a csontkeretes szemüveg. Az egész ember annyira esetlen. Nem tudom, vajon mit lehetne kihozni belőle?!
- Senpai te barom, legközelebb nézz szét. – fortyogtam.
Ishigami senpai... milyen lehet az ő rejtett személyisége?! Vajon van neki olyan egyáltalán, vagy azon kevesek közé tartozik, aki ténylegesen ekkora lúzer?!Estére már kutya bajom sem volt, újult erővel vethettem bele magam a munkába. A puklit is sikerült eltüntetnem úgy ahogy. A véraláfutást pedig Yukina egyszerűen eszközölte egy kis púderral. Ahogy a színpad felé tartottam a főnök állított meg, hogy beszélni akar velem, ezért Yukina nyitotta a felvezetést helyettem. Az irodába kísért és hellyel kínált. Komolyan megijedtem, hogy valamit elkövettem és most ki akar rúgni. Kár lenne érte őszintén, mert szeretek itt melózni és a főnök Issei-san kedves ember. Még attól is eltekintett, hogy kiskorúak vagyunk. Ám mikor megszólalt megkönnyebbültem. Hangja bársonyos és könnyed volt.
- Misaki, lenne egy feladatom számodra és remélem segítségemre leszel benne. – mondta mosolyogva, majd kinyitotta az ajtót és kiszólt valakinek. Az ajtóban egy vékony alkat sziluettje rajzolódott ki. Először ennyit láttam csak a fél sötét szobában. Majd az illető előre lépett és éreztem, hogy a számat egy elfojtott nyögés hagyja el. Ez tényleg ő? De miért fekete a haja? Hol a szemüvege? Vagy talán csak hasonlítanak?
- Ishigami senpai? Mi...mit keres ő itt? – kérdeztem hitetlenkedve.
- Misaki, bemutatom neked az új fiút. Ő itt Kenji. Azért hívtalak ide, hogy megkérjelek rá segíts neki betanulni. Ma kezd. Készítsd fel őt és mérd fel, hogy alkalmas e rá, hogy még ma a közönség elé lépjen! – közölte velem a főnök.
- Igenis, Issei-san! – válaszoltam és meghajolva távoztam a nyomomban Ishigami senpai-al.
Az öltözőbe érve nem bírtam tovább és mindent ki akartam deríteni erről a nem átlagos fickóról.
- Mielőtt nekikezdünk...Senpai! Tényleg te vagy Ishigami senpai? – szegeztem neki egyenesen a kérdést.
Senpai felnevetett, amivel igencsak kezdett kihozni a maradék béketűrésemből. Majd halkan megszólalt.
- Hívj csak Nakamurának! Bár a munka béli nevem Kenji. Ma már másodjára találkozunk Kazuma-kun! Vagy itt én hívjalak Senpai-nak? – vigyorgott
- A nevem Misaki! Ha lehet ne is hívj másként, mert nem akarok bajt! Ezt jobb ha te is megjegyzed. – dühöngtem
- Engem nem érdekel, ha kiderül, hogy mit csinálok! De te, hogy oldod meg, hogy elkerüld a lebukást Misaki? – érdeklődött.
- Végül is elmondhatom! Az igazgatónk egy igazi perverz! Imádja a diákjait. – súgtam oda neki.
- Mi? Te most arról az igazgatónőről beszélsz, aki kontyban hordja a haját és olyan, mint egy középkor béli apáca? – hüledezett.
- Ez csak a felszín. A ruha alatt egy szexéhes kis cafka. Már azóta döngetem, hogy itt dolgozom. Kellett az engedély és így ment csak bele. Emlékszem, hogy először az igazgatóiban fektettem meg.
- Á értem! Ez érdekesen hangzik. – kuncogott, és szemeiben kíváncsi szikra villant.
- Mondd, Kenji! Miért fekete a hajad...és igazából mi a fenét csinálsz te itt? – kérdeztem és most már tényleg érdekelt.
- Ja... ez az eredeti hajszínem! Csak rühellem, mert annak az alkoholista apámnak is ilyen a haja. Ezért festetem fehérre. Mióta anyám meghalt az apám folyamatosan megerőszakolt. Kezdtem úgy érezni, hogy ezt élvezném is ha nem ő csinálná. Tudtam, hogy te itt melózol és jónak ígérkezett. Nem vagyok igazából olyan bárgyú vakegér, mint az iskolába. Kifejezetten utálom az olyan embereket. De mivel a testem eladása nem ment ilyen egyszerűen, úgy gondoltam itt nagyobbat akaszthatok le. – közölte a legnagyobb hidegvérrel.
Yukina nyitott be hirtelen és Ishigami láttán eltátotta a száját, majd megrázta magát, hogy visszatérjen a kábulatból és így szólt.
- Sen! Húzzál ki, mert téged akar a tömeg és itt egy VIP vendég is. Nekem már fáj a lábam. – loholt.
- Hé, Kenji! Tudsz táncolni? – egy remek ötlet jutott eszembe.
- Hah..., ne ijedj meg! Hidd el megy ez nekem. – mosolygott, majd hozzá tette...
- Csak kezdd el, majd ráhangolódok a stílusodra.
Így hát végigsétáltunk a szűk folyosón, ami a színpadra vezetett, miközben halottam ahogy a közönség hangosan a nevem kántálja: Misaki! Misaki! Misaki!
Lássuk mit szól a nép egy duetthez!Igazán meglepett, hogy senpai rögtön rám hangolódott. A ritmus érzékünk egy ütemet járt be. Ez a közös tánc leginkább egy igazi vívódó aktushoz hasonlított. Senpai mozdulata kecses és szexi volt, mint egy nőé. Tökéletesen illetek az én férfias stílusomhoz. Aki nézte azt hihette, hogy egy igazi összehangolt pár vagyunk. Komolyan kezdtem zavarban lenni, főleg mivel a farkam erős késztetést érzett, hogy szétrepessze a gatyám.
Hatalmas tapsviharnak örvendhettünk. Amikor lefele lépdeltünk a színpadról, Aoi az egyik pincér sietett elénk fejvesztve.
- Hé, Misaki! Nagyok voltatok! Na, de másért jöttem. A 7-es asztalnál....Kyouichi-sama hívat téged! – zihálta kipirult arccal.
- Misaki, az nem az egyik képviselő? – kérdezte csodálkozva Kenji.
- CSS! Ő ma a VIP vendégünk! Azt hiszem plusz melóm lesz a továbbiakban! – kuncogtam.
- Misaki, Kyouichi-sama mindkettőtöket hívat. – hadarta Aoi.
- Ez kezd izgalmas lenni. Jól kezdődik. – Kenji arcán megint egy hamis kis mosoly terült el.
Odamentünk hát az én kedves kis vendégemhez. Kyouichi-sama-ról tudni illik, hogy szépsége vetekszik bármelyik nőével. Gyönyörű napbarnított bőre van, bájos, kedves. Termete karcsú, leginkább egy gazellához hasonlít. Arca olyan, mintha angyalok faragták volna. Nem utolsó sorban imádja a férfiakat. Egyszóval meleg. Az igényeivel még néha engem is a végkimerülésig hajszol.
- Misaki! – súgta negédes hangján.
- Kyouichi-sama, üdvözlöm! Hálás vagyok, hogy eljött ma este! – csókoltunk kezet Kenjivel.
- Azért kérettelek ide titeket Misaki, mert igényt tartanék rátok ma este! Szabadok vagytok? – arcán türelmetlen várakozás ült. Ebből tudtam, hogy ma mindennél jobban ki van éhezve!
- Nos, Kyouichi-sama, részemről rendben. De a partnerem nevében ne...
- Részemről a megtiszteltetés, Kyouichi-sama! – vágott közbe Kenji várakozás nélkül.
Ez az ember kezd érdekes lenni. Azt hittem beijed majd és fülét farkát behúzva visszakozz majd. Tehát tényleg meleg, Ishigami senpai.
- Tessék, fiúk! Ezt a szobát foglaltattam le ma estére itt. Fél óra múlva ott találkozunk. – nyújtotta át a kulcsokat Kyouichi-sama.
Kíváncsian várom mi sül ki ebből az édes hármasból. Kyouichi-sama igényeit már ismerem, de vajon senpai nem hátrál majd meg?2. fejezet
Gyönyör teli, vad éjszakánkIzgalommal teli várakozással haladtunk végig a klub szállodájának folyosóján. Kyouichi-sama sokat akar, nagyok az igényei. Neki egy menet nem szokott elég lenni, általában kifulladásig szoktam hajszolni a gyönyörökbe. Mikor az 1301-es ajtóhoz értünk, lopva Kenjire pillantottam. Feszült várakozást és idegességet vártam, de a hatás elmaradt. Az arca olyan rezzenéstelen volt, akár egy szoboré.
- Ha megijedtél, még elmehetsz! – törtem meg a csendet.
- Abból nem eszel! – válaszolta gúnyos mosollyal.
Egy halk kopogás után nyílt az ajtó és Kyouichi-sama már köntösben, egy pohár pezsgővel a kezében állt előttünk. Intett, hogy lépjünk be és foglaljunk helyet. Kenji engedelmeskedett neki, mert még nem ismerte őt eléggé.
Megragadtam Kyouichi-sama derekát, lassan magamhoz vontam és végignyaltam a gyönyörű cseresznye színű ajkait. Majd forró csókot leheltem ajkaira és lassan fokozatosan átcsúsztattam a nyelvemet a szájába, mire ő viszonozta a kedvességem. Ilyen az én Kyouichi-samám. Mikor ajkaink szétváltak ő Kenjire nézett jelentőségteljesen
- Gyere ide, Kenji! Meg akarlak kóstolni. – súgta bele a sötétbe kéjes hangján.
Kenji mögé lépett, állát gyengéden megemelve, lassan falni kezdte azokat a kívánatos ajkakat.
Mi sem maradtunk tétlenek, hiszen az nem az én területem. Míg ők forró csókban forrtak össze, én lassan nyalogatni és csókolgatni kezdtem Kyouichi-sama nyakát. Mikor az érzékeny pontjához értem, térde megremegett és elfojtott nyögés tört fel torkán. Kettőnk közé szorult, mint egy csapdába esett kiscica, de nem rémült meg sőt élvezte. Keze megindult az ágyékunk felé, ahol már szétszakadni készült a nadrágunk. Puha kezeivel dörzsölt a nadrágon át. Gyorsan megszabadultunk minden ruhánktól. Kyouichi-sama sem tétlenkedett, térdre ereszkedett és bársonyos kezeibe vette mindkettőnk kőkemény hímtagját. Először csak finoman simogatta, aztán lassan ajkai közé vette és csókolgatta, nyelvével izgatta. Hol Kenjiét hol az enyémet. Gyönyörű volt látni. Lent Kyouichi-sama a farkammal a szájában, szembe pedig Kenji megfeszülő, bársonyos fehér teste, gyönyörtől eltorzult arca. Úgy éreztem rögtön végem. Felemeltem Kyouichi-samát és az ágyra fektettem, addigra Kenji is felvette az ütemet. Megszabadítottuk fehér köntösétől. Kenji a nyakát és a mellbimbóit csókolgatta, én a farkával kezdtem játszani. Mikor éreztem, hogy teste megfeszül, lassan felemeltem a fenekét és bedugtam a nyelvem gyönyörű rózsaszín nyílásába, majd becsúsztattam mellé az egyik ujjam. Kyouichi-sama fent és lent is gyönyörben vergődött. Rám emelte könyörgő pillantását és nyögött.
- Nnh...kérlek, tedd be Misaki! Magamban akarom érezni a kemény farkad, mint mindig! – nyögte és már négykézláb várt rám. Lassan becsúsztattam a farkam és óvatosan elkezdtem mozogni benne. Kyouichi-sama zihált az élvezettől, de nem sejtette, hogy ez még csak a kezdet. Lesz ez még jobb is. Míg én hátulról ringattam, ő addig talált más elfoglaltságot a szájának és vadul rácuppant Kenji farkára, aki már alig bírt talpon maradni. Hirtelen felrántottam és szembe fordítottam magammal. Az ölemben lovagolt, tenyerével a térdemen támaszkodott miközben Kenji a farkát kényeztette. Éreztem, ahogy teste megfeszül, hátradobja magát az ölemben és zihálása felgyorsul.
- Misaki, kérlek élvezz belém. – nyögi elfúló hangon.
Jó ég, milyen pazar látványt nyújt Kenji farkával az ajkai közt.
Erősen remegni kezd és érzem, ahogy forró gyönyörünk egyszerre ér tetőpontot.
Zihálva emelkedik fel és le mellkasa, szája mosolyra húzódik.
- Itt még nem végeztünk, ugye fiúk? – kuncog.
,,Te kis telhetetlen dög, hát persze, hogy nem!” – gondoltam magamban.
- Kenji, téged is érezni akarlak magamban! – lihegi. Helycserés támadás, Kenji kezdte hátulról dugni. Hirtelen ötlet suhant át az agyamon. Tegyük még jobbá a dolgokat. Szétfeszítem Kenji fenekét és behatolok a nyelvemmel. Kenji meglepetten pislant hátra és csodálkozik rám. Visszanézek rá és szám gonosz mosolyra húzódik. Már nedves is... finoman betolom a farkam Kenji hátsójába, aki ettől megborzong és felnyög, csakúgy, mint az alatta ziháló Kyouichi-sama.
- Ah..., Kenji vastagabb lettél. – nevet.
Mozogni kezdtem, mozdulataimra Kenji is ráhangolódott. Nagyon élvezte, megtaláltam,,azt” a pontot. Kenji remegett és alatta Kyo-sama is.
- Bazd...de szűk vagy Kenji. – nyögtem ki.
Egyszerre ringatóztunk a gyönyör tengerén, mindaddig míg be nem teljesedtünk mind a hárman. Egymáson fekve ziháltunk és próbáltunk észhez térni.
- Kurva jó volt! – szólalt meg végül Kyo-sama. – Elmentem zuhanyozni, kösz a szép estét srácok! – nevetett.
Kimerülten feküdtünk Kenjivel az ágyon egymás mellett. Kyo-sama pedig távozott, de mielőtt elment meghagyta, hogy reggelig fizetve van szóval maradhatunk. Majd hülye leszek hazamenni. Úgy remeg a lábam, hogy menni sem tudok. – gondoltam magamban.
- Ember, azt azért nem hittem, hogy én is meg leszek ma baszva! – sóhajtotta.
- Nem tettszett? – kérdeztem.
- Nem állítottam ilyet! Csak meglepett. Azt hiszem te vagy az első, akivel kiemelkedően jó volt. – nevetett.
- Hát...kösz, vagy mi! – vigyorogtam bele a sötétbe.
- Egész jó csapat vagyunk, nem Sen? – ahogy kimondta a nevem teljesen beleborzongtam.
- Ja, ja! Olyasmi! – válaszoltam egyszerűen.
- Hát akkor, dolgozzunk továbbra is össze, Senpai! – nevetett.
Átölelt, majd megcsókolt teljesen ledöbbentve ezzel.
- Hé, a melónak már vége Nakamura! – háborogtam.
- Kavarjunk együtt, Sen! – ajánlotta.
- Mi...? Járni akarsz velem? – hitetlenkedtem.
- Aha. Dolgozzuk ki együtt a legjobb pózokat. – nevetett.
- Ha ezt akarod. – adtam meg a választ.
Rá kellett jönnöm, hogy az ő igazi személyisége is igen csak elüt attól, amit valóban láttat magáról ez a srác.
Nos...hát így kezdetem járni a nappal szürke egér, éjjel vadmacska Ishigami senpai-al.ExtraMár egy hónapja járok Nakamura-val. Nem panaszkodhatom, mert nagyon úgy tűnik, hogy kiegészítjük egymást, mind a munkában, mind a magánéletben. A színpadi duettünk állandóssá vált. A nép most már csak együtt akar minket. Álló farkakat és nedves bugyikat hagyunk magunk után. Amit a színpadon folytatunk...az egy virtuális szeretkezés. Az egymás iránt érzett, tiszta nemi vágyunk kel életre mozdulatainkban. Együtt kérnek minket még a szobáikba is. Ha valakivel hármast alkotunk az csak maga lehet a puszta gyönyör. Azt mondjátok, hogy beképzelt vagyok? Meglehet, de én már csak ilyen vagyok. Szóval minden sínen megy, most már csak egy valami van, amit el kell intéznem. Yukina. Bár sosem jártunk, csak szexpartnerek voltunk, de talán Yukinának hiányozni fognak a kellemes perceink. De már egy hónapja titkolom előle, hogy Nakamura-val járok. Talán szomorú lesz.

Ezekkel a gondolatokkal indultam el a főnök irodájába, hogy letegyem a lantot mára és könnyes búcsút vegyek tőle. Gondoltam én! De hát ember tervez és Isten végez! Mint, ahogy ebben az esetben is. Halkan kopogtam, de nem jött válasz. Lehet elaludt. Nem baj vettem a bátorságot...(én hülye), és benyitottam. Nos azt hiszem én csináltam magamnak a felesleges gondot. Amit ott láttam igen csak messze volt az alvástól. A jelenet a következő volt. Az elragadó Yukina éppen a főnököm, Issei-san ölében lovagolt. Arcukon ragyogott a pír, úgy tűnt nem először csinálják. Yukina feneke szinte magába szívta Issei-san méretes szerszámát. Az ártatlan kis Yuki, pedig olyan ütemben mozgott, hogy komolyan rácsodálkoztam a szék teherbírására. Úgy falták egymást, akár két szexéhes vadállat. Sosem láttam még a főnököm arcán ilyen kéjsóvár kifejezést. A kezem véletlenül megcsúszott az ajtón, ami ettől megnyikordult. Hirtelen mindketten odakapták a tekintetük.
- Sen?...Misaki-kun? – kérdezték kórusban.
Nem tudtam se köpni se nyelni a meglepettségtől.
- B...bocsánat! F...folytassátok csak. – hebegtem. – Yuki, megvárlak a hátsó kijáratnál.
Hátul elszívtam egy cigit, mire a parázs leégett, Yukina is előkerült. Arca tűzben lángolt, gondolom az orgazmustól.
- Nagy lehetett! – kuncogtam.
- Fogd be, seggfej! Ez a te hibád! – mondta.
- Bocs, hogy egy hónapja hanyagollak, de el kell mondanom valamit. –kezdtem bele.
- Hm...csak nem azt, hogy te és Ishigami szeretők vagytok? – mondta ki nyíltan.
- He? De! Honnan tudod? -kérdeztem meglepve.
- Ember, ez rád vall! A farkad a helyén van ha kell, de az eszed is a cerkádban hordod! Komolyan azt hitted, hogy két év ismeretség után nem jövök rá? Egész más tűz ég a szemedben, ha róla van szó! – érvelt ésszerűen.
- Komolyan? Ennyire...? -kérdeztem.
- Hogy ennyire látszik e? Na ja! Mond csak, ilyen jó az ágyban? – érdeklődött.
A korlátnak dőltem és elmerengtem.
- Aaa...aha! Fasza! A farkam utáni vágya lehengerlő. Ötletes a szexet illetően, és sokat akar.-soroltam.
- He heh! Sen szerelmetes! – viccelődött.
- Marhára gyerekes vagy és tévedsz!-egy pillanatig elmerengtem.
- Ez is rád vall...-kezdte, -hogy még a saját érzéseid terén is analfabéta vagy! -vágott vele fejbe.
- Hmm...lássuk csak...most például hiányzik! Szívesen harapdálnám azt a fehér fenekét. – mondtam nevetve, bár valóban így éreztem.
- Hé Sen! Fogadj el egy jó tanácsot! Ne kövesd a ribanc anyádat! Ő nem épp az a követendő példa. Valószínűleg, úgyis ondó mérgezésben hal meg! Szedd rendben az érzéseid! – kuncogott.
Érzések, hun?! Sosem gondoltam efféle hülyeségekre, de ha a szívemben ez a szorító érzés ilyesmi, akkor talán szerelmes vagyok?! Szerelmes...szerelmes...Nakamura testébe...seggébe... vagy talán magába Nakamurába? Megőrülök ettől.
- Hé Yuki! Milyen az öreggel? -tereltem el a gondolataim.
- Nem öreg! Csak harminckettő! De eléggé tapasztalt. Ennél durvábban nyomjuk. -válaszolta.
- Mióta? – kérdeztem vissza.
- Egy hónapja! Aznap, mikor Kenji kezdett. Szarrá riszáltam a seggem meg a lábam. A főnök lekezelte aztán valahogy megtörtént. Az ablaknak nyomva csináltuk, ami izgató volt. Ráadásul... láttad mekkora van neki? -mesélte kuncogva.
- Yuki, te szerelmes vagy Issei-sanba? – kérdeztem.
- Nos...igen. Így alakult. De nem azért, mert pénzes. Csak megnyert a kedvességével. Na meg szeretem a méretes...- harapta el.
- Jó jó! Egy egyszerű igen is megfelel. -dünnyögtem. – Szeretők vagytok? -kérdeztem ismét.
- Nem nyilvánvaló? -mosolyodott el.
- De! – nyugtáztam.

Yukinával sikeresen lezártuk a nem létező kapcsolatot. Most már nincs semmi gondom, akár még fel is vállalhatnám a kapcsolatom Nakamurával.
Másnap épp a tetőre mentem fel, mikor becsapódott mögöttem az ajtó. Nakamura vetette neki a hátát. Kihúzta a nyakkendőjét, majd rám vetette magát
- Mit cs...?- kérdeztem, miközben a kezeimet a nyakkendővel a korláthoz kötözte.
- Ártatlan vagyok! – mondtam, szinte már reflexből.
- Hehe! Semmit sem csináltál, csak kívánlak! Csináljuk! – vette le a szemüvegét.
Amikor Nakamura levette a szemüvegét és szabadjára engedte hosszú fürtjeit, az volt az a pillanat, hogy átvedlett szexéhes ribanccá. Az én ribancommá. Állítása szerint csak én tudtam kihozni belőle az úgy mond állatot. Éreztem, hogy a bensőm megremeg és elmosolyodok. Egyre izgalmasabb ez a srác. Mindig meg tud lepni:
- Mégis mit tervezel, Kenji? – nevettem.
- Jesszusom, megtennéd, hogy nem a ribanc táncos nevem használod, mikor épp a számba akartam venni az irányítást. Még a végén leharapom! – vágott vissza.
- Jaj csak azt ne! Kegyelmezz neki, ő ártatlan. – viccelődtem.
Ez volt nálunk mondhatni egyfajta szerepjáték. Volt, hogy berángatott a zeneterembe és ott estünk egymásnak. Vagy a szertárba. Apám, az volt ám a jó dugás. A többiek kint fociztak, mi meg addig bent dugtunk, mint a nyulak. Nakamura épp az órájáról lógott, csak úgy, mint most is.
Azóta az este óta Kyo-samával, valami újat nyithattam meg az én senpai-omban.
Ahogy elnézem, amint a nyelve végig siklik, fel-alá pásztázza a farkam...már a látványra is elélvezek.
Cirógatja, szeretgeti a csúcsát, minek következtében kiszökken a nedűm. A rohadt életbe, az a legszarabb, hogy ide vagyok kötve és még a seggét sem tudom megfogni. Biztos vagyok benne, hogy ezzel kínozni akar. Ahogy egyre gyorsul a keze, érzem közel állok hozzá, hogy a markába élvezzek. Nakamura kezei hirtelen megállnak. Végignyalja hosszú ujjait majd a fenekébe tolja őket. Atya ég! Annyira izgató csak úgy ágaskodik a farka. Már zihál az élvezettől. Csípőjét lejjebb engedi és beleül a kéjtől lüktető farkamba. Mindketten felszisszenünk. Lassan kezd mozogni és közben nevet a nyomoromon, hogy nem érinthetem meg őt. A tempója fokozatosan gyorsul, a feneke csak úgy végig szánt a farkamon. Két kezével a korlátot szorítja, arán már látom, hogy a gyönyörtől gyötrődik. Ez az én szenvedélyemet is jobban felfűti. A hullám egyszerre ér minket utol, együtt szállunk fel rá. Hatalmas nyögés és remegés, még az is érzem ahogy a lyuka remeg a farkam körül. Ez most mindent vitt. Eloldozza végre a kezem, most már magamhoz ölelhetem. Valami nagyon furcsa érzés kerít hatalmába.Talán ez a szerelem?

~Vége.~

Mivel szerettétek volna...Desischado és Lucy, külön kérésére, ím itt a második extra! Köszönöm nektek, hogy megihlettetek. Fogadjátok ezt, hálám jeléül!
Extra 2.Kellemes nyári szellő járta át az egész várost és...
– Mégis, mi a faszomról beszélsz, idióta? Neked most, rólam kéne írnod, nem holmi kibaszott szellőkről. Mellesleg...tél közepe van és ha most miattad, nem lennék egy székhez kötve egy vén fasszal, akkor tuti, hogy már szarrá fagyasztottad volna a seggem, ugye? Inkább ments ki, a szorult helyzetemből!
Oh, ez a nyavalyás kis kangörcs... Csoda, hogy eddig még nem nyírtam ki. Kezdjük el, mielőtt a rinya gép újra rákezdi.Kazuma Sen vagyok. Jó, hogy újra találkozunk. Most épp nagy szarban vagyok. Egy székhez vagyok kötve Issei-sannal. Azt kérdezitek, hogy ki tehet az egészről? Nos, Nakamura és Yukina. Ez a két gonosz cafka a hibás mindenért. Hogy teljesen összeálljon bennetek a kép, hadd meséljem el, hogy miként jutottunk el idáig. Kenji és én, már fél éve együtt élünk. Ő lelépett az alkoholista apjától én meg otthagytam a ribanc anyámat. Pénzben nem szűkölködünk, hisz a munkánkból kifolyólag...van mit a tejbe aprítanunk. Minden a rendes mederben folyt, Kenjivel meglepő módon igen csak könnyű együtt élni. Remekül főz, most és takarít. Egy zseni az iskolában és kurva az ágyban, így nincs szükség beszélgetésre. Egész egyszerűen, nincsenek problémáink. Legalábbis, én eddig ezt hittem.

Ez az egész, egy héttel ezelőtt kezdődött. A biológia szertárban smároltunk vadul az én kis cafkámmal, Kenjivel. Elkezdtük egymást vetkőztetni és nyalogatni. Minden úgy haladt, ahogy az kellett. Kenji, éppen arra készült, hogy belekezd szenvedélyes kényeztetésembe. Örültem is, mint majom a farkának, hisz az én kis szeretőm szája, édesebb volt a legfinomabb belga csokinál. A nyelvének játéka, úgy megbabonázott, hogy alig tértem tőle magamhoz. Kezemmel a hajába túrtam és mozgatni kezdtem a fejét. Egyre vadabbul és erőszakosabban, addig míg végül a szájába nem élveztem. Ő köhögött és fuldokolt, de én már készültem is a hosszabb menetre. Ő, azonban nemes egyszerűséggel, fogta magát és felöltözött.
- Hé Ken! Nem folytatjuk? – kérdeztem tőle elégedetlenül.
- Bocs, de elment a kedvem! – jelentette ki forró tűzzel a szemében.
- Mi a tököm? Ha így viselkedsz, félő, hogy megcsallak! – ordítottam utána, bár tudtam, hogy ennek semmi esélye. Képtelen lettem volna, megcsalni őt. Nem tudom, hogy miért, de nem kellett más csak Ő.
- Önző dög! Csinálj, amit akarsz. – fordult vissza, majd távozott.
- Önző? Ki a faszom az önző? – kérdeztem magamtól értetlenül. – Már, hogy a francba lennék önző, mikor épp most élveztem a szájába. Nem volt ez elég nagylelkű? – kiáltottam, most már hangosan.
Onnantól kezdve, napokig nem kufircoltunk. Még csak nem is beszélgettünk. Került engem a suliban és még otthon is. Feltűnt viszont, hogy Yukinával egyre többet lógnak együtt. Kezdtem gyanakodni, valamiféle titkos viszonyra, bár ez az ötlet, elég abszurdnak tetszett. De...ebben a mai világban...sosem lehet tudni. Ezért eldöntöttem hát, hogy követem. Magamra öltöttem, fekete kapucnis fölsőmet és napszemüvegemet és egy egész napon át, követtem-e két kis cafkát. Vesztemre...

Ma volt, a harmadik napja, hogy követem őket, de mindhiába eddig. Ma viszont, kezdett eredményessé válni, eme kémtevékenységem. Egy hotelig követtem őket, mikor észrevétlenül felbukkant mellettem...egy nem kívánt utánfutó.
- He? Issei-san, te mi a tökömet keresel itt? – kérdeztem, mikor megjelent mellettem a főnököm. Egy nagyobb fal mellett húzódtam meg, éppen akkor.
- Yukinát követem! – hangzott az egyszerű felelet, a szintén kémtevékenységet folytató,,sötét” alaktól. – Furcsa velem napok óta. Arra gyanakodtam, hogy megcsal engem...de sosem hittem volna, hogy pont Nakamurával. – biggyesztette le ajkait.
- Ezt...még én sem vagyok hajlandó elhinni. – jelentettem ki, de közben majd felforrt a vérem az idegtől. Engem még sosem csaltak meg. Mondjuk...eddig nem is jártam senkivel, szóval nem is csalhattak meg.
- Na de...- kezdett volna bele, Issei-san, azonban váratlanul megjelent előttünk, két fúria.
- Mégis mi a fenét kerestek ti itt? – háborgott Kenji.
- Ti...ti aljas disznók!- dobbantott a lábával Yukina.
- He? Aljas disznók? De hisz, ti...- kezdtem volna hőbörögni, ekkor azonban egy kicsi ököl lendült felém és a következő emlékem, hogy egy székhez kötöztek.
- Magadhoz tértél? – kérdezte Issei, mikor ébredezni kezdtem. – Öcsém, mivel húztad fel, Nakamura agyát? – kérdezte ez is vádlóan.
- Honnan kéne tudnom? – morgolódtam. – De, te sem lennél itt főnök, ha ártatlan lennél. – mutattam rá a tényekre.
- Én...- mondta, de ekkor kivágódott a fürdő ajtaja. Yukina és Nakamura léptek ki rajta köntösben, felfrissülve.
- Magadnál vagy? – kérdezte Kenji. Yukina, a háta mögül kukucskált ki félve.
- Hé, mégis mi a faszom ez, Kenji? – estem neki, az én kis szexrabszolgámnak.
- Még mindig nem érted, ugye? Te utolsó...balfasz! – torzult el Ken arca.
- Persze, hogy nem értem, ha nem mondasz semmit! – fogyott el a cérna. Ken szemei megteltek könnyel. Eddig még sosem tapasztaltam nála ilyet. Ő sosem ingott meg eddig, sosem vettem észre, hogy valaha is megbántottam volna.
- Misaki oké...na, de én mit keresek...? – kezdett volna bele kérdésébe az öreg.
- Fogd be! – kiáltotta el magát Yukina hirtelen. Kicsi kezei ökölbe szorultak és szinte remegett az indulattól. Lenyűgöző volt, végre ilyennek is látni.
- E...ez, csak is a te hibád! – dörrent fel Yukina. – Féltékeny vagy, ok nélkül. – mondta remegve, de ingerülten. Issei-san meg sem tudott szólalni. Fejét lehajtotta és csak hallgatott.
- Ember, te aztán férfi vagy a talpadon. – morogtam neki oda az orrom alatt.
- Pofa be! – szólalt meg az én kis édesem. – Példát vehetnél róla és gyakorolhatnál egy kis bűnbánatot.
- Bűnbánatot? – hitetlenkedtem. – Mi a faszom?
- Azt még csak-csak elviselem, hogy nem mondod ki szeretsz! – kezdett bele. – Na de, hogy klozetnak használsz, azt már nem!
- Eh? – teljes volt nálam a sötétség. Mégis mi a fenét hiányolhat ez?
- A számba élvezel, anélkül hogy legalább szólnál. Ez az előjáték. Aztán már vágod is a seggembe a farkad! – mondta dühtől eltorzult arccal. – Ez nem szex, hanem dugás, amiben csak te érzed kielégítve magad. – vágta a fejemhez. Ez számomra egy kisebb sokkal ért fel. Csodáltam is, hogy nem lettem ettől hirtelen impotens. De...azt hiszem igaza van.
- Ezért vagyunk itt? – világosodtam meg végre. – Akkor ti, most nem megcsaltok minket?
- Mi a túró? Csak nem...féltékeny vagy? – kerekedett ki Nakamura szeme.
- Az igazat megvallva...a tudat, hogy Yukinával csinálod...totál felbaszta az agyam! – vallottam be.
- Oh...haha. – nevetett fel. – Akkor hát... – mondta, majd a következő pillanatban magához húzta Yukinát. Ajkaik szétváltak, majd forró csókban forrtak össze ismét. A felháborodottságom mellett, valami egész más érzés is született bennem. Valami olyan, ami még annál is erősebb volt. Azonnal fel akartam állni ( A székből, mert amúgy már álltam). Csókjuk egyre szenvedélyesebb és hevesebb lett én pedig egyre kevésbé tudtam parancsolni, háborgó szívemnek és testemnek.
- Hadd engeszteljelek ki! – próbálkoztam be. Nakamura és Yukina szétváltak, majd megszabadítottak minket a kötelektől, és hagytak végre minket is érvényesülni. Karjaim szorosan ölelték Nakamura, csupasz testét. Forró volt, akár a sivatag. Égett benne a szenvedély tüze. Végig csókoltam azt a testet, mely olyan vágyakat szít bennem, amire ha csak rágondolok, már is haptákba vágom magam. Mi az ágy végében Yukináék, pedig az ágy elejében játszadoztak Issei-sannal. Miközben számba vettem Kenjit, és kényeztetni kezdtem őt, felpillantva észrevettem, hogy Yukináék is ezt csinálják. Akkor még jobban felizgultam. Látva, ahogy a volt és a jelenlegi kedvesem megremeg, a legnagyobb gyönyörök közepette...azt hiszem, azt az érzést nem lehet leírni.
Nyalogatni és simogatni kezdtem alul, míg kellőképpen be nem nedvesedett, majd ujjaimmal ollózni kezdtem. Kenji, szinte sikított az élvezettől. Hosszú ujjai a lepedőbe martak, úgy kapaszkodott, mintha az élete múlna rajta. Az öreg és én, egyszerre hatoltunk kedvesünkbe. Ők egymással szemben ziháltak, ameddig mi hátulról ringattuk őket. Csillogó szemekkel bámultak egymásra, míg végül ajkuk össze nem forrt. Apám...micsoda négyes ez! Az a két gonosz bestia, még akkor is csókolta egymást, mikor hátra fordítottuk őket. Akkor pillantottam meg...Issei-san farkát.
- Atya ég! Hogy fér az be, abba a kicsi, törékeny testbe? – szinte sikítottam magamban. Élvezetünk a végén akkora volt, hogy mind a négyen zihálva, fuldokolva, dőltünk ki az ágyra.

Egy órával később, Yukina és az Öreg, elköszöntek és elmentek. Már csak mi ketten maradtunk Kenjivel. Némán feküdtünk egymás mellett, testünket még mindig a gyönyör hulláma járta át, szikrája épp csak, hogy csillapodott.
- Meg akarlak baszni! – szólalt meg váratlanul Kenji, miközben a plafont bámulta.
- Mi van? – ugrottam fel rögvest a döbbenettől. – Ugye, most csak hülyülsz?! – képedtem el.
- Nem! – vágta rá. – Ha már képtelen vagy kimondani, hogy szeretsz, akkor legalább bizonyítsd azzal, hogy feláldozod nekem a segged.- mondta teljesen komolyan.
- Na, de...- kezdtem volna mentegetőzni.
- Eh? Nem én vagyok az első, aki ezt tenné veled! – érvelt logikusan. – Ha más már megtehette...
- Ó te szent szar...- gondoltam magamban. Tudtam, hogy ha nemet mondok, annak beláthatatlan következményei lesznek. Nem...a következményei...igencsak könnyen beláthatóak lesznek. Nagyot nyeltem és megpróbáltam felkészülni rá lelkileg, de a szám előbb mozdult, mint a gondolataim.
- Rendben! – mondtam, de arra már nem volt időm, hogy a szám elé kapjam a kezem. Kenji, mint egy kecses macska, úgy kerekedett felettem. Csókolgatni kezdte az ajkaim, majd lejjebb haladt a nyakamon keresztül a mellbimbóig. Meglepődve tapasztaltam, hogy igenis érzékeny vagyok. Nedves köröket írt le nyelvével, a köldököm körül. Ajka még lentebb csábította őt, így a farkammal kezdett el játszani. Már attól is elélveztem, ahogy csókolgatta és szívogatta a végét, de neki még ez sem volt elég. Lábaimat szétvetette és a magasba emelte, közben utat tört magának a seggembe. Való igaz, hogy a munkámból kifolyólag, dugtak már meg, de ennyire gyengéd, vad és erotikus még egyik sem volt. Hosszú ujjaival izgatni kezdte azt a pontot bennem, aminek következtében, szégyen szemre megint, remegve élveztem a lepedőre. Ő csak mosolygott és az ajkai szélét törölgette.
- Beteszem! – szólalt meg hirtelen és már belém is tette. A sötétben alig láttam az arcát, de azt azért sikerült észrevennem, hogy kéjesen mosolyog. Gonosz bestia! Kezeink összekulcsolódtak, úgy támasztottam meg a felettem ziháló kis ördögömet, aki keményen megdolgozta épp a hátsómat. Döbbenten tudatosult bennem, hogy én ezt kibaszottul élvezem. Váratlanul felrántott és háttal magára ültetett, majd így folytatta tovább. De már képtelen voltam kivárni, olyan élvezetek között vergődtem. Rásegítettem hát a csípőmmel és vadabb tempóra kapcsoltam.
- Heh, milyen szégyentelen vagy, Sen. – mondta gúnyosan nevetve és lökött még rajtam egy utolsót, amitől akkorát élveztem, hogy még el is ájultam.

- Hé, Sen! – ébresztgetett Nakamura, és fehér haja aláhullt az arcomba, mikor ajkát az enyémhez érintette. – Elájultál. – mondta nemes egyszerűséggel.
- Baszd meg! Ez rohadt égő! – kaptam arcom elé a kezem.
- Megértetted végre, hogy milyen az mikor nem csak te kapsz? Mikor úgy kezelnek, mint egy olcsó gumibabát? – kérdezte sértődötten.
- Ah, ja...Ígérem, hogy többé nem teszek ilyet. – fogadkoztam és el is döntöttem magamban, hogy ezentúl,,jó fiú” leszek. – Ken, én...sze...sze...- ki akartam mondani neki, legalább egyszer, de képtelen voltam kiejteni ezt az egyszerű szót.
- Jesszusom Sen, ne erőlködj, mert a végén szétdurran a fejed! – nevette el magát Kenji.
- De ugye, ez nem azt jelenti...-kezdtem bele, – hogy mostantól én vagyok a,,cica”? – kérdeztem reménykedve.
- Nos, ki tudja...- válasza csak ennyi volt, azután elaludt a karjaim között, kétségek között hagyva engem és háborgó lelkemet.

Szóval, ez volt az a szorult helyzet, amiből nekem, ki kellett mentenem, ezt a szexmániás kis kangörcsöt! Komolyan azt hiszem, ennél jobban nem is szenvedhetett volna, szegény Sen, talán még meg is sajnáltam! Ti mit gondoltok erről? Megfelelő büntetést kapott?

Szereplők: Matsumoto Yukina x Issei AkihikoExtra 3Ha az emberek rám néznek, akkor csak egy bájos arcot látnak, pedig én fiú vagyok. Eddig még senki sem gondolkodott el azon, hogy talán több van bennem, mint ami a felszínen van. Szerettem volna, egyszer egy olyan emberrel találkozni, aki belülről is meg akar ismerni. Ez idáig sikertelen volt. Matsumoto Yukina vagyok, tizenhat éves leszek. Mióta serdülő korba léptem, a saját nemem kezdett vonzani. Az, hogy miért történt ez velem, arra nem találtam és nem is kerestem magyarázatot. Jó módú családból származom, de a szüleim a munkájuk miatt sosem értek rá, hogy foglalkozzanak velem. Magányos voltam, aki szeretetre és törődésre vágyik, ezért kezdtem ,,viszonyt” folytatni a jó barátommal, Sennel. Nem volt köztünk több, mint testi kapcsolat. El voltunk egymással, de különösebben csak a suliban beszélgettünk. Az első alkalmam mégsem vele volt, hanem a legjobb barátommal, akiről még Ő sem tudott. Gyermekkorunk óta ismerjük egymást és szomszédok vagyunk, de az iskolában kerüljük egymást. Ő, egyedül él az apjával, aki egy alkoholista. Az anyja elhagyta őket egy másik férfiért. Nakamura, sok szaron átesett már az idióta szülei miatt. Két évvel ezelőtt, az apja megerőszakolta Őt, amikor totálisan leitta magát. Sosem felejtem el azt az arcot, amikor átjött hozzám. Reszketett. Olyan sokszor ment el hányni, hogy egy idő után, már számolni is elfelejtettem. De őt mégsem törte meg a dolog és arra kért, hogy feküdjek le vele. Nekem nem volt ellen vetésem, hisz szerettem őt. Olyan volt ez, mint egy testvéri szeretet. Mindig mindent együtt csináltunk. Mostanában viszont...furcsán viselkedik. Túl sokat kérdezget a Sennel való kapcsolatomról. A gondjaim viszont...akkor kezdődtek el. Tegnap felhívott, hogy beszélni akar velem valami fontosról. Azóta Őt várom, itt az ágyon fekve.

Szundikálásomból a csengő hangja ébresztett fel. Magamra húztam az ágy mellett heverő papucsomat és lebandukoltam, hogy kinyissam az ajtót. Naka, fehér haja bontakozott ki a szemeim előtt, majd egy váratlan mozdulattal már a nyakamba is ugrott. Beinvitáltam, majd felmentünk a szobámba, hogy nyugodtan beszélgethessünk. Ahogy lehuppantunk az ágyra, Ő egy forró csókot nyomott a számra, majd megfogta a kezeimet. Ez bevett szokás volt már nálunk.
- Hé, Yuki! – szorított még egyet a kezemen. – Te, ugye jóban vagy Sennel? – tért a tárgyra egyből.
- Ööö, igen! – válaszoltam kissé határozatlanul. – Osztály társak vagyunk.
- Yuki, tudok róla, hogy ennél több van köztetek. – fokozta tovább zavaromat. – Bassza meg, hogy ez mindenről tud! – gondoltam magamban. De jól ismerem Nakamurát, hogy úgy sem áll le, ameddig meg nem tud mindent, így nincs más hátra, mint előre... Felemeltem a fejem és a szemébe néztem.
- Szexpartnerek vagyunk! jelentettem ki, majd éreztem, hogy kissé elpirulok. Hihetetlen, hogy eddig csak is Ő volt az egyetlen, aki zavarba tudott hozni. Pedig Sennel kufircolok, de még Ő sem képes zavarba hozni. Lesz valaha olyan ember Nakamurán kívül, aki erre képes lesz? Meglepődve vettem észre, hogy cseppet sem lepődött meg azon, amit az imént mondtam.
- Gondoltam. – mondta csalódottan. – Mi a fene? Mi ez a fej? – kérdeztem magamtól.
- Yukiiii...nekem tetszik Sen! – mondta és lehajtotta fejét. Hófehér arca vörösben úszott. Azt hittem nem hallottam jól, de ahogy elnéztem a fejét rájöttem, hogy a hallásommal nincs semmi baj. Ekkor már tudtam, hogy mit kell tennem.
- Összehozzalak vele? – kérdeztem tőle, mire Ő, csak szendén bólintott. Na, erre kíváncsi leszek. Érdekes egy páros, de talán embert farag Misakiból. Elindítottam hát a haditervünket. Az első lépés nem sikerült a legjobban, mert szegény Nakamura, úgy fejbe baszta az ajtóval Sent, hogy kezdtem megijedni, talán végleg megutáltatta magát vele. De a klubban végre domborított, hála a személyiségének. Mire eljött az este és eljött a klubba, nem volt végre szende. Amint leteszi azt az átokverte pápaszemet, személyiséget vált. Ez az én hibám, mert amikor gyerekek voltunk, sokszor bántottak mások. Nakamura, mindig megvédett, de egy idő után félni kezdett, hogy engem is bántani fog. Ezért kitaláltam, hogy ha viseli a pápaszemet, akkor az elrejti az erőszakos énjét. Ez valószínűleg, csak az elme játéka volt. Na, sikerült végre egy színpadra hajtani őket, ahol már nem volt baj, hisz Nakamura, mindig is jó táncos volt. Ők már összemelegedtek, most már én vagyok magányos megint csak.

Elhagyatva baktattam a főnök irodájába, hogy letegyem a melót mára. Szarrá ráztam a seggem, a sok szexéhes, kiéhezett idióta között. Alig álltam már a lábamon. Kopogtatnom sem kellett, az ajtó kinyílt. A főnök háttal ült nekem és a képernyőt bámulta. Közelebb osontam hozzá, már amennyire a fájós lábaim engedték. A képernyőre pillantva megláttam, hogy a nem rég lejtett riszálásomat bámulja...teljesen átszellemülve. Kezével az állát támasztotta, szemei pedig majd kiugrottak, annyira koncentrált. Lassan megérintettem a vállát, mire Ő, felpattant és a szívéhez kapott.
- Yu...Yukina, te mit...? – kapkodott a szavak után. Kényelmesen levágtam magam a kanapéra és keresztbe próbáltam tenni a lábaimat, de kurvára fájt ezért csak úgy félig...
- A műszakot jöttem letenni. – jelentettem ki és jég kék szemeibe néztem. – Fáj a lábam...- kezdtem nyafogni. Régi trükk. Ő, kihúzta asztala fiókját és kivett belőle egy tubust meg egy fáslit. Odasietett hozzám, majd térdre ereszkedett előttem, mintha egy hercegnő lennék. Lábamat a térdére helyezte és kinyitotta a flakont. Erős, mentolos illata volt, azzal dörzsölte be a bokám és a talpam, majd befáslizta.
- Még...mindig fáj! – jelentettem ki. – Mikor kicsi voltam, mindig kaptam rá puszit. – mondtam, de fogalmam sem volt, hogy miért feszítem a húrokat, csak tetszett, hogy uralkodhatom efelett a nagy tekintélyű ember felett. Teljes megdöbbenésemre, kezével alá nyúlt és a szájához emelte, hogy forró puszit nyomjon rá, majd váratlanul végignyalt rajta. Egész testemben megborzongtam, ami azért volt furcsa, mert ilyet még Sennel sem éreztem. Bársonyos forró kezeit végigcsúsztatta a lábfejemtől a combomig. Éreztem, ahogy alsó felem megmerevedik. Hideg szemeiben, melyekben most forróság tükröződött, egy pillanatig csalódottságot láttam átsuhanni. Hosszú karjaival magához vont, majd átölelt.
- Nekem, már az is elég, ha láthatlak! – súgta a forró szavakat fülembe. Nekem eddig megfelelt, az ideig-óráig tartó boldogság. De most azt akarom, hogy valaki úgy öleljen, hogy többet el se akarjon engedni.
- Ez...teljesen rendeben van. – mondtam neki, de időm már nem volt gondolkodni. Pillanatnyi lelkesedésem, riadalomba csapott át, mikor megéreztem hatalmas, merev farkát a combomhoz nyomódni. Nem tétovázott. Nyelvével és ajkával, először lassú tánca hívta mellbimbóimat, majd gyorsabb ütemre váltott. Szívta és harapdálta, hol gyengéden hol pedig durvábban. Egyetlen mozdulattal, megszabadított szorító nadrágomtól és észbe se kaptam már ujjai a fenekemben jártak. Hiába a hosszú kiképzés, Issei-san valami fantasztikus volt. Gyorsan ölébe kapott és rácsúsztatott isteni farkára. Először megijedtem a vastagságától, fel is szisszentem, de Ő belefúrta arcát hajamba és nyelvével nyakamat kezdte nyalogatni. Lassan és finoman, amitől én mélyeket nyögdécseltem a szoba sötétjének leple alatt. A hátamat a kanapé támasztotta, Issei-san térdelt és úgy mozgott bennem. Felém tornyosult és mellbimbóimat kezdte közben, ismét kényeztetni. Hirtelen ölbe kapott és az ablakhoz vitt, ami faltól-falig ért. Mellkasomat, a plexinek nyomta és újra belém hatolt. Ütemesen mozogni kezdett, minek következtében éreztem, hogy nyáltól nedves bimbóim a hideg üveghez súrlódnak. Ismeretlen volt, mégis nagyon izgató. Kapaszkodni próbáltam, de ujjaim nem találtak egyetlen biztos pontot sem, ezért hátranyúlta és inkább fenekéhez értem, amitől Ő, elfojtottan nyögött egyet. Miközben Ő, egyre jobban az őrületbe kergetett engem, annál jobban akartam én is Őt. Kihúzódtam belőle és el az üvegtől. Ő nem hagyott menekülni, ezért szembe fordított magával és felhúzott. Engedelmesen fontam dereka köré lábaimat, most a hátamnak feszült az üveg, de most már nem volt menekvés. Szorosan öleltem körbe, mind felül, mind alul. Ő egyre vadabbul csak döfködött, mire először én élveztem el, egyenesen a hasára. Hangom, melyet közvetlenül a fülébe nyögtem, Őt is arra késztette, hogy végleg beteljesüljön bennem. Zihálva öleltük egymást, majd ajkunk összetapadt. Forró csókunk, percekig tartott. Ez volt életem legteljesebb, legkielégítőbb szexe.Eltelt egy hónap és mi egymás mellett maradtunk, bár kapcsolatunk titokban maradt mások előtt. Sent is sokszor kerültem, de Ő, ezt az újdonsült szerelme miatt észre sem vette. Végül egyik este, mikor letenni jött a melót, rajtakapott, ahogy Issei ölében lovagoltam. Akkor, hirtelen meglepődtem, de alig vártam, hogy elhúzza végre a csíkot és én tovább élvezhessem az én szeretett lovagom, aki képes engem az őrületbe kergetni. Mellette megtaláltam azt, amit ezidáig sosem sikerült. A testi-lelki kielégülést.

Több, mint fél éve már, hogy az édes kis Yukinámmal járok. Keresve sem találtam volna, nála jobb társat. Nem csak azt szeretem, ahogy kinéz. Ha mosolyogni látom, az már felér nekem egy orgazmussal. Elragadó személyisége, mindenkit magához vonz. Ez idő alatt, amit együtt éltünk meg, sok dolog történt. Legutóbb, ez a bestia kegyetlen büntetésben részesített, amiért ok nélkül csalással vádoltam meg. Akkor egy székhez kötöztek minket Misakival és bosszút álltak rajtunk. Bár őszintén bevallom, máskor is vállalnék efféle büntetést. A lényeg a lényegben...hogy kiengeszteljem őket, eljöttünk az Okinawai tengerpartra. Yukinával délután kifeküdtünk a napozó ágyra, de Misakit és Kenjit, reggel óta nem láttuk. Ha jól sejtem, kefélnek, mint a nyulak...már reggel óta. Ha erre gondolok, önkéntelenül is csalódott vagyok. Ők ketten még fiatalok és sok bennük a szufla. Bár én sem vagyok még öreg, de félek, hogy egyszer nem tudom tartani Yukinával a tempót. Minden esetre lassan besötétedik és én akcióba lépek. Forró estét tervezek az én kis édesemmel.

Jó egy órával később, a tengerpart teljesen sötétbe borult. Itt-ott égett egy-egy kóbor fáklya, mely bevilágította a part szélét. Kedvesemet, sétára invitáltam, nem kevés hátsó szándékkal. Mikor egy kihalt partszakaszhoz értünk, hátulról átöleltem és neki nyomta várakozást nem tűrő hímtagomat. Yukina, egyik kezét kiszabadítva ágyékomhoz nyúlt és simogatni kezdte. Álla alá nyúltam és magam felé fordítottam, hogy nyelvecskéjét végre a számban érezhessem. Szüntelenül simogatott tovább alul hol gyorsabban, hol lassabban, míg végül nem bírtam. Magra kaptam Őt, de a váratlan súlytól a homokba dőltünk. Yukina, megfordult és pici, puha ajkai közé vette, szétdurranni készülő farkam. Nem bírtam kivárni és arcon spricceltem. Ő, csak mosolygott, majd szembe fordult velem, de úgy hogy még mindig rajtam ült. Lerántotta fürdőnadrágját és vékony ujjait kezdte nyalni. Ahogy végigfuttatta nyelvét ujjain, újra merev lettem. Ő, egy picit megemelkedett és magába vezette azokat. Pár percnyi kéjes nyögés és önfelkészítés következett, amitől ismét képes lettem volna, magamra élvezni, de ez a kis bestia szemfülesebb volt. Gyorsan belém csusszant. Tenyerével mellkasomra támaszkodott és fenekét fel le emelve mozgott, duzzadó farkamon. A kéj futkározott a hátamon. Lerántottam magamról. Négykézláb a homokban térdelt. Mennyei látványt nyújtott. Nem hagytam parlagon hívogató kis lyukát, gyorsan belé nyomtam. Vadul mozogni kezdtem, mire Ő, a homokba mart. Az utolsó lökésemre, Hanyatt vágódott a homokban és kéjesen felkiáltott.
- Ah...Akihiko... – nyögte édesen és elélvezett, mire én rögtön követtem őt és beleeresztettem mindenem.
Fárad