Teletha Yaoi Writings

Személyazonosság
( folyt.)– Egyáltalán hol vagyunk? – kérdeztem meglepetten, miután kicsit lenyugodtam. Kevin sóhajtott.
- Úgy terveztem, hogy Sundaybe megyünk. Ott gyönyörű a tenger és a mellette fekvő város. Tele szebbnél szebb házakkal, mesés kilátás és miegymás. Egy darabig vigyázok rád és utána békén hagylak. Élheted az életed. – mondta ridegen. Kevin olyan volt akkor, mint aki teljesen lemondott rólam. Elértem, amit akartam kezdettől fogva és most mégis azért remegek, hogy ne így legyen.
- Ne! Kérlek, ne hagyj magamra! – könyörögtem neki, miközben a nyakába csimpaszkodtam.
- De hát, nem lesz így új életed. Nem alakíthatsz ki kapcsolatot sem. Én pedig ezt, nem akarom végignézni...! – dörzsölte meg ujjaival szemét.
- Nekem senki sem kell! Csak te...maradj mellettem. – adtam bele minden eddigi büszkeségem, amik most úgy tűntek, hogy fabatkát sem érnek, ha elvesztem Kevint. – Én azt hiszem...kedvellek. Nagyon kedvellek...vagyis...a francba is Kevin, én szeretlek! – borultam ismét a nyakába sírva. – A verseny óta csak te jársz a fejemben. Haragudtam rád valóban, de rájöttem, hogy csak arra tudunk így haragudni, akit igazán szeretünk. Ezért akartam egyedül felnevelni Peggit. Ha már nem is látlak soha többé, legalább maradjon belőled nekem valami. – sírtam.
- Azt, hogy az enyém-e, még nem tudjuk. Ha akarod, akkor csináltathatunk DNS tesztet. – mondta.
- He? Minek? Tök egyértelmű. Már abban a pillanatban az volt, mikor megláttam a szemeit és a haját. Tudtam, hogy hála a tiéd. Még az ajkai is olyan alakú, mint a tiéd, amikor mosolyog. Ugyan az a kis ránc van itt a sarokban, mint neked. – ecseteltem, majd nem bírva magammal, megcsókoltam. Boldog voltam, mert viszonozta a csókom. Mikor ajkaink szétváltak, amit Pegginek köszönhettünk, aki hangos nemtetszését adta, korgó gyomrának, Kevin boldogan vette a kezébe és miközben etetett, halkan szólalt meg.
- Nevet és külsőt kell váltanunk. – szólt csendesen, hogy ne ijessze meg a babát, karakán hangjával.
- Rendben Kevin, ez egy jó ötlet! – szóltam elismerően és gyönyörködtem tovább az etetés szépségében. Délután elmentünk együtt fürödni, ez volt az elmúlt napok legszebb pillanata. Kevin gyengéden ölelt a zuhogó víz alatt, miközben gyengéden simogatott. Körözött megkeményedett bimbóimon, mielőtt forró ajkai közé vette. Az egész olyan volt, mint egy lassított felvétel és én azért könyörögtem, mikor belém hatolt, már hatalmasra duzzadt farkával, hogy sose legyen vége. A kimerültségtől és a hatalmas orgazmustól aléltan hullottam a karjaiba. Ő gyengéden a karjaiba vett és az ágyra fektetett. Egész nap csak pihentünk, egymás oltalmazó karjában. Este felé, megalkottuk az új külsőnket. Ennek eredményeképp én szőke lettem, ami kicsit sem tetszett, de meg kellett válnom az imádott fekete hajamtól. Kevin lejjebb vágott belőle és ügyesen egy baseball sapka alá rejtette. Kevin csodás haja, barna lett és afro fonatos. Azt nem tudom elmagyarázni, hogy hol a fenében tanulta, de összejött neki. A látvány humorát az is emelte, hogy minderre, egy tarka, kötött sapkát húzott fel. Kijelentkeztünk a hotelből és autóba szálltunk. Mint kiderült, az én kocsim, el lett passzolva, helyette egy másik lett véve...méghozzá Fred bácsi nevére.
- Nem hozhattam el! – vágta rá rögtön kevin. – Eladtam a szerelőnek. Helyette vettem ezt a „családi” autót. – mentegetőzött. Hosszú volt az út, de megoldottuk. Volt, hogy felváltva vezettünk, de volt, hogy megálltunk és aludtunk. Az öt napos út alatt, teljesen észrevétlennek kellett maradnunk. Végül elértük Sundayt, de mielőtt házat tudtunk volna venni, egy motelben kellett megszállnunk. Míg Kevin mellettem volt, nem féltem semmitől. Minden nyugodt volt, talán már-már túl nyugodt is, de ezzel akkor nem tudtunk foglalkozni.
SundayÚj élet, új remények Sunday gyönyörű volt valóban. Körül ölelte a tenger és az éppen beköszöntő, nyári idő. A város közepén, hatalmas épületek, kívül, körben pedig tengerparti házikók. Rengeteg időt fektettünk, a tökéletes ház kiválasztásába, mert mindenképpen a legmegfelelőbbet szerettük volna. Végül találtunk, egy szirten álló, hatalmas, üvegekkel díszített, lapos tetős, világos házat. Lélegzetelállító kilátást nyújtott a tengerre. A nappali ablakán át, impozáns kilátás nyílt a környékre. A berendezéssel egyelőre ráértünk, erre igazából az is rájátszott, hogy a ház megvétele után, nem sok pénzünk maradt, csupán annyi, ami a minimális életszükségleteinket fedezi. Kevin, ez alatt az egy hónap alatt, gyökeresen megváltozott. Nyoma sem volt a régi, nyomorék lelkű, tehetetlen és érzelgős Kevinnek. Határozott, kemény és öntudatos lett. Ezt azzal is bizonyította, hogy a lakás megvételekor, ő külön szobát kért. A változást azzal magyaráztam, hogy miután sikerült kiadnia magából, szörnyű titkát, felszabadult és már nem kellett, titkon, rajongva szeretnie, sőt sehogy sem kellett szeretnie. Gondoltam azért, marad velem, mert megígérte és szeretné ezt betartani, de ha vége, úgy is elmegy. Személy szerint én pedig, már nem is tudtam, hogy mit érzek, vagy érezzek. Egyik este, mikor a kanapén ültem, Kevin csoszogott be az ajtón, majd levetette magát a fotelba.
- Nyúzottnak tűnsz! – állapítottam meg. – csináltam vacsorát, egyél! – mondtam neki gyengéden.
- Sok helyen jártam ma. – Végül az utolsó hely, összejött. – szólt. – Holnap kezdek. Az egyik kiadó pedig, hajlandó kiadni a verseimet. Ezzel együtt, egy zenekar is igényt tart rá. Szeretnének dalt is írni mellé. – szólt egykedvűen.
- Az jó, nem? Akkor meg mi a baj? – kérdeztem meglepetten. Nem tudtam rájönni mi lehet vele.
- Persze, hogy jó! Semmi bajom sincs, csak kicsit fáradt vagyok. Veled mi van? – kérdezte.
- Lakberendező és tervező. – közöltem vele. – Felvettek. – mondtam mosolyogva. – Tudom, hogy messze áll az újságírástól, de értek hozzá és nem vállalhatok olyat, ami kézhez áll, mert ha még sem hiszik el, hogy halottak vagyunk, még így is megtalálhatnak. – taglaltam.
- Ezt ma intézted? – kérdezte meglepetten.
- Aha! – válaszoltam egyszerűen.
- Az jó. De csak óvatosan! – mondta.
- Nyugi, nem az életemmel akarom kitapétázni a házakat. Minden esetre, jó kis fizetés lesz. – mondtam. – Jut eszembe. Vannak csinos tanárnénik ott, ahol tanítani fogsz? – kérdeztem élcelődve, de igazából belül forrtam és idegesen vártam a választ.
- Ez most..., hogy jön ide? – kérdezte kikerekedett szemekkel. – Rohadtul nem érdekelnek a kollégáim. Egyik nő sem, ha tudni akarod! – válaszolta idegesen.
- Nem...én pusztán csak kérdeztem... – mondtam mentegetőzve.
- Te pusztán csak kötekedsz! – vágta rá dühösen. – Elmondtam neked, hogy szeretlek! Szeretlek és féltelek, de soha többé nem tűröm el, ezt a hangnemet! – forrongott. – Én sem kérem rajtad számon, hogy hány férfi fordul meg utánad, pedig te is az vagy! Olyan vagy, akár egy csinos kis nő! – ordította.
- Te most számon kérsz engem? Senki sem fordul meg utána! – vágtam rá rögtön.
- Komolyan úgy veszekszünk, mintha... – szakadt félbe.
- Mintha házasok lennénk! – fejeztem be.
- Igen. Azzal a különbséggel, hogy ők tudják, hogy mit éreznek egymás iránt! – szólt megtörten.
- Te...de ez most. Ez az, hogy tudják. Én például, most azt sem tudom, hogy mi van! – válaszoltam.
- Te nem tudod? Akkor jó, mert én sem! – mondta.
- De hát, te mondogattad, hogy így szeretsz, meg úgy szeretsz. Mikor meg ide költöztünk, akkor külön szobát kértél! – háborogtam.
- Persze, mert nem akartalak letámadni! Időt akartam neked hagyni, hogy eldöntsd mit akarsz! – mondta.
- Ne röhögtess már! A motelben is mindig együtt aludtunk. Ott is volt másik ágy, de velem aludtál. Akkor sem tiltakoztam, mikor átöleltél és szeretkeztünk. Akkor ez most mitől lenne más? – háborogtam.
- Más! Már saját lakást vettünk! Itt minden más. Még meg is változtam a kedvedért! – szólt. – Úgyhogy ne kínozz, Sera! – nézett rá megtört szemekkel.
- Kínozni? Mivel? Már ne is haragudj, de hozzád sem értem! – mérgelődtem.
- Mivel? Te most komolyan azt kérdezed, hogy mivel? Ha igazán szeretnél, akkor tudnád! Egy hónapja, folyamatosan próbálom tartani a távolságot, hogy ne érezd úgy, hogy rád mászok. Tudod te milyen érzés, hogy nem ölelhetlek? Az, hogy hallom, ahogy éjszakánként zokogsz és én nem vigasztalhatlak meg?  –  kiabált.
- Hallod te, amit mondasz, Kevin? Egyik végletből, a másikba esel! Vagy azért nem mersz közeledni, mert túl érzelgős vagy és attól félsz, hogy ez elriaszt. Vagy azért, mert keménynek akarsz látszani és attól félsz, hogy így sem szeretlek! Totál hülye vagy, Kevin! – vágtam hozzá.
- Ez már egyre megy, nem? – kérdezte mérgesen.
- Nem Kevin! Ez nem egyre megy, ha tudni akarod! Ha ennyire eltávolodsz, akkor nem is fogod tudni, hogy érzek. Tudni akarod, hogy miért sírtam esténként? – kérdeztem. – Azért Kevin, mert azt hittem, hogy már nem szeretsz! – mondtam keményen.
- Akkor ezt miért nem jelezted, vagy utaltál rá nekem? – csattant fel.
- Uram isten, Kevin! Mást sem tettem. Mit gondolsz, hogy miért sürögtem folyton körülötted? Ha nem szeretsz valakit, miért várnád haza, meleg vacsorával!? – ordítottam.  – Te tényleg, ennyire vak vagy? Vagy csak ennyire hülye? – kiabáltam és észre sem vettem, akaratlan kijelentésem.
- Minek neveztél? – csattant fel.
- Hülyének! – vágtam rá. – Totál hülye vagy és ez az igazság! – mondtam.
- Jó éjt, Sera! – szólt dacosan, majd feltápászkodott a fotelből és dühös arccal elcsörtetett. „- Lehet, hogy nem kellett volna lehülyéznem?” – gondoltam magamban később a tus alatt. Kiléptem a zuhanyzó alul és magamra terítettem a törölközőt. Peggi már rég alszik. Jól lakott és elnyomta az álom. Hála isten, nem ébred fel a vitánkra sem. Be kellett látnom, hogy túllőttem a célon. Így hát, jobbnak láttam bocsánatot kérni. Kevin szobájának ajtajához osontam, bekopogtam, majd beléptem.
- Be...bejöhetek, Kevin? – kérdeztem dadogva.
- Gyere. – szólt egykedvűen. Óvatosan beléptem a szobába. Kevin a takaró alatt ült az ágyon.
- Figyelj, Kevin! Igazán sajnálom, amit mondtam. – kértem bocsánatot.
- Aha! – válaszolta kurtán. Leültem mellé az ágyra és megfogtam a kezét, majd hozzábújtam. Jól esett a didergő testemnek ez a melegség. Megsimította, a még vizes vállamat.
- Komolyan mondom, hogy sajnálom! Kérlek, ne haragudj! – próbálkoztam újra. Nem akartalak megbántani. Szeretlek! – mondtam kipirult arccal és sírva. Kevin megölelt és megcsókolt, ami nagyon jól esett.
- Nem haragszom! Igazából, nem tudok rád haragudni. Valahogy...nem megy. – mondta és forrón megcsókolt. A törölköző, amelytől gyorsan megszabadított, a padlóra hullott. Gyengéd kezei, mindenhol végig simítottak, ahol csak értek. Már ő volt felül. Ajka, elhagyta az enyémet és már a nyakamat ajándékozta meg, forró csókjaival. Végigjárta minden pontom, hogy forró lehelete felmelegítse hideg és nedves bőröm. Megsimította a mellbimbómat, kicsit elkalandozott ott a nyelve, majd visszatért az ajkamhoz. Utána jött, az oly régen várt érzés, újra. Ahogy izgatott szerelme belém hatolt, és forrósága szétáradt, az ágyékom körül. Egyik gyönyörből a másikba siklottunk együtt, közösen. Ahogy újra és újra belém szántott, előbb gyengéden, majd őrült, vad szenvedéllyel...az maga volt a mennyország. Hirtelen rántott egyet rajtam és már én voltam felül, de én sem hagytam ám magam. Egy hónap elnyomott, vad és kiéhezett vágyamat zúdítottam rá, mikor mind vadabb és vadabb lovaglásba kezdtem. Tekintete tiszta és jól értelmezhető volt. Rajta minden apró gyönyör élvezetével. S mint gejzír, úgy tört fel, úgy égetett meg minket a lentről, testünkön felfelé haladó legnagyobb eksztázis, amit valaha is éreztünk. Mindkettőnk teste, egyszerre remegett meg és egyszerre csitult le. Ráhanyatlottam Kevin mellkasára fáradtan és kifulladva, s ő megcsókolt, majd betakart és így aludtunk el, hajnal tájt.
Nagy döntésekMár két hónap telt el azóta, hogy beköltöztünk az új házunkba. Minden rendben volt. Kevinnek jól ment a tanítás, nagyon szerette az alsó éves diákjait. Tanulékonyak és fogékonyak voltak mindenre. A Sunday's System nevű együttes pedig, imádta a verseit, amelyeket dal formájában adtak elő. Nekem is jól ment a lakberendezés bár tény, hogy minden időm elvette, ezért Peggit bölcsődébe kellett íratnunk. A lakók igényeit és stílusát figyelembe véve, nagyszerű munkákat hajtottam végre. Akadtak olyan megrendelők is, akiket csupán a kanapé lecserélése és áthelyezése is izgalomba hozott. Persze voltak olyanok is, akik teljes lebontást és újjáépítést igényeltek külön. Ilyen esetekben, információgyűjtés és alaprajz megtervezése, na meg a megrendelés elfogadása után, egy teljes csapat munkással álltunk neki felhúzni, az új házat. Persze megkérdezhettem volna az ügyfelektől, hogy ennek mi értelme van, hisz egyszerűbb egy szebbe és máshova költözni, de hát idióta lettem volna, egy efféle lehetőséget elszúrni. Ez több fizetéssel járt. Első házépítési megrendelésem, második hetének egyik reggele volt. A nagy üvegeken át, ragyogóan sütött be, a reggeli napfény, egy új remény ígéretével kicsalva szememből, az álmot. Nyújtózkodtam egyet, majd balra pillantottam. Kevin még javában szuszogott, ugyanis az egy hónappal ezelőtti, „ Szeretjük-e egymást!?”veszekedésünk, észhez térített minket. Rájöttünk, hogy szeretjük egymást és azóta együtt feküdtünk és keltünk. Olyanok voltunk, mint egy háromszemélyes család. Igaz nem hivatalosan, de ez egyikünket sem zavarta. MI hárman, nagyon boldogok voltunk egymással és pénzügyi helyzetünk sem a KRITIKUS mutató alatt állt. Szombat reggel volt és felsóhajtottam. Végre egy kis pihi, nem kell dolgozni menni. Kicsoszogtam a konyhába félig ébren, félig az ébredés határán. Bekapcsoltam a kávéfőzőz és körülnéztem. A lakás még mindig nem volt rendesen berendezve. Pénzünk immár volt elég, csupán időnk nem. Bár Kevin állította, hogy ez pikk-pakk meglesz, csak a netre kell felmenni és már kész is. Csak megrendeled. De én nem értettem ezzel egyet. Lakberendező révén, szerettem volna normálisan berendezni a közös otthonunkat. Azt akartam, hogy ez ne csak egy hely legyen, ahova dolgunk végeztével hazatérünk, hanem a szó szoros értelmében, otthon. Otthon, amiben szívesen élünk, ami nyugalmat ad, egy nehéz nap után. Töltöttem egy bögre kávét és leültem a kopott, használt kanapéra, amit még Kevin szerzett, de fogalmam sincs, hogy honnan. Bár jó célt szolgált. Bekapcsoltam a tévét és elhelyezkedtem. Épp a híradó ment, bár be kell ismernem, hogy dolgozó emberek révén sosem néztünk tévét. Most mégis megtette, mint ébresztő. Legalábbis akkor, ezt gondoltam. Így utólag már nem tudom, hogy bölcs döntés volt-e. Megnéztem valami gazdasági hírt, de az ébredező elmém, keveset fogott fel belőle. Utána jöttek az országos hírek. Ez már jobban felrázott.
„ – Végezetül...két és fél hónap, aktív nyomozás után, a City St. Lagos nevezetű város rendőrsége, letartóztatta Donald és Timothy Daltont, kettős gyilkosság vádjával.”