Teletha Yaoi Writings

The third adventure...
Warm feelingIshin keze szorosan tapadt Hiroto szájára, visszafojtva ezzel a fiú hangos lélegzetvételét. Másik keze, célirányosan a fiú mellkasára csúszott, kényeztetve azzal a fiú mellbimbóit. Utat talált nadrágjába és ujjai már a nedves hímvesszővel játszottak. Hiroto, még egy rövid ideig, képes volt a vízben vadul szeretkező, Haruki-Sayen párost figyelni, azonban rövidesen figyelmét, valami más vette birtokba. Kiszáradt, hideg ajkaihoz, Ishin forró, nedves ajkai tapadtak. Míg a fürge ujjak alul kényeztették, addig a játékos nyelv az ajkait ízlelgette. Hímvesszőjén megérezte Ishin vesszőjének a melegét, ami teljesen megborzongatta. A két szerszám egyszerre mozgott fel s alá, míg forró lávaként, szét nem fröccsent csupasz mellkasukon. Hiroto levegőért kapkodott, míg végül megnyugodott. Majd mikor visszatért a valóságba, hevesen eltolta magától Ishint és elszaladt. Ishin idegesen a fába csapta öklét, majd fejét is nekitámasztotta.
- Rossz kölyök! – szólalt meg váratlanul egy ismerős hang. – Nem szép dolog leskelődni, a felnőttek után! – mosolygott rá Haruki kicsit dorgálóan, majd elsétált mellette.
- Ne add fel! Jó voltál.  – szólt csalafinta mosollyal az arcán Sayen, megveregette a vállát, majd követve szerelmét, ő is távozott. Hiroto sok futás után megállt és térdére támaszkodva fújtatott. Most már pihenhetett egy kicsit. Az előbbi sokk, ami érte, azok a gyengéd kezek, melyeket még nem tapasztalt a teste...körbepillantott. Egy vízesés volt tőle, rögtön jobbra. Lenyűgözte, amit látott. Elkezdett a part mentén sétálni, majd egy világosabb résznél leült a bokor tövébe. A vízesés mögött egy szikla volt, pontosabban egy szikláról csorgott le. Hiroto nem tudta, hogy mi van a mögött, mert most látta ezt a csodát először. Elmélázott, fejét a fának vetette, ami mögötte volt és lehunyta szemeit. Békés és andalító csend, nyugalom, melyre most a legnagyobb szüksége van.

- Nha...ahh...haah... – Hiroto felkapta a fejét riadtságában és megpróbálta kitalálni, hogy honnan jön a hang. Hiába tekintgetett jobbra és balra, semmit sem vélt felfedezni.
- T...Tano...kérlek! – Hiroto a hang irányába nézett és akkor vette észre, a vízesés mögül előbukó fejet. Shinjo feje hanyatlott hátra, közszemlére téve ezzel, csupasz testét, melyet az őt ölelő Tano teste követett. Shinjo a vízbe készült zuhanni háttal, míg Tano szüntelenül a mellbimbóit kényeztette, izgatott nyelvével. „ – Rohadt életbe, hogy itt mindenki, ilyen kurvára szerelmes!”- mérgelődött magában Hiroto, de titkon tovább figyelte őket. A sekély víznek köszönhetően, Hirotonak pazar látványban volt része. Shinjo teste, fel-le hullámzott a vízben. Testének mozgása, olyan volt, akár a víztükör felett ugráló lazacoké. Tano szüntelenül és megállíthatatlanul kényeztette tovább, a hűs víztől immár kemény bimbókat. Shinjo szinte vergődött az ölelésében, akár egy elejtett kis állat. Görcsösen kapaszkodott a kidolgozott vállakba, míg meg nem remegett. „- Ahh...Shinjo senseinek, extrém érzékeny mellbimbói vannak! Nem is sejtettem.” – állapította meg Hiroto. A fiút teljesen meglepte, hogy így látta tanárát, aki egy jó évvel ezelőtt, még ugyan így őt kényeztette. „ – Szóval Sensei is inkább cica típus. Nem-nem, inkább az a vadmacska -féle. Ennyi gyönyört és kínzást, ebben a formában elviselni, csak egy vadabb cica képes. De csak most bukkant volna elő? Létezik egyáltalán olyan, hogy később bújik elő az emberből? Ah, biztos nem. Én maximum egy kóbor cica vagyok, tompa karmokkal. De jobban is fekszik Senseinek, ez a szerep, mint a domináns. Abban elég béna.” – mélázott el gondolataiban a fiú. Annyira gondolkodóba esett, hogy kis híján lemaradt az események követésében. Szégyenlősen kilesett ismét a bokrok közül. Tano immár a másik kezével, Shinjo hímvesszőjét kényeztette. Mindkét kezével, a férfi dereka alá nyúlt, hogy a víz felszínén tartsa félig, ajkai pedig a nedves vesszőt vették birtokba. Egyszerűen gyönyörű látvány volt, amint a két kézzel alulról támasztott Shinjo, vergődik a vízben. Eszeveszett remegése, aranyos kis hullámokat idézett elő, az amúgy sima víztükörben. Remegése egyre csak erősödött, míg ki nem tört és el nem árasztotta vele Tano, kívánatos barna ajkait. Tano megnyalta ajka szélét, amin óvatosan csordogált alá, az ízletes fehér nedű. Shinjo nyelt egyet izgatottságában és ajkai szétváltak. Hiroto nem értette, hogy miről beszélnek, ezért megpróbált halkan közelebb kúszni.
- Mi legyen cica – micám? – kérdezte Tano, miközben kézfejét nyalogatta, ahova kenődött egy kevés az aranyat érő nedűből. – Mit szeretnél, mit tegyek veled? – kérdezősködött tovább, a lángoló arcú Shinjot figyelve. – Nos, ha nem felelsz, akkor nem tudok rajtad segíteni. – gonoszkodott. Shinjo a mutató ujjába harapott és nagyot nyelt. Eddig vörös ábrázata, kutya füle volt ahhoz, amilyenné most vált hirtelen.
- A...azt akarom, hogy melegíts fel! – nyögte bátortalanul.
- Szóval, csak az ölelésemet akarod? – kérdezte kaján mosollyal.
- Nem! – vágta rá riadtan Shinjo, szemeit összeszorítva. – Be...belülről melegíts fel! – dadogta ismét.
- Áh...- kuncogott. – Hogy kell szépen kérni? Mi a varázsszó, Shin? – húzta tovább Tano. Shinjo mély lélegzetet vett, azonban arcán megmaradt a pír. Nagyon jól tudta már, hogy ha minél előbb magában akarja tudni Tanot, akkor engedelmeskednie kell. A sziklához sétált, ami pár lépéssel előtte állt, majd térdre ereszkedett, fejét a sziklához szorította, fenekét feltolta, majd mindkét kezével hátra nyúlt és szétfeszítette. Fejét picit felemelve, kiéhezett tekintettel Tano figyelmét kereste.
- Ha...hatolj belém, Tigrisem! – nyögte vággyal teli tekintettel Shinjo. Tano jóízűen elmosolyodott, majd közelebb szántott hozzá. Térdre ereszkedett és felváltotta Shinjo kezeit, a sajátjára. Izmos kezeivel, nem volt nehéz folytatni a feszítést, ám mielőtt megadta volna szerelmének a kikönyörgött döngetést, nyelvével hatolt belé. Shinjo ujjába harapott, majd kirántotta. Nyitott szájjal zihált, nyelvével ajkait nyaldosta. – K...kérlek... – nézett Tanora visszafojtott könnyekkel a szemében. Tano teljesen ellágyult, mondanák a laikusok, a valós szemlélő számára, aki Hiroto volt, viszont egyértelmű volt, hogy totál begerjedt. Nem mintha eddig nem állt volna, hatalmas szerszáma, mint a cövek, de valójában mostanra fogyott el, minden türelme. Egy türelmetlen mozdulattal szerelmébe hatolt és azon nyomban kiült arcára, a földön túli megelégedés. Eszeveszett harcuk, nem tartott túl sokáig, hamar átlépték mindketten a gyönyör küszöbét. Lihegve feküdtek, hátukat a sziklának vetve és egymást ölelve.Hiroto zaklatottan pattant fel álmából. Körbepislogott. Hajnal tájban járhatott az idő, a nap még most készült felkelni. Ishin a teljes nyugalom kifejezésével az arcán aludt mellette. A tegnapi nap eseményei, teljesen kikészítették Hirotot. Nem tudta magát hova tenni, ahogy a látottakat és azt sem, hogy jelen pillanatban is, annyira kemény, hogy az már szinte fáj neki. Magához kapta törölközőjét és a patak felé vette az irányt. Ishin, mintha megérezte volna, hogy figyelik, felpattant. Nyoma sem volt az előbbi mély alvásának és rögtön észre is vette, hogy Hiroto nincs mellette. Feltápászkodott és szapora léptekkel követte, egészen a patakig. Ott, mikor látta, hogy Hiroto a földre rogy, az egyik fa mögé vetette be magát és onnan figyelte tovább. Hiroto a patakhoz ért, hátát a fának vetette és lecsúszott. Eszébe jutott Ishin kezének érintése, vesszőjének melege és csókjának íze. Ez vitte be a végső ütést, amit már képtelen volt kivédeni. A fa tövében guggolt, majd nadrágjába nyúlt. Így próbálta kényeztetni magát, ami nem is tartott sokáig. Azonban úgy nézett ki, hogy ez semmire sem volt neki elég. Mérgesen lehúzta nadrágját és négykézlábra állt. Felső testét a földhöz szorította, egyik kezével támaszkodott csupán. Másik keze, ami nedves volt, a fenekéhez vándorolt. Mivel mohó volt, rögtön két ujját helyezte fel. Nyelvével ujjait nyalogatta és szopogatta, miközben kéjesen nyögött, a magának okozott örömöktől. Közel járt már a végső célhoz, ami egy perccel sem váratta tovább. A forró, fehér gyönyöre, a zöld fűben landolt és torkából, a hangos nyögésen kívül, valami más is feltört.
- Ahn...I....Ishin!! – annyira magával ragadták a fiú érintései, hogy orgazmusa közben sem tudott másra gondolni, csupán Ishinre. Ishin, kicsivel arrébb a másik fa tövében, szintén önmagát kényeztette. Ha ezidáig nem is ment el, mikor Hiroto kéjesen a nevét nyögte, agyát elöntötte valami vad ösztön és teleeresztette tenyerét, forró magjával. Bánatosan lihegett és már csak arra vágyott, hogy Hirotoban érezhesse magát. Hogy nyelvével érinthesse, azokat a gyönyörű mellbimbókat, amelyek olyan kívánatosak, akár a friss gyümölcs, amely ezeken a fákon is érik.
– Nah! Láttad ezt? – sóhajtotta Haruki. – Pompás látvány volt, ugye? – bökte oldalba Sayent.
- Ühüm. – válaszolta durcásan Sayen.
- Hé, neked meg mi bajod? – kérdezte megilletődve Haruki.
- Mond csak Haru, mi most azért keltünk egy fél órával korábban és halasztottuk el a reggeli szexünket, hogy végignézzünk, két maszturbáló kölyköt, akik még most sem tudják megérteni, hogy ezt talán együtt kéne csinálni? – kérdezte fújtatva. Haruki kuncogott.
- Nem mintha, nem hajtanád ezt be rajta ma, duplán! – nevetett, majd karon ragadta szeremét és vissza sétáltak a kunyhójukig. Hiroto visszaért a táborhoz. Felöltözött, közben titkos kis pillantásokat vetett Ishinre. Aznap órát tartott nekik Haruki, akihez csatlakozott a kipirult arcú Shinjo. Hiroto tippelgetés nélkül is rájött, hogy cica-micám, mitől van így felhevülve. Délután beültek az iskolába. Mindössze öten maradtak azok közül, akik erre a projektre jelentkeztek. Ők mind az öten, hátul foglaltak helyet, a gyerekek mögött. Ők most, mint megfigyelők voltak jelen. A cél az volt, hogy megtanulják, mit kell tenni, ha már ők is idáig jutnak. Egyedül Ishin volt az, aki nem ült közéjük, mert őt, még az óra elején a tanári asztalhoz invitálták Harukiék. Lenyűgöző kifejező képessége miatt, tökéletesen be tudott kapcsolódni az órába. Hiroto egész végig csak őt figyelte, és csodálattal hallgatta, minden mondatát. Képtelen volt, nem érzéseire gondolni most is, azonban Ishin tekintélyt parancsoló szemei, rögtön visszarángatták őt, a kegyetlen valóságba. A gyerekek, ámulattal figyelték az öt tanárt és látszott rajtuk, hogy rendkívül élvezik az órát. Az, hogy saját nyelvükön kívül, valamely más nyelvet is megismerhettek, hatalmas élmény volt számukra. Harukit és Sayent, régi ismerősként fogadták a gyerekek. Az óra végeztével, lassan kiürült a terem és a négy tanár, Ishinnel karöltve megbeszélést tartottak. Hiroto a többi társával ellentétben, nem kifelé vette az irányt, hanem közelebb húzódott a beszélgetőkhöz.
- Nagyon jók a jegyzeteid, Shinjo! – jegyezte meg Sayen az érintettnek. – Nézd csak, Haru! – tolta közelebb Harukihoz.
- Shinjo mindig is, elég érthetően tudott órát tartani. – közölte Haruki. Igen, valóban ez volt az első eset, mióta a program beindult, hogy Shinjo és Tano is órát adott. Az pedig külön szám volt, hogy Ishin is becsatlakozott.
- Ez a kölyök... – veregette hátba Tano Ishint, – nagyszerű tanár lesz. Érthetően és lazán magyaráz, ráadásul még intelligens is. – magyarázta miközben Hiroto érezte, hogy fülig pirul.
- Köszönöm. – szólt könnyedén Ishin és lopva Hirotot kereste szemeivel. Egész óra alatt, képes volt kizárni gondolataiból a fiút, azonban mostanra teljesen leeresztett.
- Az nem baj. Szükségünk is lesz rá. Két hónap múlva, meg lesz a vizsgájuk és végre szét tudjuk osztani rendesen, a csapatot. – szólt Haruki. – Mi foglalkozhatunk a felnőttek oktatásával. Náluk ugye, figyelembe kell vennünk, azt a nem elhanyagolható tényt, hogy betakarítási és vadászati idő alatt, nem érnek rá. Épp ezért, mikor ráérnek, akkor kell egyszerre, több órát is adnunk. A fiúk a vizsga után pedig, átvehetik a kisebbeket. – ecsetelte. A többiek egyetértően bólogattak, majd kisétáltak a tanteremből, magára hagyva, a még ott gubbasztó Hirotot.

Hiroto lázasan tanulta végig, még az utolsó perceket is. Gyomra teljesen görcsben állt, a rá váró vizsga előtt. Néhány lépésre tőle, Ishin teljes nyugalomban álldogált. Két hónap telt el és immár elérkezett a vizsga ideje. A négy tanár beinvitálta őket, mindenki leült egy-egy asztalhoz és megkapta a maga feladatlapját, lefordítva. A négy tanáron kívül, jelen volt még másik két férfi is, akit a diákok nem ismertek. Hirotonak volt egy sejtése, mikor a két idősebb férfira nézett, de nem mert megkockáztatni semmiféle feltételezést.
- Nagyon örülök, hogy idáig is eljutottunk! – állt fel Haruki, akinek szemei szinte ragyogtak a büszkeségtől. A mellette ülő idősebb, szőke férfi, buzgón igazgatta Haruki ingét, miközben az beszélt. Haruki legyintett egyet, hátrálásra késztetve ezzel zaklatóját. – Azt hiszem, jól összeszoktunk ezalatt az idő alatt, mióta itt vagytok. Nem kell bemutatnom a többieket, hisz őket hármukat már ismeritek. – mutatott az érintettekre. – Viszont, engedjétek meg, hogy bemutassak még két fontos személyt. – lépett kicsit hátrébb. – Yaguatí Hiisen-sama, ő Kongó kormányzója. – mutatta be a Sayenre oly nagyon hasonlító férfit. Hiisen felállt, majd meghajolt. – Valamint, Hasegawa Ikuto, aki a kormányzó úr titkára. – mutatott a karcsú férfira, aki nemrégiben molesztálta. Ikuto is felállt, majd meghajolt.
- Azt elfelejtette hozzátenni, hogy Haruki Sensei apukája vagyok! – méltatlankodott a férfi, akit Haruki egy gyengéd gyomrossal, gyorsan elhallgattatott. Hiroto sejtése végül beigazolódott és jól tippelt, mikor úgy gondolta, hogy ők ketten, Sayen és Haruki apja.
- Lássatok hozzá! – intett Sayen. –...és sok sikert mindenkinek. Egy-két órás küzdelem után, mindenki letette a tollát. Hiroto nem csalódott magában, minden tanulásra tett erőfeszítése, kifizetődött. Minden kérdésre, megvolt a válasza, azonban mikor már a folyosón voltak, egy kicsit megszédült. Ishin kapta el és vitte ki a friss levegőre. Leültette egy padra, majd elszaladt, de már jött is vissza egy pohárral és egy palackkal a kezében. A palack kupakját lecsavarta és Hirotonak adta. Hiroto, a torkában dobogó szívével vette el tőle és ivott bele a hűs vízbe. A másik pohárba kávé volt, ezt nem is értette azonnal.
- Kávé...cukorral. -közölte Ishin. – Leeshetett a vércukrod. Túlzásba vitted a tanulást. – mondta.
- Nem lehet mindenki olyan zseni, mint te. – motyogta Hiroto az orra alatt.
- Nem vagyok zseni, csak jó a memóriám, ennyi. – válaszolta Ishin, aki a motyogás ellenére is tisztán hallotta Hiroto gúnyos megjegyzését. – Hiro. – szólalt meg váratlanul a fiú. – Tudom, hogy ezt már régebben is mondtam, és tudom, hogy akkor mi volt a válaszod. Most sem számítok másra, de eldöntöttem, hogy a vizsgák után újra megteszem. – mondta egy enyhe kis pírral az arcán. – Hiro, szeretlek! – szólt mire Hiroto majdnem visszaköpte a kávéját.
- Ez...most... – dadogta.
- Nem várom el, hogy válaszolj! Csak azt akartam, hogy te is tudd, hogy azóta sem változott bennem semmi, irántad. – mondta.
- Én...nem tudom, hogy mit érzek. – válaszolta Hiroto, de legbelül tudta, hogy ez nem igaz.
- Nem gond! – szólt beletörődve Ishin. – Gyere menjünk vissza, mert szerintem mindjárt meglesznek az eredmények. – mondta majd visszavezette Hirotot a terem elé. Harukiék kinyitották a terem ajtaját és beszállingózott, mind az öt diák. Mindenki átment, méghozzá ragyogó eredményekkel, ezt az eredményt, Haruki még meg is könnyezte. Ishin, boldog is volt, meg nem is. Úgy érezte, hogy nyert is valamit, de el is vesztett valamit, talán örökre.

Egy évvel később, a törzs egy kis összejövetelt szervezett a gyerekek tiszteletére, mivel vége lett az évnek. Bámulatosan tanulékonyak és fogékonyak voltak mindenre, ami csak egy kicsit is izgatta őket. Még nem volt sötét, a délután közepén járhattak. Az öt diákból, végül csak négy maradt, mert az ötödik váratlanul haza utazott. Körbe ülték a tüzet, a kislányok pedig körberajongták Ishint és Sayent. A két férfi, nagy népszerűségnek örvendett a kislányok körében. Hiroto, aki sokat változott ez idő alatt, állát kezével támasztva, bámulta a két férfit. Haruki huppant le mellé és követte kollégája tekintetét.
- Hé Onii-chan, baromi lassúak vagytok! – szólalt meg váratlanul.
- Tessék? – lepődött meg Hiroto.
- Komolyan most nézd meg. – mutatott Ishinre Haruki, akit épp két kislány ráncigált, azért könyörögve, hogy vegye őket feleségül. Ishin meglepően könnyedén kezelte ezeket a helyzeteket és egy perszével le is rázta őket. Hirotonak ilyenkor, az agyába szökött a vér és valami megmagyarázhatatlan féltékenységet érzett. – Beismerhetnéd végre, hogy te is szereted. – szólt ismét Haruki.
- Semmit sem ismerek be! – vágta rá durcás kölyök módjára Hiroto és berontott kunyhójába.
- Ostoba kölyök! – jegyezte meg Haruki, majd felállt és karon ragadta Sayent, hogy magával cipelte. Hiroto néhány percig fújtatott, majd magához vette törölközőjét és a patak felé vette az irányt. Annyira mérges volt, hogy észre sem vette, hogy szinte magával sodorta Ishint, aki mellett, sebes vonat módjára robogott el. Tempója a patakig nem is lassult, ahol hangos nevetésre lett figyelmes. A legközelebbi fa mögé vetette magát és onnan lesett ki. Haruki és Sayen játszott a patakban. Egymást fröcskölték és csapkodták a vízzel, mint két kölyök a medencében. Végül Haruki megbotlott egy kavicsban és Sayen karjaiba zuhant, aki gyengéden fonta át derekát, majd a víz felszínén tartva azt, megcsókolta kedvesét. Barna keze, felfedező útra indult Haruki testén, gyengéden kényeztette a bimbókat, amire Haruki fel is szisszent. Hiroto most volt igazán bajban, főleg mivel nála is beindult a természetes testi folyamat és nadrágja egyre szorosabb lett. Puha kéz érintette száját, elnémítva még ki nem csusszan nyögését. Ishin állt mellette. Egyik keze Hiroto szájára tapadt, másikkal pedig csendet intett. Megzörrent egy faág, ezért Ishin a fához szorította a fiút, hogy elbújjanak. Néhány másodperc feszült csend és lapulás következett.
- Hékás! – csendült egy hang a fejük mellett. – Már megint ti! – mosolygott rájuk Haruki. Sayen a vízből figyelte meztelen kedvesét, aki karon ragadta Hirotot és ruhástól a vízbe húzta. – Szerinted is bűnösök, kedvesem? – kérdezte Sayent, aki egyetértően bólintott. Sayen, a parton döbbenten álldogáló Ishin tekintetébe fúrta sajátját, aki erre megindult előre, mintha megigézték volna és miközben a vízbe gázolt, folyamatosan dobálta le ruháit. Haruki megcsókolta Hirotot, mire annak szeme elkerekedett. Szegény fiú, teljesen lebénult a sokktól. – Ez a büntetésetek! – válaszolta Hiroto kérdő tekintetére Haruki. – Mondd csak, jó érzés? – kérdezte.
- Ah...i...igen. – nyögte riadtan Hiroto. Haruki, a fiú arcát Ishin felé fordította, aki követte a ki nem mondott utasítást és forrón megcsókolta a fiút. Hiroto szemei, még mindig ki voltak kerekedve, azonban mikor Ishin puha nyelve a szájába csúszott, összefojt szemei előtt a világ. Lehunyta őket és átadta magát a forró érzésnek. Haruki nyelve a fiú mellbimbóján játszadozott, míg Sayen a vesszőjét simogatta. Hiroto bajban volt. Egyszerre volt számára gyönyör és kín, minden ajándékba kapott érzés.
-  Nhn...neee...kérlek, ne... – nyögte a fiú elválva Ishin ajkaitól. Haruki és Sayen hátrébb álltak, majd mindenki Hirotora nézett. A fiú nagyon zavarban volt és csak pislogott.
- Hiroto... – döngte mélyebb hangján Sayen. – Melyik érintés volt a legjobb? Válassz! – szólt, majd a huncutul mosolygó Harukira nézett. Ishin nem gondolkodott, hisz tudta, melyik érintés hozta leginkább lázba. A mellette álló Ishin nyakába ugrott és szorosan ölelte át. Haruki oldalba bökdöste Sayent és a már hevesen csókolózó párra mutatott.
- Csak összehoztuk! – jegyezte meg Haruki.
- Remek. – mondta elégedetlenül Sayen. – Akkor én most ezzel mit kezdjek? – mutatott ágaskodó szerszámra.
- Na gyere, majd én leápollak. – kuncogott Haruki majd kivezette kedvesét a vízből. Ishin és Hiroto, észre sem vette, hogy a két férfi távozott, annyira belemerültek egymásba. Ishin megemelte a fiú derekát, mire az úgy reagált, hogy lábaival körülölelte Ishin derekát. Ishin a nyakát csókolva haladt egyre lejjebb és lejjebb. Forró leheletével beborította a fiú kulcscsontját, majd annak mellbimbóját. Hiroto felső teste hátrahanyatlott és kezeivel görcsösen kapaszkodott Ishinbe, akinek ujjai addigra már a fiú puha fenekében jártak. Hiroto reszketett. Még az sem érdekelte őket, hogy éppen állnak. Ishin már belé is lökte magát Hirotoba, aki egy halk nyikkanással jelezte, hogy elsőre jó helyen találta el. Ishin vadul mozgatta magán a fiút, csípőjét fel le mozgatta. Hatalmas szerszámának hála, épp elég mélyre lökte magát, hogy a fiú prosztatáját simogassa. Nem is kellett sok, Hiroto lába szorosabban ölelte Ishin derekát, megremegett, teste megfeszült, feje hátra hanyatlott és érzéki nyögés tört fel torkán, minek köszönhetően, Ishin is elélvezett. Egymást ölelve lihegtek.
- Ez...nekem még nem volt elég! – mondta lihegve Ishin, a megszeppent Hirotora nézve. Hiroto egy pár percig némán figyelte Ishint, majd elmosolyodott.
- Nekem sem. – mondta ki a varázsszót, melyre Ishin letette és négykézlábra állította a parton. Mögé térdelt, majd egy mozdulattal belé hatolt. Ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott benne, úgy szivárgott ki a fiú fenekéből, az előző menet termése. Ez hatalmas izgalommal töltötte el Ishint, aki a fiú hátára feküdt és megnyalta azt. Majd ujjai a fiú mellbimbójára vándoroltak, simogatták és kényezették azt. Végül rátalált a hímvesszőre, amiből egy kis simogatás után, előbukkant a forró nedű. Hiroto teste a földre hanyatlott, hangja még kéjesebb volt, mint előtte.
- Szeretlek, Hiro. – szólt Ishin, amire a fiú szemeiben könnyek gyűltek. Felemelkedett és karjaival, a fiú arca után nyúlt, majd megcsókolta azt.
- Én is...szeretlek! – felelte Hiroto két lökés között. Ishin arca lángra lobban és Hiroto már csak azt érezte, amint a fiú szétrobban benne. A mesés kis tájat egy öblös nyögés hangja töltött be, amit egy érzékibb követett.

- Ah, na végre. – szólalt meg Haruki, aki meztelenül feküdt kedvesén.
- Látod milyen nehéz kimondani? – kérdezte Sayen, a férfi hátát simogatva.
- Ebben az esetben, azt hiszem beismerni volt nehéz. – vélekedett Haruki, majd egy csókolt lehelet Sayen arcára.
- Ti mi a francot műveltek? – dörrent egy megrovó hang mellettük.
- Yo Shin, Tano! – köszönt a párosra Sayen.
- Azonnal bukjatok le! – parancsolt rájuk Haruki és magához húzta Shinjot a földre. Tano bambán térdelt Sayen mellé, aki elégedetten ölelte magához Harukit.
- Összejöttek végre a fiatalok? – kérdezte Tano.
- Aha. – válaszolta boldogan Haruki.
- Jesszusom...épp ideje volt! – sóhajtotta Shinjo, majd átült Tano mellé és elterült annak hasán. Tano magához ölelte és így feküdtek mind a négyen, szépen csendben, magára hagyva a két fiatal szerelmest, hogy néhány óráig még élvezhessék, frissen lobbant szerelmüket.