Köszönöm, hogy idáig végig kísértétek a két főszereplő Yuuhi, és Nishio szerelmét. Külön köszönöm barátnőmnek és leglelkesebb Ryu x Nishio rajongómnak, Lucynak a támogatást!8. fejezet
Beteljesülések...
Örökké és még tovább.Nishio ébredezett. Kezeit kinyújtva a semmiben kaparászott. Lassan kinyitotta szemeit, amit rögtön vissza is csukott, mert rosszul érintette a pupilláin át beszűrődő fény. Egyedül találta magát az ágyban. Körbepillantott, de sehol sem látta Ryut. Felült az ágyban és fülelni kezdett. Víz csobogását vélte hallani. Ahogy felállt, meztelen testéről selyemként omlott le a takaró. Nesztelenül benyitott a fürdőbe, ahol Ryu épp zuhanyzott. Kezeivel a csempéhez támaszkodott, fejét leszegve élvezte a haját elárasztó nedvességet. Nishio izgatónak találta, ahogy barna bőréről lecsordogált a forró víz. Furcsának is találta magát ezért a gondolatért. Tegnap este, oly sok év után újra egymást ölelhették és szerethették. De még mindig nem hangzott el egyikőjüktől sem az a bűvös, mindent elsöprő szó. Erre a gondolatra Nishionak, összeszorult a szíve. A fiú belépett a tus alá és váratlanul, hátulról átkarolta a férfit. Ryu meglepetten pislogott át válla felett. Mikor megpillantotta kedvese vörös arcát, megfordult és karjaiba zárta.
- Felébredtél? – kérdezte a fülébe súgva.
Nishio érezte, amint arca még jobban elvörösödik, szinte már égette. Szorított egy kicsit ölelésén.
- A...aha. – nyögte tétován. – Eltűntél. – tette szóvá.
- Ne haragudj Nishio. Engedd meg, hogy jóvá tegyem. – mondta gyengéden a férfi. – Megmosdatlak. – szólt és elmosolyodott.
Nishio a nedves csempére tette mindkét tenyerét úgy támaszkodott meg. Ryu egy szivacsot vett a kezébe és gyengéden törölgetni kezdte a fiú törékeny testét. Végig mosta minden porcikáját, még a fenekénél is járt.
- Tedd szét jobban a lábaid! – hajolt oda a fiúhoz. – Belül is meg kell tisztítanom. – kuncogta.
Nishio kezdte úgy érezni, hogy ez már nem is a tisztálkodásról szól, főleg mikor Ryu, óvatosan a fenekébe csúsztatta az ujját. Nishio halkan felnyögött. Nyögése betöltötte az egész fürdőt. Ryu ajka hamis mosolyra húzódott.
- Ó, csak nem élvezed? – kérdezte kajánul. – Teljesen rászorítottál az ujjamra. – mondta a gonosz bestia.
- Ne...nem is. Hazudsz! – tiltakozott Nishio. – Csak...csak a szappan miatt...- nyögte elhalón.
- Azt mondod, hogy ez csak a szappan miatt van? – szólt játékosan. – Kis hazug.
Ryu letérdelt Nishio mögé és kezeivel gyengéden széthúzta a fiú fenekét. Nyelve utat tört a fiú belsejébe. Nishio kéjes nyöszörgése, felerősödve visszhangzott körülöttük. Ryu érezte, hogy ettől ő is egyre keményebb lesz odalent. A fiú egyre hangosabb lett Ryu pedig úgy érezte, hogy szét fog durranni. Nishio eltolta a férfi arcát a fenekétől.
- Mindig...mindig csak te kényeztetsz. – szólt sértődötten. – Én is...én is akarom...neked. – mondta.
Nishio, térdre ereszkedett Ryu előtt és puha ajkai közé vette a férfi keménységét. Nyelve szaporán játszott fel-alá, hangos nyögésre kényszerítve ezzel Ryut. Kezeivel közben a férfi fenekét simogatta. Ryunak...egy nagyon régi álma vált ezzel valóra. A boldogság és a gyönyör olyan erőt vett rajta, hogy észre sem vette és Nishio puha szájába élvezett. Nishio a száját törölgette és kuncogott. Ryu először nem is értette, hogy a fiú mit talál olyan viccesnek, majd Nishio lefelé mutatott.,,Bassza meg, még mindig kemény vagyok” –szitkozódott magában. Nishio a csempéhez simult és kezeivel széttárta a fenekét, arra utalva ezzel, hogy,,gyere és hatolj belém”. Ezt nem is kellett Ryunak kétszer mondani. Nishio a gyors lökések alatt eredménytelenül karmolászta a falat, kezei nem találtak kapaszkodót. Ryu egyre vadabb és gyorsabb tempóra váltott, Nishio pedig érezte, hogy menten elájul. Hangos nyögések közepette érte el a csúcsra, majd miután elélvezett Ryu gyorsan kihúzta és kezeivel fejezte be. Nem akart ismét szerelmében elmenni.

- Mennem kell, Ryu! – mondta Nishio.
- Máris elmész? – kérdezte letörten a férfi. – de hisz még csak most...- próbálkozott tovább.
- Óráim lesznek és még az együttessel is próbálunk. – mondta fáradtan.
- Már van is együttesed? – kérdezte Ryu meglepetten.
- Igen, a Memories. Egész jó banda vagyunk és ahogy Yuuhi-sannak ígértem: Híresek leszünk! – mondta diadalmasan.
- Hogyan tovább? – kérdezte letörten a férfi. – Mi lesz most velünk?
Nishio hátranézett a férfira és lehuppant mellé az ágyra.
- Szeretlek! – mondta váratlanul. – Mivel így érzek, úgy hiszem nem is kérdéses, hogy ha rá mersz nézni másra, halott ember vagy, Takahashi Ryonusuke! – mondta fenyegetően, de hangja tele volt szeretettel.
- Én is...én is szeretlek, Fujikawa Nishio! – mondta végre ki a másik is.
Nishio becsukta maga után az ajtót, miután vetett egy utolsó pillantást szerelmére. Alig tett meg pár lépést és már megint nekiment valakinek. Ushio vörös arcát pillantotta meg, aki elfordította fejét és köhintett egyet.
- He...heló öcsi! – mondta pironkodva. – Túl...hangosak voltatok ma reggel...is. – mondta és arca lángolt.
- Na és? – kérdezte Nishio félvállról. – Mi a faszért kell neked hallgatózni? – kérdezte ingerülten.
- Nem lehetett nem hallani! – vágta rá a férfi.
- Az a te bajod! – válaszolt vissza a fiú.
- Hé, Nishio-chan! – szólt öcsének. Nishio összerezzent és hideg borzongás járta át.
- Ne...szólíts így soha többet! – sziszegte fogai között. – Nem vagyok már kölyök!
- Nekem te, mindig a kisöcsém maradsz! Ugyan az az ártatlan kisfiú, akit meg kell védeni! – szólt.
- Fogd be! – rivallt rá. – Hol a faszomban voltál, amikor szükségem volt rád? Hol? – kiabált a fiú.
Ushio, hátát a falnak vetette és fejét tenyerébe temette.
- Sajnálom! Sajnálom, hogy nem voltam melletted, amikor szükséged lett volna rám! – mondta megtörve. – Aljas módon elmenekültem és előtte sem foglalkoztam veled túl sokat. – fejezte be.
Nishio félre kapta a pillantását bátyjáról és szíve összeszorult. Eszébe jutott, hogy ez ismerős. Hisz ő is...
- Megértelek! – mondta bánatosan. – Én...ugyan ezt tettem Ryuval! – szólt.
- Meg tudsz valaha bocsájtani? – kérdezte reménykedve Ushio.
- Egyszer...biztosan. – mondta leszegett fejjel. – Azonban, erre még várnod kell. Egy kis időre van szükségem. Most a tanulás és a karrierem a legfontosabb. – válaszolta és közelebb lépett a testvéréhez. Tekintetét az Övébe fúrta, majd átölelte és megveregette a hátát. Ushio szíve könnyebbé vált, amint figyelte öccse távolba vesző alakját.

A Dead Hearts új életre kelt s szebben szárnyalt, mint valaha. A világturné hatalmas sikert hozott az együttesnek, népszerűségük az első helyre kúszott. A bandának időközben akadt egy komoly riválisa is a Memories személyében. Nishio bandája lassacskán utol érte az ő sikereiket. Keménynek bizonyultak, de a Dead Hearts nem is kívánt magának ennél kellemesebb riválist. Ryu eleinte nehezen szokott hozzá a tudathoz, hogy szerelme egyben a riválisa is, de végül lassan kiegyezett a dologgal. Telefonon és interneten folyamatosan tartották a kapcsolatot és közel volt a találkozás pillanata is. A két bandának ugyan is közös fellépése volt Amszterdamban, Hollandia fővárosában. A helyszínt, a Dead Hearts új menedzsere, Tatsuya ( Ushio) szervezte meg. Akira ugyan is, úgy döntött, hogy más együtteseknek is szüksége lehet még rá, ezért felmondott, de barátságuk megmaradt. Senki sem értette, hogy miért pont Hollandia a turné utolsó megállója. Ryu és Ushio, az utóbbi napokban titokzatos viselkedésükkel elérték, hogy Yuuhi gyanakodni kezdjen abban, hogy valamiben sántikálnak. Néha sikerül is neki elkapnia egy-egy hangfoszlányt, amelyből nem sokat értett.
- Megvannak a papírok? – kérdezte halkan Ryu, barátját.
- Igen meg! Nishio is nagyon boldog lesz. – súgta vissza a férfi.
- Kislány, ugye? – kérdezte ismét Ryu.
- Igen. Olyan Hirose korabeli.( Yuu és Ushio, fogadott fia) – mondta Ushio.
- Már itt van? – kérdezte Ryu.
- Nem! Majd Japánban. – közölte, majd csendre intette Ryut, mert észrevette, hogy Yuu, figyeli őket.
Elkezdődött a koncert, ami remekül indult. A Memories a színfalak mögött vár a csatlakozásra. Nishio teljesen lenyűgözve nézte, ahogy szerelme a húrokkal játszik, közben szíve hatalmasakat dobbant. Mélázásából Yuu mesés hangja szaggatta ki, aki a közönséghez intézte szavait.
- Örülök, hogy mindenki eljött! – kezdett bele. – Turnénk utolsó megállójához érkeztünk. Üdvözöllek, Amszterdam! – üvöltötte mikrofonjába. – Mielőtt csatlakozna hozzánk a Memories és elszabadulna a színpadon a pokol, engedjétek meg, hogy két dolgot közöljek. – mondta és végre kimondta, amit már hosszú évek óta ki akart mondani. – Sajnálom, hogy hazudtam nektek! De valójában, tényleg meleg vagyok. – szólt és várt valami zúgolódásra. De ehelyett nők százai sikkantottak fel gyönyörükben, döbbent csodálkozásra késztetve ezzel Yuuhit. Nishio a színfalak mögött kuncogott. Haja hosszabb volt, mint egy évvel ezelőtt, mikor Yuuhi a szállodában láttam. De bájossága, mit sem változott. – A másik dolog...- folytatta Yuuhi. – Az új dalunk. Itt és most először hallhatjátok. Ez egy kivételes dal, amelyből nem lesz több. A dalt, gitárosunk Takahashi Ryonusuke írta egy éve. Kérlek hallgassátok szeretettel. – fejezte be és intett a srácoknak hátra. Ryu kicsit meg volt illetődve, de Yuuhi biccentett neki, hogy menjen oda.
- Hé, te is szállj be az éneklésbe. Elvégre ez a te dalod, amit Nishiohoz írtál. – szólt sejtelmesen.
Ryu bólintott és próbált nem elvörösödni még ennél is jobban. Yuuhi elkezdte s a hangjából feltörő dallam magával ragadta a közönséget.,,Mindig vártam rád, lestem ki sötét szobám,
Eső áztatta ablakán. Kérlek gyere vissza hozzám.
Nélküled már minden teljesen más.
Nem ragyog úgy a nap, s a hangom sem szikrázik már...
Nélküled megfulladok nem önt el a végtelen vágy...
Egészen más lett a világ.
Szívem a fájdalomba beleremeg.
Ha távol vagy tőlem abba én belehalok.
Fájdalmon kívül már semmit sem érzek
Minden percben a szívverésem, kihagy egy ütemet
Könny áztatta arcom csak te törölheted le
Várok rád, ha kell egy egész, végtelenül hosszú életen át.
Semmi sem vagyok nélküled. Gyere vissza hozzám és szeress.
Fehéren izzott a hold azon az éjszakán.
Mi együtt csodáltuk meg izzó udvarát.
Semmit sem bántam meg, amit tettem veled.
Mióta először találkoztunk csak rólad ábrándozok.
Azóta te töltöd ki minden gondolatom.
Kihalt szívem újra virágba borult, ez az érzés magához húz.
Oly régen vártam már rá, hogy valaki, elűzi szívemből ezt a magányt.
A mellkasomat szorító érzés csitulni látszik.
Ha a közelemben vagy, más már nem számít.
Gyönyörű mosolyod bűnre csábít.”
Együtt énekelték végig a számot, majd csatlakozott hozzájuk a Memories, amitől a közönség szinte tombolt.Másnap a hallban ült mind a két banda, fáradtan és elgyötörten. Egyedül Nishio és Yuuhi volt talpon és kérdőn néztek szerelmükre.
- Házasság? – kérdezték döbbenten kórusban. – örökbe fogadás? – folytatta kérdését Nishio.
- Igen-igen! – válaszolták meg mindkét kérdést az érintettek. A többiek némán ültek a kanapén és feszülten figyelték a vitatkozókat. Chi és Shizuki gonoszul vigyorogtak. Hisz ők már rég megtették ezt a lépést.
- Te...örökbe fogadtál egy gyereket? – kérdezte hitetlenkedve Nishio.
- Örökbe fogadtunk! Együtt! – javította ki Ryu. Nishio maga elé bámult és visszafojtotta könnyeit.
Még aznap délután egybe keltek a város színterén mind a négyen. Senki más nem volt ott csak barátaik és néhány járókelő. Hihetetlen boldogság járta át őket, hisz alig egy éve, még csak remélni sem merte egyikük sem, hogy ez a nap valaha is eljöhet. Ushio könnyáztatta arccal fonta szoros ölelésbe öcsét és boldogsággal itatott keserűséggel gratulált neki. Hiszen mégis csak,,férjhez” adta testvérét.
- Mostantól kezdve, rád bízom a testvérem! Kérlek, nagyon vigyázz rá. – szólt Ryuhoz.
- Mint az életemre! – esküdött meg barátjának, Ryu.

Néhány nappal később, ahogy visszatértek Japánba...Ushio és Yuuhi, kézen fogva Hiroseval, az örökbe fogadó iroda előtt vártak. Nyílt az ajtó és kilépett rajta Nishio, majd kitárta az ajtót, hogy kiengedje Ryut, karjában egy gyermekkel.
Ushio elébük sietett, már csak Hirose fogta a kezét.
- Szia! A bácsikád vagyok, Ushio! – mondta az értetlenül pislogó kislánynak. – Hogy hívnak?
A kislány ajkai közé kapta hüvelyk ujját és elfordult a férfi tekintetétől, majd mosolyogva fordult vissza hozzá. Gyönyörű íriszeit Ryura emelte és kérdőn nézett rá.
- Lucy...Takashiro Lucy a neve. – mondta Ryu és boldogan nézett a gyermekre, aki elmosolyodott és vidáman felnevetett. Ryu letette a kislányt. Hirose odament hozzá, kezecskéit a kislány kezével összefonta és vidám szaladt előre a két gyermek...kéz a kézben.
- Végül is olyan lett ez a kis kölyök, mint az apja! – mondta nevetve Nishio. Ushio mérgesen pillantott rá.
- Hé, Ushio! Mondd meg Hirosenak, hogy ne is tervezze, hogy feleségül veszi Lucyt. – mondta sértődötten Ryu.
- Barmok! – szólt kacagva Yuuhi és kéz a kézben gyermekeik után sétáltak.ExtraVirágzó cseresznyefák, zöldellő bokrok és csiripelő madarak. A Hanami időszaka éppen csak, hogy elkezdődött. A zord, hideg és latyakos alvó táj, most ébredt fel téli álmából és élettel teli, csodás színekkel töltötte meg, ezt a csendes kis kertvárosi utcát.
- Mi...mi a fenét mondtatok a jó előbb? – hüledezett Takahashi Ryonusuke. Hangjának visszhangja, körbe lengte a két ikerház falait. – A büdös francba! – mondta megdöbbenve és visszahuppant karosszékébe. A konyhaajtón két férfi kukucskált ki és visszahúzódva elnevették magukat.
- Elmondták! – sóhajtott fel Nishio. – Gondoltad volna, hogy tényleg megteszik? – kérdezte a szőke férfit.
- Persze! – mondta könnyedén Yuuhi. – Hirose, nagyon bátor férfivá érett. Ha nem is Ushio a vér szerinti apja, de a nevelése csodálatra méltó volt. – sóhajtott megkönnyebbülten Yuuhi.
- Tudtam, hogy Ryu, így fog reagálni! – mondta. A két férfi egymásra nézett és elnevették magukat.
- Na ja...Ryu olyan, mint egy szemellenzős ló. Minden a látóterében van, mégsem kapcsol. – mondta nevetve Yuu. – Mióta is járnak? – kérdezte Nishio felé fordulva.
- Hát...már 7 éve, hogy együtt vannak. Pontosan tudom, mert Lucy olyan boldogan mesélte és számolgatta az eltelt éveket. – mondta Nishio és büszkén kihúzta magát.
- Igen, igazad van! Hirose is folyton emlegette. – jegyezte meg. – Huhn...végül mi lettünk az,,anyák”! – mondta és mindketten felsóhajtottak, majd ismét összebújva nevettek egymás vállába kapaszkodva.
- Bátyus tudott róla vagy előle is...? – kérdezte Nishio. – Nem. Hirose tőle kért tanácsot és neki újságolta el elsőnek. Ushio...Ushio az elejétől kezdve ebben reménykedett. – mondta pirulva.

Ryu sokkolva ült a székében és maga elé bámult. Gondolataiba merült és egy szót sem szólt. Barátja a vállára helyezte kezét és gyengéden megszorította. Lucy és Hirose egymás mellett ültek a kanapén és kéz a kézben várták, hogy Ryu mondjon valamit.
- Apa! – kúszott apja térdéhez Lucy és gyengéden átkarolta, mint amikor gyermek volt. Gyönyörű, hosszú barna haja a legszebb pillangóként szállt alá derekának. Fejét felemelve, mesébe illő zöld szemeivel apja tekintetét kereste. – Apa...-szólt újra. – Nem mondasz semmit? Nem is örülsz, hogy nagypapa leszel? – kérdezte szomorúan a lány. Ryu arca vörösbe váltott, teste megdermedt ezen szavak hallatán. – Én...- dadogta. – Én...- mondta ismét, azonban nem talált szavakat.
Ushio megragadta a gallérjánál fogva és talpra állította. Hidegen nézett barátja szemeibe.
- Az isten áldjon már meg! Itt térdel előtted az állapotos lányod és az áldásodért könyörög! Mióta járnak már együtt?! Te átkozott idióta! – rángatta Ryut. Ryu azonban még mindig a semmibe bámult, olyan volt akár egy élő halott. Ushio kezdte megunni ezt a gyerekes viselkedést és érezte, hogy hamarosan megüti, ha nem szólal meg. Azonban eszébe jutott valami... Elengedte barátját, aki mint egy tárgy úgy hullott vissza székébe. Ushio levágódott a másik székbe, lábait keresztbe tette és körmével a kis asztal lapját kezdte kaparászni.
- Hé Ryu! – szólalt meg váratlanul. – Az öcsém, a minap azt mondta, hogy nem működik a szexuális életetek. Meg azt is mondta, hogy neked már nem áll fel! Impotens lettél, haver? – mondta gúnyosan. Mintha évekig tartó, mély kómából ébredt volna, Ryu úgy szökkent fel székéből és mérges tekintetét Ushiora szegezte.
- Mi van? – kérdezte lila fejjel. – Ni...Nishio, mondd meg a bátyádnak, hogy nekem még igen is feláll! – hadakozott. – Nincs semmi baj, a potenciámmal! – mondta ismét, bár inkább magának.
- Na végre! – csapta össze tenyerét Ushio. – Na baszd, te akkor egy marha vagy, amekkorát még nem hordott hátán a föld. – mondta nevetve.
- Apa, elég! – állt fel hirtelen Hirose. – Kérlek, ne bántsd a bácsikámat! – mondta, majd közelebb lépdelt Ryuhoz és letérdelt elé.
- Ryu bácsi, kérlek add nekem Lucy-t! Ígérem, hogy az életemnél is jobban fogom szeretni és védeni! – mondta a fiú. Ryu, csak nézte a fiút percekig, majd közelebb lépett hozzá és felsegítette.
- Hé, Hiro! Vigyázz rá, öcskös! – mondta és átölelte a fiút. Majd lánya kezei után nyúlt és Hirose kezeibe helyezte. – Áldásom rátok! – szólt végül. –...és az unokám...fiú lesz vagy lány? – kérdezte.
- Még nem tudjuk apa! – mondta Lucy és mosolyogva Hirose-ra nézett.
- Te mint szeretnél, bácsikám? – kérdezte a fiú. Ryu elmerengett.
- Azt hiszem...talán...lányt! Mert, ha lány lesz, akkor örökölni fogja a kislányom szépségét! – mondta még mindig merengve.
- Apa, te hol voltál az elmúlt 17 évben? – kérdezte a lány. – Ugye tudsz róla, hogy már nagykorú vagyok? – mondta durcásan Lucy.
- Nekem mindig a kislányom leszel! – mondta és lányára pillantott. – Menjetek a Hanamira! Na...gyerünk! Mit álltok még itt? – zavarta arrébb a fiatalokat. – Különben is...nekem meg kell mutatnom az,,anyádnak”, hogy nem vagyok még impotens. – mondta gonosz vigyorral az arcán.
- Hülye 47 éves vén marha! – mondta Ushio miközben elhaladt barátja mögött. – Ne mondj ilyen gusztustalan dolgokat, ameddig itt vagyok! – mondta dühösen. – Aúú! – nyögött fel Ushio. A konyhából kilépő Nishio, és Yuu gyomron vágták ezért a kijelentésért.
- Húzz el, bátyus! – mondta, majd karon ragadta Ryu és a lépcső felé rángatta. – Yuu, te is vizsgáld meg, hogy bátyus potenciája rendben van-e! – szólt vissza Nishio, majd Yuuval egymásra nevettek. Yuuhi karon ragadta Ushiot és kiráncigálta az ajtón.
- Hülye 47 éves vén marha! – ismételte meg Yuu, Ushio szavait.
- Ezt nekem szántad? – kapta fel sértődötten a fejét Ushio.
- Neked...te impotens marha! – mondta immár kacagva.
- Na megmutatom én neked, hogy ki az impotens! – mondta és karjaiba kapta Yuu-t. Úgy lépte át vele a küszöböt, mintha friss házasok lennének. – Készülj fel, mert ez az impotens marha, úgy helyben hagy, hogy fel sem tudsz majd kelni! – mondta gonoszul Ushio.

Nishio az ágyra lökte Ryut, amint az emeletre értek. Az ölébe ült és gombolni kezdte az ingét. Puha ajkai nedves ösvényt hagytak, a férfi kidolgozott testén. Nishio a nyelvével bebarangolta a férfi testét, majd ajkai gyengéden magába fogadták a férfi megmerevedett férfiasságát. A gyengéd játék után, Nishio megnyalta két ujját, amitől Ryu, ha lehetséges volt, még jobban izgalomba jött. Térdelt Ryu felett és tágítani kezdte magát ujjaival. Mikor már érezte, hogy kellőképpen felkészült, lágyan belecsusszant a vastag hímtagba. Lassú mozdulatokkal mozogni kezdett, amit fokozatosan gyorsabbra vett.

Ushio a meztelenül a zuhany alá ráncigálta kedvesét és vadul csókolni kezdte. Hosszú perceken át csak csókolta, majd zihálva, levegő után kapkodva szétváltak ajkaik. Ushio kedvese elé térdelt egyik lábát átvetette a vállán és utána alul kezdte kényeztetni. Yuuhi zavarában, vörös arca elé kapta kezét és harapdálni kezdte. Ushionak sikerült előcsalnia kedvese torkából, azokat a buja nyögéseket. Yuuhi remegve, vergődve Ushio szájába élvezet el. A férfi felállt és Yuu füleit kezdte harapdálni, nyalogatni, miközben ujjait lassan a fenekébe csúsztatta. Felkapta könnyű kedvesét és behatolt. Yuuhi körbefonta lábait kedvese derekán, majd belekapaszkodva elárasztotta Ushio fülét buja vágyainak dallamával.

Nyolc hónappal később, Ryu, Nishio, Yuu és Ushio a kórház szülészeti osztályának folyosóján toporgott. Az ajtó nyílására, mind a négyen odakapták fejüket és kérdőn néztek a kilépő orvosra és Hirose-ra.
- Fiú...Lány? – kérdezték kórusban.
- Igen. – válaszolta Hirose.
- Mi igen? – értetlenkedett...természetesen Ryu.
- Lány és fiú! – mondta Hirose. – Ikrek! – pontosította.
A szülők arcára boldog mosoly ült ki. Nishio és Yuu még néhány könnycseppet is elmorzsoltak. Mintha Ryu is ezt tette volna.
- Üdvözlöm Önöket! – lépett oda az orvos. – Masahiro Sosuke vagyok, a lányuk szülészorvosa. A szülés rendben zajlott le, a mama és a babák is jól vannak. – jelentette ki.
- Megnézhetjük? – kérdezték kórusban.
- Természetesen! – mondta az orvos.
Mind az öten beléptek a szobába, ahol Lucy pihent gyermekeivel a karjában. A két kis apróság magával ragadta a boldog nagyszülőket. Mosolyogva az unokáikra néztek és tudták, hogy ezentúl még több öröm költözik a házba és az életükbe.Vége.