Teletha Yaoi Writings

Hétvégi kiruccanás
Sosem voltam még olyan sértett és dühös, mint akkor, abban a pillanatban. Már céltudatosan elindultam kifelé a barlangból, mikor Kevin elkapta a kezemet. Olyan megvetően és gyűlölködve néztem rá, amit még sosem engedtem meg magamnak, és a régen gyűlt feszültség, egyszerre tört utat magának a felszínre. Szánalmasan, keserves zokogásba törtem ki, férfi létemre. Kezemmel próbáltam eltakarni az arcomat, hogy ne kelljen annyira szégyellni magamat. Kevin gyorsan felállt és átkarolva húzott vissza magához, a meleg vízbe. Szerettem volna ellökni magamtól, de éreztem, hogy lassan kezd megszűnni a gyűlöletem és dühöm iránta. Nem maradt helyette más, csak a keserű, fájó űr. Az űr, ami miatt elszántam magam a ridegségre. Tudtam, hogy ez a ridegség, a szeretet nélkülözése, egyszer meg fogja bosszulni önmagát. Azt, hogy ennek tétje van, ami nem más, mint a szívem. Úgy döntöttem hát, hogy mielőtt újra a rabság igája alá hajtanám a szívem, adok neki egy kis pihenőt. Biztosra szerettem volna tudni, hogy mit érez a szívem, Kevin iránt. Mikor ránéztem az arcára, újra az a régi, óvodáskori mosoly ült rajta, mint amikor lehorzsoltam a térdem. Olyan érzés volt, mintha akkor is és most is óvni, vigyázni akarna rám. Ettől, hevesen dobogni kezdett a szívem. Persze, ezt csak az emlék hatásának tulajdonítottam. Gyengéden megsimítottam az arcát, mire Ő közelebb hajolt, én pedig megcsókoltam és már az ölében is ültem. Lábaim átfonták a derekát, ágyékunk egyre növekvő melege, pedig szétáradt a testünkben. Fél óra megfeszített farmunka és fél óra élvezettel teli, gyönyörű pillanat után a testünk remegve tört a csúcsra. Ölelve egymást, a másik fülébe zengtük, gyönyörünk édes dallamát. Két percen át tartó, földöntúli élmény. Legalábbis annyinak tűnt. Hosszú időn át tartó csókcsata, két forró ajak, egymás ellen vívott, kegyetlen harca. Ez egy tökéletes pillanat volt. A rövidke pihegés után, váratlanul érte testünket a hűs víz, ahogy kifelé haladtunk belőle. Kevin azt mondta, hogy el kell menni egy kis időre, pár dolgot elintéz, de hajnalban visszaér és nálam alszik. Visszafelé tartottam a szobámba, épp a hajamat szárítgattam, ami csurom víz volt, mikor egy kellemetlen megérzés suhant át rajtam. Először próbáltam nem is tudomást venni róla, de a közeledő bajokat ugye, nem lehet kikerülni. A talpam alatt ropogott a kavics, de még így is hallani véltem, a két tenyér összecsapódását. Jobb oldalra kapva a fejem, már meg is pillantottam a hang forrását.
- Hé, Kazy! Te meg...- kérdeztem meglepetten és csak utána jutott eszembe, hogy valószínűleg, nyakig ülök a szarban.
- Tehát...mégiscsak, egy kurva vagy!? – kérdezte gúnyos mosollyal és félelmetes tekintettel. Nem, amúgy nem féltem soha Kazytől, de akkor valami ördögi...nem, nem is ördögi, hanem beteges szikra lobogott benne.
- Parancsolsz? – próbáltam visszaszerezni a hidegvérem. – Rohadtul nem vágom, hogy miről süketelsz. Várj...- szóltam és eljátszottam, hogy kidugítom a fülem.
- Ne játszd a hülyét! Basztatok, ugye? – szegezte nekem a kérdést. – Kevinnel...- mondta ezt már kissé undorodva.
- Mondd Kazy, nálatok ez valami, egységes szociális alapfeltétel, hogy mindenki kurva, akit nem baszhattok meg? – kérdeztem gúnyosan, miközben a hajamat törölgettem tovább.
- Nem erről van szó! – kiáltott rám. – De te, már lefeküdtél Kevinnel, pedig a szemebe hazudtatok. Ha ez, még nem lenne elég, láttalak Leoval is. Tudod te, hogy ez mekkora nyomorúság volt nekem? Az a látvány...azóta folyton kísért. Az a törékeny, gyönyörben vergődő test, amit legszívesebben szétszaggatnék. – zihálta a képembe.
- Bocs, de már van állandó szexpartnerem. – vontam vállat.
- Igen, Kevin! De én, már azon a szinten állok, hogy ha kell megerőszakollak. Akkor is csinálni fogom veled ma! – ordította. Fáradtan felsóhajtottam. Tudom, hogy nem viccel, hisz már láttam a szemeiben, néhány órával ezelőtt is, a tébolyultság szikráját. Nos, ezek voltak azok a dolgok, amiket a legjobban utáltam. Mint az, hogy valaki más akarja meghatározni, hogy mit, kivel és mikor...elegem volt, hogy mindenki más akarja irányítani, az életem. Bárki, csak nem én. De ez az én életem, tehát én akarom irányítani! Tudtam azt is, hogy végül ez lesz.
- Gyere velem! – ragadtam karon a meglepett Kazyt. Olyan gyorsan szaladtam, hogy a köntös, amit magra terítettem, megadni készült magát. A másik kezemben szorongatott ruháim, teljesen átáztak. Lerángattam a partra, majd ott elengedtem a kezét és nekidőltem az egyik sziklának. A köntösöm, már félig lógott rajtam.
- Te mit...- lepődött meg.
- Semmi szükségem rá, hogy valaki véresre szaggassa a seggemet! Ha most belemegyek, akkor végre békén abba hagyod az üldözésemet? – néztem komolyan a szemeibe.
- Annak jobban örülnék. Az erőszak, csak a végső megoldás lett volna. Jobb, ha te is élvezed közben. – vakargatta a fejét.
- Már amennyire, a baszás lehet élvezetes. – mormogtam magam elé.
- Kevinnel meg Leoval, nem ugyan ezt csináltad? – kérdezte mérgesen. Beletapostam volna a lelkivilágába?
- Hm...Leoval, valóban csak basztam. Hosszú ideje, ő járt először a seggemben. Kevinnel pedig, szexelek. – morfondíroztam.
- Mi van? Mi a különbség? – kérdezte meglepett értetlenséggel.
- Hogy mi a különbség? -nevettem fel. – Nem egyértelmű? A baszás, az baszás. Azt lehet érzés nélkül is csinálni. A szex olyasmi, amit leginkább a szexpartnerek csinálnak. Éreznek valamit egymás iránt...hmm...talán, vonzalmat! Aztán ott a harmadik, a szeretkezés. Na azt, a szeretők csinálják. Úgy, hogy beleadják a dologba a szívüket is. – ecseteltem.
- Akkor én eddig, csak az első kettőt csináltam. – állapította meg Kazy.
- Nos, ezek szerint én is! – mondtam ki hangosan.
- Te is? De hát...- értetlenkedett.
- Ah, ezt mos ne firtassuk! – legyintettem. – Foglalkozzunk azzal, amiért itt vagyunk! – szóltam és térdre csúsztam a homokban. Kioldottam Kazy nadrágjának az övét és végigfuttattam ujjamat, a félig harcra kész, árbocán. Mikor nyelvemmel érintettem a végét, furcsamód nem fogott el a hányinger. Lassan ajkaim közé vettem, hogy aztán rágyorsíthassak. Pár másodperc után lepődtem csak meg, igazán.
- Ember, neked mekkora farkad van, most komolyan? – hűltem el a kezembe táruló látványtól. – Ha így haladsz, lassan be sem fér a számba. Vegyél vissza az erektálásból, ha lehet. – nyögtem teli szájjal.
- Heh...és még nem is állok teljesen. – nevetett.
- Ó baszki, így megölsz! – nyögtem elhűlve. Tekintete teljesen az enyémbe fúródott. Olyan volt, mintha nem akarna lemaradni, egyetlen pillanatról sem, ahogy a szám elnyeli a hatalmas farkát. Már-már ijesztő volt. De ekkor megfogta a karom és felrántott a lábai elől. Az őrült szikra kihunyt szemeiből, s most valami más vette át a helyét. Erős karjaival a sziklára fektetett, majd megragadta a lábaimat és a magasba emelte őket. Minden pillanatok alatt történt...és a nyelve már a fenekemben járt. Totál megijedtem, mondanom sem kell, mikor megéreztem a meleg leheletet, mélyen magamban.
- Ah...mi a lófaszt...? – nyögtem alig hallhatóan. – Ezt még senki sem csinálta! – kiáltottam rá.
- No, még Kevin sem? – kérdezte gúnyosan.
- Mintha engedtem volna neki. – fordultam el lángra gyúlt arccal. Élvezte, hogy zavarba hozhat...én viszont már, kevésbé. Felemelt és négykézlábra állított. Szerettem volna mondani, még valamit...de ekkor már nem volt értelme megkérni rá, hogy „ –  ha lehet finoman, azzal a hatalmas fasszal!”, mert úgy belém vágta, hogy tuti felvisítottam. Keményen ostromolta a seggem, miközben a másik kezével, az ágyékomat simogatta. Jött a remegés, egészen a hasam aljából után se kép, se hang.
- Hé, Sera! Jól vagy? – szemeim lassan nyíltak ki. A látvány sem nyűgözött le jobban...Kazy.
- Mi történt? – kérdeztem értetlenül. Egy dolgot tudtam biztosra, hogy rohadtul fáj a seggem.
- Beájultál. – közölte. – Baszd ki, ti hányszor csináltátok ma, Kevinnel? – kérdezte aggódva.
- Ah, passz. Azt hiszed számoltam? De vagy háromszor elmentem...az biztos. – gondoltam vissza.
- Úgy néz ki, hogy ez már sok volt a testednek. – állapította meg.
- Mi van, mégsem vagy olyan hülye? – kérdeztem meglepetten. Kazy sóhajtott, majd leült mellém a sziklára.
- Tényleg jól tudom játszani a hülyét, mi? – kérdezte mosolyogva.
- Elég jól. -közöltem hidegen. – De a legszánalmasabb az, hogy rám vetíted ki, valaki más iránti szerelmed. – mondtam.
- Hogy? Te, rájöttél? – kérdezte meglepetten.
- Az a szemüveges srác a bandádból, aki olyan kis lányos, mint én. – nyögtem, mert belehasított a fájdalom a seggembe. – Chris. Azt hiszem ez a neve. Mivel hasonlítunk, csak épp én ellentétes személyiség vagyok. Míg én leoltalak és megalázlak, addig Ő, meghúzódik a háttérben és csendes. Rám vetítetted ki az iránta való szerelmed, mivel tudtad, hogy engem előbb megkapsz. Őt viszont, ha így haladsz és ekkora állat maradsz, akkor soha. – vontam le a következtetést. – Beszartál, amiért egy fiúba szerettél bele, mi? – kérdeztem gúnyosan. – Pedig, nem árt néha átnézni, a másik csapatba se. Sosem tudhatod, hogy hol talál meg a szerelem. – folytattam.
- Igazad van, hogy vak voltam. – állapította meg. – Abban is igazad van, hogy nem olyan vagyok, mint amilyennek ismersz. Gondoltad volna, hogy jogi diplomám van? Ügyvéd vagyok. – mondta mire én elnevettem magam. – Te sem panaszkodhatsz, ha hülyeségről van szó.
- Miről beszélsz? – néztem rá értetlenül.
- Azzal, akivel szexelsz, szerelmes beléd, de te észre sem veszed, pedig ott van az orrod előtt. – mondta.
- Tévedsz. Egy dolog az, ha az ember annyira vak, hogy nem veszi észre. Az meg egy másik, hogy tisztában van vele, csak nem érdekli. – közöltem.
- Sera. – szólt, miközben felállt és a vállamra tette a kezét. – Nem ártana, ha nem kínoznád magatokat. – mondta, majd távozott. Hatalmas alakja, lassan beleveszett a sötét éjszakába. Az órámra pillantottam. Fél tizenkettő. Sietősre fogtam lépteim, mert nem akartam, hogy Kevin megtudja, ami köztem és Kazy között történt. Nem azért tettem, mert akartam, hanem mert nem volt más választásom.

- Ez most komoly? – olvastam Tiffany kérdését egy óra múlva a gép előtt ülve.
- Most mit kell kiakadni? Ez csak baszás volt. Szakítottatok, nem? – írtam neki vissza.
- Nem erről beszélek! – válaszolta gyorsan. – Nem Kazyről beszélek, hanem Kevinről.
- Mi van vele? Most alszik. Húzza a bőrt és esküszöm, hogy ha ránézek, én is totál elálmosodok. – írtam. – Amúgy meg, vele is csak szex volt és ennyi.
- De buta vagy, Sera! – írta, amire én igencsak felhúztam az orrom. Ma már másodjára kezeltek le ezzel a megállapítással. – Kevin, bolondul érted.
- Ez a legnagyobb marhaság, három hét óta. – írtam neki vissza és ásítottam egyet. Megint rápillantottam Kevinre, aki két helyet foglalt el az ágyon és úgy ölelte magához a másik párnát, mintha az valaki más ölelésére vágyna. Miután sikerült Tiffanyt megbotránkoztatnom azzal, hogy mit műveltünk Kevinnel a barlangban, búcsút vett, de még utóiratként megjegyezte, hogy hajnalban indul Hawaii-ra, nyaralni. Ott ünnepli meg a sikeres vizsgáit. Sötét lett a kép. Arra ébredtem, hogy valaki költöget. Kevin volt az, aki közölte, hogy koppant a fejem az asztalon, mikor elaludtam és rohadtul megijesztettem vele. A karjaiba vett és az ágyhoz vitt. Ott lefektetett és betakart, én pedig közelebb húzódtam hozzá. De csakis, mert fáztam! Biztos, hogy ezért tettem.
- Kev, mit szólnál egy hazai kiruccanáshoz a hétvégén, lazításképp!? – kérdeztem félálomban. Kevin bólintott, majd szorosan átölelt. Másnap reggel, arra ébredtem, hogy valami van a hátamon. Kevin keze volt az. Azon kaptam magam, hogy a mellkasán fekszem, ő pedig az éjszaka folyamán, szorosan átkarolt. Hozzábújtam még szorosabban és élveztem még egy kicsit a melegét. Két óra semmittevés után, nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból és összepakoltunk pár, fontos ruhát. Nem volt sok mindenre szükség, mert otthon úgyis minden megvan. Húsz perc volt az út csupán hazáig, aminek kifejezetten örültem, mert kezdett kínos lenni a csend, kettőnk között.
- De hisz ez...- szólalt meg Kevin, amint megérkeztünk. – Ez a ház...ez az...- ámuldozott tovább.
- Én csak, üvegháznak hívom. Kellemes hatással van, az idegrendszeremre. – mondtam nevetve. Rettentő fáradt voltam, mert az éjszaka, későn feküdtem le, így hatalmasat dobbant a szívem, mikor megláttam a baldachinos ágyamat.
- Ez az üvegpalota! – nézett maga elé ragyogó szemekkel Kevin. Megértettem, hogy tetszik neki, de hogy ekkora feszkót csapni körülette...kicsit túlzásnak éreztem. Valószínűleg azért, mert akkor még nem értettem.
- Ez csak egy egyszerű ház, sok ablakkal. A fehér falak miatt érzed csak, ezt a hatást. – magyaráztam, akár egy belső építész.
- Furcsa...ez nagyon furcsa...- mondta, közben fel-alá sétál és gondolkodott. – Hé, Sera! Emlékszel még rá, hogy óvódás korunkban, építész mérnök szerettem volna lenni? – kérdezte váratlanul.
- Rémlik valami. Azt hiszem, akkor te rajzoltál nekem egy...- ütött belém a felismerés.
-...egy üvegházat. – fejezte be Kevin és hitetlenkedve összenéztünk.
- Mert hamupipőke is, egy üvegpalotában élt! – vágtuk rá egyszerre és döbbenten meredtünk ismét, egymásra.
- Akkor azt mondtam neked, hogy „ – Te vagy az én hamupipőkém és én meg a te herceged, aki megment és megvéd mindentől!” – emlékezett tovább Kevin. – Már akkor is olyan voltál, mint egy aranyos kislány! Hihetetlen, hogy mennyire nőies voltál. – mosolygott. – Azt a rajzot...- elmélkedett, – odaadtam apának, aki először kinevetett, de végül megtetszett neki és felépíttette. Az volt, az utolsó munkája, mielőtt meghalt...és ez, az a ház! – állapította meg végül.
- Miből gondolod? Honnan tudhatnád, hisz már nagyon régen volt? – kérdeztem idegesen.
- Sok emlékem, már feledésbe merült, de életem első olyan rajzát, ami a nagy álmom első vázlata volt...sosem felejtem el! – mondta.
- Ez már régen volt, Kevin. A megmentéssel pedig, már elkéstél. – vágtam kegyetlenül a fejéhez.
- Tudom, anélkül is, hogy mondanád. Hidd el, hogy ezt tekintem, életem legnagyobb hibájának. – mondta lehorgasztott fejjel a fiú.
- Megint nem értem a dolgot. Hogy lehetsz olyanért hibás, amihez abszolút semmi közöd sem volt!? – kérdeztem vállvonogatva.
- Hazugság! Megígértem, hogy megvédelek. De hol voltam? – kiáltott Kevin. – Sehol sem! Semmit sem tettem, hogy megvédjelek. Semmit sem ér a szavam! – tombolt tovább.
- Csihadj le, ember! – tettem a kezem a vállára. – Egyszer végre, beavathatnál ebbe a te nagy titkodba, mert rohadtul nem tudlak ám követni. – mondtam mérgesen.
- Hamarosan...Sera! – mondta halkan.
- Na jó. – legyintettem. – Keresek valami altatót és ledöglök, mert rohadt fáradt vagyok. – sóhajtottam.
- Minek az? Itt van helyette, ez. – mutatott fel egy zacskó, zöld füvet.
- He? Kábítószer? Meg akarsz ölni, marha? – hitetlenkedtem.
- Mi? Nem, dehogy! – rázta a kezét. – Ez csak nyugtató tea. Ez altató helyett is jó, mert megnyugtat. – mondta és én őszintén megkönnyebbültem. Kevin kisietett a konyhába, majd két pohárral a kezében tért vissza. Az íze kellemetlen volt, de megtette jótékony hatását. Ruhástól, mindenestől aludtam el az ágyon. Mikor felébredtem, már sötét volt. Átalhattam az egész szombatot. Meglepetésemre, egy ing volt rajtam, ami arra utalt, hogy Kevin átöltöztetett. Utolért a kínzó éhség, Kevin pedig nem volt sehol. Kibotorkáltam a konyhába és akkor vettem észre, hogy Kevin a kanapén alszik. Gondoltam...szolidaritásból. Az asztalon egy tányér spagetti és egy levél állt. Nem akart felébreszteni, de gondolta, hogy éhes leszek, ha felkelek, így csinált nekem meleg kaját. Egy kis melegítés után, neki is láttam enni. Annyira jóleső érzés volt, hogy gondolt rám. Miután ettem, letettem a tányért és a kanapéhoz sétáltam. Óvatosan az ölébe térdeltem és egy kis puszit nyomtam, a homlokára, majd a szájára. Végtelen szeretetet éreztem most iránta, ami teljesen feldühített, így ugrottam egyet rajta.
- Te vagy az...kicsi? – kérdezte fáradt hangon.
- Igen. Köszi a kaját, nagyon kedves volt tőled. – mondtam és megcsókoltam. Hihetetlen, hogy egyes kandúroknak, mit sem ér a kávé, bezzeg az ébresztő csók...hát még az ébresztő szex!! Fürgén megfordultam, háttal neki. Nem kellett sokat vetkőztetni, mert csupán, egy bokszer volt rajta. Ráadásul, harcra kész állapotban. Forró, ágy-meleg kezem fürgén simogatta álló szerszámát, hogy aztán átadhassa helyét, a forró ajkaimnak és nyelvemnek. Hol kedvesen, hol vadul kiéhezve becézgette nyelvem, mire ő fel-felnyögött és belemarkolt fenekembe. Nem is volt sokáig tétlen, mert lassan feljebb húzott és miután végigsimított ágyékomon, nyelve már utat is tört, a fenekembe. Életemben másodszor, nyaltak bele a seggembe. De hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem volt jó érzés. Fürge ujjaival tágítani kezdett, majd felnyögött.
- Kérlek...Sera. – néztem át lábaim között arcára, ami vörös volt a gyönyörtől. Szemeiben a tiszta, vad vágy lobogott, amely szétszakítani készült testét. Gonoszul elmosolyodtam majd lassan belecsúsztam, merev szerszámába. Háttal voltam neki. Kezeimmel a lábába kapaszkodtam, úgy mozogtam fel-le. A nagy munkában, az ingem teljesen elengedett és már csak fityegett rajtam. Kevin le is húzta rólam. Hirtelen felült és megragadott. Felült fekvő helyzetéből és lábait letette a földre...de még mindig bennem volt. Kezeimet hátra húzta és erősen tartotta. Újra mozogni kezdtem, amire most már, Ő is rásegített. Alulról lökött keményen, mind mélyebbre és mélyebbre hatolt bennem. Földöntúli érzés volt, amelyet most éltem át először. Mindig jó volt Kevinnel a szex, de ez most, valami borzalmasan jó volt. Mikor kezeim remegni kezdtek a kezében, lökött még pár erőset bennem, majd elfojtott sikoly tört fel a torkomon és elszálltam. Ő gyorsan kicsúszott belőlem, majd maga elé kapta bokszerét és beleverte, gyönyöre termését.
- Gyere, feküdjünk vissza az ágyba! – szólaltam meg néhány perc után.
- Jössz, te is? – kérdezte.
- Igen Kevin, megyek én is. – válaszoltam mosolyogva. Betámolyogtunk. Nekem, személy szerint úgy remegett a lábam, hogy majdnem összeestem. Hiába, még az orgazmus hatása alatt voltam. Lefektettem és betakartam.
- Kérhetek tőled valamit, kicsi? – kérdezte fátyolos tekintettel.
- Persze, nagyfiú. – mondtam, miközben lefeküdtem mellé az ágyba.
- Átölelhetnélek? – kérdezte, mire én bólintottam. A reggel, sokat váratott magára, mert időközben én is elaludtam. A rengeteg alvás ellenére Kevin, mégis nyúzottnak tűnt.
- Nem aludtál jól? – kérdeztem aggódva.
- De igen, mesésen! – mondta bár epésen.
- Nem úgy nézel ki. – jegyeztem meg mellékesen.
- Ezt most hagyjuk. Elmehetek tusolni? – kérdezte. Bólintottam, mire Kevin a szobán átvágva, berontott a fürdőszobába. Rémisztő látványt nyújtott. Fehér és sápadt volt, de mintha verejtéket is láttam volna a homlokán. Aggódtam érte, bár ezt nehéz volt beismernem önmagamnak. Gyerekkori jó barát...és hát ő is ápolgatott mikor lehorzsoltam a térdem. „ – Hihetetlen, hogy mindent erre az emlékre fogok!” – jegyeztem meg magamban. Gonosznak éreztem magam, hogy most nem vagyok mellette, ezért utána mentem a fürdőszobába. Szerencsére..., mert Kevin a tus alatt térdelt, kezét a fejére szorította és a gőzből ítélve, forró vizet engedett magára, miközben zokogott. Odarohantam a tushoz, amit gyorsan el is zártam, majd leguggoltam mellé. Őszintén...rémes érzés volt Őt, így látni. – Jóságos Isten, Kevin! Mi a szart csinálsz? – kiabáltam vele rémületemben. – Normális vagy, megégetted magad! Meg is halhattál volna! – kiabáltam vele és éreztem, hogy lassan megerednek a könnyeim.
- E...egyfolytában csak azt álmodom! Mindig...és mindig! – zokogott. – Veszélyben van...meg kellett volna őt...védenem! – mondta szinte az őrület határán. Az ér, vészesen lüktetett, a halántékán. Éreztem, hogy elérkeztek a dolgok, egy olyan holtponthoz, ami után, minden megváltozik majd. Gyorsan ráterítettem a törölközőt és az ágyhoz kísértem. Visszasiettem a fürdőbe és kinyitottam a tükrös szekrényt, amiből egy krémet kaptam ki. Nagy igyekezetemben, mikor visszavágtam az ajtaját, a tükör ripityára tört benne, és össze-vissza vagdalta a kezemet. De amiért mentem, legalább meg volt. Elláttam a sérüléseit, majd megmértem a lázát, ami igencsak az eget verte. Előkapartam egy kis lázcsillapítót és adtam neki egy adagot, abból a nyugtató teából, amit ő hozott. Egy negyed óra múlva, a nyugtató hatása hatni kezdett, így Kevin is lenyugodott.
- Az a szerencséd, hogy lázas vagy! – rivalltam rá. – Különben már, hülyére pofoztalak volna. – mérgelődtem.
- Sera...te vérzel! – mondta kábultan Kevin. Kevin ápolása és megnyugtatása annyira lefoglalt, hogy teljesen elfeledkeztem arról, hogy megvágtam magam. Lenéztem a kezemre, több helyen is felhasadt a bőr.
- Ez csak karcolás. – mondtam nyugodtnak szánt hangon. Amúgy, egyáltalán nem voltam nyugodt, mert nem bírtam a vér látványát.
- Ne haragudj, hogy ennyi bajt okozok, Sera! – szólt Kevin, majd lassan elaludt. Kulcs és igazságVasárnap este Kevin és én, visszaautóztunk Broxonba. Még senki sem tért vissza, rajtunk kívül és bár felajánlottam Kevinnek, hogy maradhat a szállásomon, Ő mégis visszautasított. Ez elég szokatlan volt tőle. Másnap reggelre, már minden megírt pályázatom, úton volt és addigra mindenki vissza is tért. A hétfői nap, több szempontból is, rémes híreket hozott. Kevin állapota sem javult, sőt ha lehet ilyet mondani, az arca még rémesebb volt. Még meggyötörtebb és sápadtabb. Az sem volt kellemesebb hír, hogy Kazy, magára hagyta a fiúkat, míg Ő végre becserkészte, szemüveges kis szerelmét, addig a fiúk részegségükben, az összes vörös szívet, egy lánycsapatnak adták. Akiknek ezzel, nem mellesleg, összejött ezer szívük. Kazyéket ezért, természetesen kizárták a versenyből, mivel ez, szabály ellenes volt.
- Sajnálom, hogy kiestetek! – ültem le Kevin mellé a padra.
- Én nem. – vonta meg a vállát a fiú.
- Téged ez az egész, nem is érdekelt, ugye? – kérdeztem kissé dühösen.
- De igen. Meg is fogjuk nyerni. – közölte határozottan.
- Nehéz lesz, mivel kiestetek. – mondtam dacosan.
- Külön neveztem be. – mondta közömbösen. – Kazyék, ki is röhögtek érte. Azt mondták, hogy így nem nyerhetek.
- Úgy tűnik, hogy igazuk is volt. – állapítottam meg. – Neked nincs semmid, és most már nekem sem...leszámítva a pályázatot, ami vajmi keveset nyom a latba.
- Tévedsz. – mondta. – Összegyűjtöttem ezer szívem, amit be is váltottam. Azért jöttem, hogy ezt átadjam. – adta át a bontatlan borítékot, amiben a kulcs helyének kódja volt. – Veled együtt szeretnék nyerni. – szólt. Izgatottan bontottam ki és hangosan olvasni kezdtem.
-” – Hova a napfény nem jut el, s még a víz is melegebb, hol a fehér fény zöldbe vált, ott a kincshez a zár!” – fejeztem be. Ekkor megreccsent egy ág és egy éles, női kacaj hangzott fel.
- Kár, hogy már esélyed sincs nyerni, Sera! – szólt kárörvendően a női hang. – Mi már megszereztük, mind a kétezer szívet, hála azoknak a marháknak a kocsmában. Most megyek és szépen beváltom a kulcsra. Mondd csak Sera, nem szar érzés mindig veszíteni? – kacagott gúnyosan. Ott állt velem szemben, az a nő, akivel Timothy egy éve, megcsalt. Aki akkor is, ahogy most is, olyan élvezettel teli hangon kacagott a nyomoromon.
- Ribanc! – kiabáltam után, dühtől remegő hangon. Ő visszanézett és szólásra nyitotta, mocskos száját.
- Lehet...de egy gazdag ribanc! – nyögte kéjesen. Utána akartam vetni magam, ki akartam tépni a haját, aztán meg kikaparni a szemét és végül addig verni, míg bele nem döglik, de valami...vagy valaki visszatartott. Kevin volt az, aki hátulról ölelte át a derekam, hogy visszatartson.
- Higgadj le! Ha megvered, akkor automatikusan kizárnak a versenyből! Még van esélyünk, még megnyerhetjük. – mondta. – Mellesleg, ha bántanád, azt Timothy megbosszulná, abba pedig, én halnék bele. – szólt reszketve. Ám a szavaiból semmit sem hallottam meg, kivéve azt...” hogy még nyerhetünk!”
- Hogy? -kérdeztem türelmetlenül. Kevin újra felolvasta a papírt:” – Hova a napfény nem jut el, s még a víz is melegebb, hol a fehér fény zöldbe vált, ott a kincshez a zár!”
- Hát nem érted, Sera? – csapott a homlokára. – Zöld fény...meleg víz. A barlang, Sera! – szólt és nekem hirtelen, minden világossá vált. Eszeveszett rohanásba kezdtünk. Leszáguldottunk a partra és ruhástól vetettük magunkat a vízbe. Még a barlang szájánál sem lassítottunk le, hanem egyenesen beúsztunk. Szemünkkel végigpásztáztuk a barlang falát...de nem láttunk semmit. Kevin, hirtelen ötlettől vezérelve, lebukott a víz alá és nagy sziszegések közepette, egy kis ládával a kezében tért vissza. A sziszegést a meleg víznek tulajdonítottam és annak a fájdalomnak, amit még mindig a hátán viselt, a hétvégi események óta. Gyorsan visszaúsztunk a partra, majd rohantunk a szobáig, ahol már tárcsáztam is Clairt, aki közölte, hogy az állás jelenleg...döntetlen. Mert Merish, épp akkor futott be a szívekkel, mikor én Clairt hívtam.
- Holnap a központban eldől! – mondta Clair, majd letette. Leroskadtam a székre és kifújtam a levegőt. Velem ellentétben Kevin, egyáltalán nem volt jókedvű, sőt mi több...reszketett.
- Ha nyerünk felezünk, csapattárs! – próbáltam jobb kedvre deríteni.
- Nem! – vágta rá Kevin, mire én teljesen megdöbbentem. – Nekem nem kell, nem a pénzért játszottam! – ült le az ágyra és kezét az arcára szorította.
- Te meg...mi a fenéről beszélsz? – sápadtam el.
- Itt a vége! – szólt váratlanul. – De mielőtt elkezdeném, ígérj meg valamit nejem, Sera! – szólt sápadtam, mire én bólintottam.
- Holnap, melletted akarok még lenni. Most utoljára még...hadd legyek melletted. Ígérd meg, még azt is, hogy nem vetsz meg! – szólt ujjait tördelve. Ismét csak bólintottam. – Megígértem, hogy ha vége a játéknak, akkor mindent elmondok neked. – mondta kissé habozva.
- Kezdd már el, az istenért! – ripakodtam rá.
- Mikor óvodás voltam...- kezdett bele, – volt egy kisfiú, aki a csodás mosolyával, bearanyozta sötét napjaimat. Ennek a jelentőségét, csak egy évvel később értettem meg, mikor apám meghalt és Donald belépett az életünkbe. Onnantól kezdve, az egész életem, kész gyötrelem volt. Minden percben, csak azt vártam, hogy reggel legyen és láthassam azt a mosolyt, amely nyugalmat hoz a háborgó lelkembe, ha csak egy kis időre is...De utána jött az iskola és mi, külön utakra léptünk. Nem egy osztályba jártunk, csakis szünetekben láthattam őt, őt aki akkor már, talán nem is emlékezett rám. Később, még távolabb sodródott tőle és én már csak álmodozhattam róla. Végül, az egyetemen újra láttam őt. Ugyan arra a szakra jártunk. Gyönyörűen csodálatossá vált akkora, fiú létére. Megint úrrá lett rajtam az érzés, hogy meghalok érte. Mindig, mikor rám pillantott, görcsbe rándult a gyomrom. De Ő akkor, már nem is tudta, hogy ki vagyok. A tekintete üres volt, mikor rám nézett. Mégis...mindennél jobban vágytam a pillantására. Utána jött Timothy, aki tudomást szerzett a féltve őrzött szerelmemről. Magába bolondította, magáévá tette és ha ez, még nem volt elég kín számomra, el is mesélte. Azt, ahogyan remeg a teste, mikor a karjaiban tartja...mikor megérinti a mellbimbóját, ami különösen érzékeny, és azt ahogyan az egész teste remegni kezd, mikor elélvez. Megkörnyékezett az őrület, meg akartam Őt ölni, amiért kiszolgáltatja a fiút a nevetséges játékának...akiért én...még meg is halnék. Megfenyegetett, hogy ártani fog neki, ha a védelmembe veszem. Nem csak a szívét töri össze, hanem a testét is. A reményem, sőt mindenem odaveszett. Végül egy nap, ott volt a kocsmában az a barna hajú lány, aki meghozta számomra a legszebb meséket. Olyanok voltak nekem ezek a történetek, mint szomjazónak egy korty víz. Annak a csodálatos teremtésnek, a szerelmemnek a barátnője. Ő csak mesélt és mesélt róla én pedig boldog voltam, hogy hallhattam. Tőle tudtam meg, hogy benevez erre, a versenyre. Időközben, megtudtam, hogy Timothy nője is részt vesz a versenyben, Timothy meg még biztatta is, hogy ne legyen kíméletes. Tudtam, hogy nincs választásom...hogy most, megvédhetem őt. Rávettem hát Kazyéket, hogy ők is nevezzenek. Ahh...mikor megláttam a buszon, olyan gyönyörű volt, ahogy kizárta a külvilágot és elvolt a maga kis világában. Olyan csodás volt, mint mindig...ha nem csodásabb. Persze ő nem kedvelt, de erre számítottam már az elejétől kezdve. Jogos volt a haragja irántam, de mégis fájt és ez csak megerősítette a hitem, hogy sosem nyerhetem el, a szívét. Mégis közel engedett magához. Túl közel is...annyira közel, hogy érezhettem a melegségét. Az ölelését és a lényét. Annyira közel, hogy utána mindig meg kellett büntetnem magam, amiért beleszerettem. Az persze sosem képzeltem volna, hogy egyszer magamévá is tehetem. Az az érzés akkor, olyan volt, hogy szívesen meghaltam volna utána, ha az lett volna az utolsó dolog, az életemben. Minden ölelése, minden csókja, minden szex vele maga volt a gyönyör...és egyben a kín is. Tudtam, hogy Timothy hazudott nekem és sosem szerette őt, sosem érezhette őt olyan gyönyörűnek, mint én. Aztán pár napja, furcsa dolog történt...olyan volt, mintha hagyta volna, hogy érezzem a szerelmét és a gondoskodását. Elbíztam magam, hogy igen...boldog vagyok. De nem voltam, mert tudtam, hogy ezt csak én hiszem. Fürödtem a szeretetében, éreztem a lelkéből és szívéből sugárzó szerelmet, amit ő, pont miattam fojt el. Nem lehettem boldog, meg kellett bűnhődnöm! Bár, ha pontosabb akarok lenni...akkor meg akartam halni. De Ő, megmentett. Újra. Tudtam, hogy már közel a pillanat, mikor nem érinthetem meg többet, mikor nem csókolhatom azokat a finom ajkakat, és soha többet nem érezhetem, a melegét. Eltaszít, és undorodik majd tőlem. – fejezte be hosszú és fájdalmas történetét Kevin. Letérdeltem elé és megfogtam a kezét. Nagyon sajnáltam őt és a szerelmét is. De egyben, irigyeltem is a fiút, amiért valaki, ennyire szereti őt. Kevin folytatta.
- Tudtam, hogy eljött a pillanat és el kell mondanom neki. Felkészültem rá...igazából, mindig is tudtam, hogy ez lesz. De mivel a szívem már összetört...én már nem is akarok mást. Más még szeretheti őt és így is lesz a legjobb. Bár én...bele fogok halni, de érte megteszem, hogy soha többé ne bánthassa őt, már senki.
- Kevin...! – nyögtem elfúló hangon és éreztem, ahogy utat törnek könnyeim. Gyengéden végigsimítottam arcán, mire ő megfogta a kezem.
- Sera!- szólalt meg ismét és arcát tenyerembe temette.
- Mondd csak! – néztem rá érdeklődve.
- Sera..én...én...- dadogta, – a fenébe is! Sera, mióta az eszemet tudom, szerelmes vagyok...beléd. – fejezte be. Hirtelen elengedtem a kezét, felpattantam és mélyen a szemébe néztem.
- Azt akarod mondani...hogy miattad alázott meg, Timothy? – robbantam fel. Szinte forrt bennem a düh, hogy voltam olyan hülye és nem jöttem rá, még a története elején, hogy rólam beszél. Hisz én voltam, aki ápolta és minden teljesen egybe vág. Igaza volt Kazynek. Néha...nem látok a dolgok mögé. Kevin, nagyon lassan bólintott.
- Meghalok érted..., Sera! – dadogta, szinte már sírós hangon.
- Most azonnal...tűnj el! Tűnj...tűnj el! Menj el innen, most! Soha többé...nem akarlak látni! – ordítottam a könnyeimmel küszködve. Kevin felállt és leszegett fejjel kisétált...én pedig, tudomást sem véve róla, az arcába vágtam az ajtót.