Írta: Adriana
Lektorálta: Teletha
Szereplők: Dean Samuel x Timothy Blake
Jellemző: trágár beszéd
(sorozat) (+12)

1. Fejezet

– Apa, ezt nem mondhatod komolyan! – háborodom fel.
– Dean, nem értelek. Mégis, mi problémád van vele? – kérdezi hitetlenkedve apám.
– Anya, te nem mondasz semmit?! – próbálkozom anyámnál, hátha mellém áll.
– Kisfiam, kérlek! – kérlel anyám. – Csak pár hónapról van szó, lehet, hogy még össze is barátkoztok – biztatóan rám mosolyog.
– Persze, rögtön puszi pajtások leszünk – felelem gúnyosan –, megyek aludni.
Ki nem szarja le, hogy a főnök fia?! Ezek meghibbantak, egy vadidegent befogadni?! Jó, apáék már találkoztak vele, nem is egyszer. De én? Csak egy rohadt ebéd volt, de akkor is mi volt? Na, mi?
Hát persze, hogy a kedves Timothy Blake-et dicsérték végig. Semmi más nem ment, mint Timothy milyen kedves és udvarias, Timothy milyen szorgalmas és okos. Ergo...én egy nulla vagyok hozzá képest, a drága szüleim szerint, akik elméletileg szeretnek. Na persze, a nagy faszt, azt szeretik! Akkor nem adták volna a lovat, a köcsög Timothy alá, hogy még jobban megalázzon! Hogy utálom azt a szemetet! Leszarom, inkább fekszek aludni, majd még idegesíteni fogom rajta magamat.

Mi ez a rohadt zene... Ja, csörög a mobilom. Basszus… azért csukott szemmel kitapogatom és morogva felveszem.
– Mi van? – kérdezem fáradtan.
– Jó reggelt, Joshua vagyok! – köszön vidáman.
Nem tudom, hogy a picsába csinálja, de ő mindig ilyen vidám.
– Mit akarsz? – kérdezem mérgesen.
– Harapós kedvedben vagy. – közli a véleményét.
– Azta! Micsoda megállapítás. – vágok vissza.
– Gondoltam szólok, hogy a srácokkal inni megyünk. – mondja.
Valahogy sosem sértődik meg, bármilyen bunkó is vagyok vele. De ő már csak ilyen hülye marad.
– Mikor? – kérdezem.
– Nyolckor, a szokott helyen. – feleli.
– Oké, ott leszek. – vágom rá.
– Rendben, szia! – köszön el.
– Csá!
Jesszusom, csak fél tíz van. Na, akkor aludjunk tovább.
– Dean, ideje felkelni – hallom anya lágy hangját.
Morgok egyet válaszul.
– Kincsem, szinte egész nap aludtál. – mondja anyám.
– Még öt percet – nyögöm a párnámba.
– Dean, fél három van… – szólal meg ismét.
Ez így ment, úgy tíz percen keresztül, majd anyám megunta a dolgot és becsörtetett a szobámba.
– Dean Samuel! – emeli fel a hangját. – Vagy most rögtön felkelsz, vagy szobafogságban leszel, mellé, még egy fillért sem kapsz ebben a hónapban! – fenyegetőzik anyám.
Na jó, ez megfontolandó.
– Oké, oké – felülök az ágyamban. – Már fent vagyok.
– Helyes – bólint rá anyám elégedetten.
Nincs mit tenni, ha akarja sakkban tud tartani.
Fél óra alatt kész is vagyok, majd lebaktatok kajálni a konyhába. De a nappaliban földbe gyökerezik a lábam, mert ott olyat látok, amire nem ma számítottam, a drága Timothy. Már jól kezdődik a napom, pedig csak most keltem fel.
– Áh, Dean! – fordul anya felém. – Gyere, köszönj Timothynak.
Anya reménykedő, majd Timothy mosolygós arcára nézek.
– Cső! – vetem oda közömbösen.
– Szia! – mosolyog továbbra is.
– Timothy, nem vagy esetleg szomjas, vagy éhes? Igaz, nem sokára vacsorázunk, de ha szeretnéd össze ütök neked valami finomat. Igaz is, van bármi, amire allergiás lennél esetleg? – kérdezgeti anya udvariasan, közben meg már a konyhában pörög ezerrel.
Na tessék! Már itt is van a tökéletes háziasszony. Mindig ezt csinálja, ha valaki átjön hozzánk. Mondjuk, én leszarom, ha őt ez boldoggá teszi...hát csinálja! Mindegy, inkább követem őket a konyhába, nem ártana ma még kajálni is valamit.
– Anya, mit lehet falni? – érdeklődöm meg és ledobom magam az asztalhoz.
– Dean, viselkedj! – fordul felém csípőre tett kezekkel és szigorú tekintettel néz rám. – Tudom, hogy most vagy a lázadó korszakodban és ez a menő, de legalább akkor viselkedj, amikor vendégünk van. – morgolódik anyám.
Csak felhúzom az egyik szemöldökömet válaszként, de csak tovább néz. Szóval most nem fogja rám hagyni, értem én.
– Oké – közlöm beletörődve, amire rá is bólint, és már mosolyog is megint. – Akkor milyen ételt is lehetne enni, én drága egyetlen anyukám? – szebben kérdezem, de a gúnyt azért kihallani a hangomból.
Bosszúsan is néz rám érte, amit én egy vigyorral díjazok, és farkas szemet nézünk ismét. Felőlem csinálhatja, ezt a kört akkor is én nyerem. Fél perc sem telik el és visszafordul a tűzhelyhez és már sorolja is a választékot. Hehe...nyertem! Ezért tükörtojást és egy kis szalonnát kérek mellé, mivel megérdemlem. Csak még ennek sem nagyon tudok örülni, a tökéleteske csak bambán pislog rám és ez rohadtul idegesít.
– Mit bámulsz? – rá is kérdezek, szúrós szemekkel nézek rá. Hát vegye már észre magát!
– Se-semmit – dadogja nekem és még el is pirul.
Mi ez? Valami szűz kis lányka? Áh, mindegy. Anya úgy is kész van a kajával, és az sokkal érdekesebb, mint ez a kis hülye.
– Dean, remélem nem ígérkeztél el ma estére. – töri meg váratlanul a csendet anyám.
Mi van? Ne mond, hogy az amire gondolok.
– Ünnepi vacsorát készítek Timothy érkezése tiszteletéből és természetesen neked is ott kell lenned. – jelenti ki. – Amúgy is, tegnap este sem voltál itthon. Ma már igazán a családoddal lehetnél. – érvel tovább anyám.
Tudtam! Úgy tudtam! Mérgesen is nézek rá, hogy jelezzem, nem díjazom az ötletet, de ő csak mosolyog tovább. Szóval nincs választásom, de azért egyezzek bele. Csak bólintok, hadd örüljön, hogy nem tettem semmilyen megjegyzést.
Basszus, akkor még Joshnak is üzennem kell! De ezt kajálás közben gyorsan le is tudom. Persze nekik tök jó kedvük van és jókat fecsegnek baromságokról. Próbálnak bevonni a beszélgetésbe, de nem különösebben érdekel és nem is törődök velük. Szerencsére már tele vagyok és már húzok is kifele, de azért még össze szedem a tányérokat. Így már panasz sem lehet rám, hogy soha nem segítek anyának. Nem is szól semmit, én meg már megyek is a garázsba bütykölni a drágaságomat. Addig meg nem is fogom ott hagyni, csak ha már kész a kaja. Ezzel az elhatározással be is kapcsolom a hifit max. hangerőre és egy pörgős CD-t be is rakok, hadd szóljon! Na, gyerünk kicsikém, mutasd magad apucinak.Fene se tudja már, hogy hány órája is vagyok kint, de nem is érdekel. Evvel egész nap ellenék, de persze ezt anyám másképp gondolja. Legalábbis abból, hogy a drága vendégünk a garázs ajtajában toporog, erre tippelek. Vagy most kéne puszipajtásoknak lennünk? Ó, rögtön a nyakába vetem magam, előszedem a régi játékaimat és szépen leülünk kocsikázni egy kicsit, mint a jó gyerekek. Egy nagy faszt! Most komolyan, normális ez?! Azt hiszi, ha kiküldi hozzám, akkor valami csoda történik és rájövök, hogy mennyire is hasonlítunk egymásra? Hiába az anyám, de az ötletei miatt, néha elgondolkozom rajta, hogy nem-e kéne neki valami pirulákat szednie. De lássák, hogy én milyen kedves is tudok lenni, nem nézem levegőnek és még a zenét is kikapcsolom.
– Na, mi van? Anya kiküldött, hogy dumálj velem? – kérdezek rá és lecsekkolom a képét. Meglepem a kérdésemmel, ezt letagadni sem tudná. De szerintem nem is akarja. Amilyen zavarban van és pirulva néz rám, tuti nem… Mondom én, csak bólogat itt nekem válasz gyanánt.
– Ha nem akartad, csak simán nemet kellett volna mondanod – közlöm a véleményemet, ha érdekli, ha nem. Nagyban elkezdi rázni a fejét és végre, már a száját is kinyitja.
– Dehogy, én… – elkezdi húzogatni a pólója végét. – Én szerettem volna veled megismerkedni, csak… – elhallgat és már két kézzel csavargatja azt a szerencsétlen pólót, közben meg a padlót lesi.
– Csak? – kérdezem és felállok az kezemet törölgetve egy rongyba.
Sóhajt egyet, a kezeit maga mellé szorítja és rám néz. Ahogy észreveszi, hogy már teljesen rá figyelek, a pólója végéhez kap megint. De szerencsére, már nem szarja össze magát annyira.
– Csak nem tudtam, hogy te szeretnél-e meg ismerni engem, és nem zavarlak-e... – halkul el egyre jobban a végére.
– Szerinted, ha zavarnál nem rugdostalak volna már ki innen? – kérdezem gúnyosan.
Meglepetten rám néz, és mikor helyére kattognak a fogaskerekek a fejében utána elpirulva, de boldogan rám mosolyog.
Oké, ez most nem tiszta. Mégis mi a fenéért boldog ettől? Ennyire lúzer lenne, hogy még haverjai sincsenek és ennyire örül már ennek is? Vagy inkább velem nem akar össze balhézni?
Majd kiderül, annyira azért nem lényeges a dolog, hogy most kiszedjem belőle a választ.
Nem is foglalkozva vele többet, már megyek is vissza a kicsikémhez. Ő akar velem dumálni, akkor tessék! Valamiről csak elkezd majd pofázni.
De nem nyög ki semmit, így megnézem már, hogy mi a fenével van elfoglalva. De csak egy helyben áll és körbe néz a garázsban, végül már rám néz, és mikor összeakad a tekintetünk, gyorsan el is kapja azt. Komolyan nem értem, ennyire be lenne rezelve tőlem? De mégis, mi a francért?
– Ennyire parázol tőlem? – kérdezem közömbösen, de minden mozdulatát figyelem.
– Tessék? – kérdez vissza csodálkozva.
– Ennyire tartasz tőlem?- kérdezek rá ismét.
Hevesen megrázza a fejét, de ezen kívül nem reagál semmit. Oké, eddig bírtam!
– Neked meg, mi a fasz bajod van? – kérdezem már a hangomat felemelve, amire megrezzen. – Normálisan nem tudsz válaszolni csak fejrázással?!
Pislog kettőt és elkezd hebegni habogni itt nekem, de ezzel csak még jobban felmérgesít.
– Válaszolj már normálisan és ne gagyogj itt nekem! – rá kiabálok és fölé magasodok a magasságommal, de erre már a szeme is könnyes lesz.
Nekem pedig ennyi elég is ahhoz, hogy észhez térjek. Mi a picsáért kaptam fel ennyire a vizet? Semmi rosszat nem csinált, csak azért, mert nehezen fejezi ki magát, még nem kellett volna ezt csinálnom. Valahogy helyre kell hoznom a dolgot. Ah, fenébe már!
– Bocs. – próbálkozom a legegyszerűbbel, de nem jön be, mivel a könnyei folynak már. – Nézd, nem kellett volna rád ordítanom – mondom halkan és közben a feje tetejét simogatom –, ne haragudj, jó?
Rám néz a könnyes szemeivel, talán megerősítésként, hogy komolyan gondolom-e, de nem kérdez semmit, csak a mellkasomnak dől és két kézzel bele kapaszkodik a felsőmbe. Tovább simogatom a fejét és közben, már a hajába is beletúrok, de egyben a másik kezemet meg a dereka köré teszem.
Igaz, hogy buzis ez az egész, de most ha erre van szüksége, nem tudok mit csinálni. Ha én szúrtam el, én is hozom helyre. Arról nem beszélve, hogy rohadt puha és selymes haja van, amihez kész élvezet hozzá érni.
De az azért már egy kicsit sok, hogy legalább fél órája így állunk és már a hátamon kapaszkodik a felsőmbe. Könyörgöm! Ez már ölelkezés két pasi között!
A picsába már, nem lökhetem el magamtól, mikor még mindig szipog!
Finoman távolabb tolom magamtól, de még mindig kapaszkodik belém és rögtön felpislog rám.
Percekig csak némán néz rám, de én sem töröm meg a csendet. Viszont kezd egyre jobban, zavaró lenni a helyzet. Mibe csöppentem, valami szerelmes leányregénybe talán? A szerelmesek épp most akarják megejteni az első csókot, csak ezt épp két faszi akarja megtenni!
Bassza meg az a jó büdös… lehet még rá is szóltam a dologra?! A csöppség egyre közelebb hajol a képemhez, de ha tényleg azt akarja... Akkor mégis mi a fenét csináljak?
De… meg akarom én egyáltalán ezt akadályozni? Végül is, fiú létére egész szép arca van, így közelebbről megnézve.




2. Fejezet

– Dean, valami baj van? – kérdezi anya aggódó tekintettel. – alig ettél még valamit. – mustrál tovább. Áh, semmi különös, csak ki vagyok akadva saját magamon, mert azt hittem, hogy az a pöcs meg akar csókolni a garázsban, de csak egy puszit adott. Én pedig csalódott vagyok, mert nem tette meg. Ugyan, mi baj lenne? Francokat nincs baj! Mégis mi a rák bajom van? Mi a geciért akartam én azt a csókot? Valami nagyon nincs rendjén velem… Nem, biztos csak régen dugtam. Igen, amilyen lányos arca van, biztos az zavart meg és azért akartam a dolgot.
Ma este már tutira nem tudok lelépni, de holnap már fel kell szednem valakit. Még egyszer nem lehet ilyen gondolatom! Nem mintha bármi bajom lenne a homokosokkal, csak jó messze kerüljenek el engem és rendben leszünk. De nem ártana már valamit kinyögni anyának, addig úgysem hagy békét nekem.
– Semmi gond nincs, anya. – mondom közömbösen. – Csak agyaltam valamin. – még egy mosolyt is a képemre varázsolok, hogy ne aggódjon tovább.
– És mégis min gondolkoztál, ha szabad tudnom? – kérdezi egy mosollyal, közben meg még egy adag krumplipürét rak a tányéromra, amit már elém is tol, hogy egyek. Oké, valamit gyorsan ki kell nyögnöm. Hmm...
– Csak azon, hogy mit kéne még beszerezni a drágámhoz. – mondom ezt már egy vigyorral.
– Ezek szerint pénzt szeretnél kérni, igaz? – kérdezi érdeklődve, de tudom, hogy nem haragszik, mert egy aprócska mosoly van az arcán. Válaszként csak bólintok és neki is csak ennyi a válasza. Szuper, legalább már ez is le van tudva egyben.
– Mit kellene még venned? – kérdezi kíváncsian Timothy.
– Egy kuplungtárcsa szettet. – felelem, de csak egy bamba tekintetett kapok. Oké, ez már egy kicsit gyanús.
– Egyáltalán tudod, mi is van egy motorban? – kérdezem gyanakvóan. Elpirulva rázza a fejét és a tányérjára fordítja a tekintetét. Csak sóhajtok egyet beletörődve, de tömören elmondom hogyan is épül fel egy motor. Érdeklődve hallgat és közben, Ő is tömi a fejét, amíg be nem fejezzük a kajálást. Utána jön a desszert, de ezt már nem tudnám legyűrni, mivel anya finoman, de elkezdi faggatni drága vendégünket, a suliról. Így fel is állok a koszosokkal és megindulok a konyhába, addig sem kell hallgatnom, semmilyen dicsekedést tőle, anya meg nem tud áradozni róla.
– Dean, nem eszed meg a sütidet? – érdeklődik anya. Erre most komolyan válaszolnom kéne, mikor egyértelmű a dolog? Szerintem nem, de nem baj. Egy nő logikáját nem lehet megérteni.
– Majd később megeszem. Most inkább elmosogatok. – felelek közömbösen.
Mákom van, mert többet nem kérdezősködik. Vagy jobban érdekli a kicsi Timothy jegyei.
Leszarom, inkább a mosogatással foglalkozom, addig sem hallom őket. Ha később meg anya ajnározni akarja előttem, ott hagyom a fenébe.
Vagy fél óráig szórakoztam a konyhában, de rend van, ezért már megyek is a nappaliba. Már csak eltértek a témától és lehet velük rendesen is beszélni. De rohadt hülye lehetek, ha ebbe reménykedtem. Mert most oltárira pofára estem. Persze, hogy a suliról beszélnek, anya meg csodálattal teli szemekkel les rá és amilyen szerencsétlen vagyok, anya észreveszi, hogy a küszöbön állok. Szuper...
– Dean, hallgasd csak Timothy milyen jól teljesít az iskolában. – mondja büszkén. Úgy viselkedik, mintha az ő fia lenne. Ez rohadtul nem így van, de semmi gond. De ha ez nem lenne elég, még elkezdi sorolni nekem, hogy miből hogy áll, milyen versenyekre ment és hányadik is lett rajta, akkor már mondta, milyen díjat is nyert, meg milyen ajánló leveleket kapott, amikkel több szuper egyetemre is mehet. Mindezt öt perc alatt, de engem ez rohadtul nem érdekel! Így fogom magam és húzok az emelet felé.
– Dean, hova mész? – kérdezi anya, de nem válaszolok, csak megyek tovább. – Dean, neked beszélek! Azonnal állj meg és gyere vissza! – utasít határozottan. Nekem, csak ennyi kellett és már nem bírom vissza fogni magam. Ha nem veszi észre magát, majd én felvilágosítom!
– Mi a picsának? Hogy tovább dicsőíthesd azt a faszt? – kérdezem dühösen, miközben Timothyra mutatok, majd rá is nézek. – Neked meg nem kéne, minden egyes rohadt percben dicsekedned! – vágom a fejéhez.  Anya felháborodottan néz rám, Timothy pedig fájdalmasan, de jelenleg ez kurvára nem tud érdekelni.
– Nem kell a pofámba vágni, hogy a kicsi Timothy, mennyivel jobb nálam! – vágom még oda anyának és a bejárati ajtón át kirobogok bevágva azt, hogy elhúzhassak innen.
Teszek rá, hogy nem mehetnék ma el itthonról. Ne várja, hogy majd jó pofát fogok vágni ehhez. De valamivel le kell vezetnem a dühömet, ezért a nyakamba veszem a környéket és már itt sem vagyok.

Vagy három órán át sétáltam, de végre lenyugodtam. Igaz, erre egy óra is elég volt, de semmi kedvem nem volt, velük találkozni. Elég lesz holnap is, ezért is osonok be halkan az ajtón és fel a szobámba, amit szintén halkan zárok. Ledobálom a cuccaimat egyben, egy alvós gatyát és pólót is magamhoz ragadok, a fürdő felé tartva és beállok a zuhanyzó alá áztatni magam, közben meg eszembe jut Timothy arca. Ah, most komolyan. Mi a fenéért kellett a fejéhez vágnom? Ha anya nem istenítené, akkor nem is érdekelne az egész. Sőt! Még lehet fel is néznék rá, amiért ilyen jó eredményeket tud szerezni. De így csak a fejembe száll a vér, és még mielőtt gondolkoznék, már jár is a szám. Már megint bocsánatot kell kérnem. De majd csak holnap, már biztos alszik meg én is álmos vagyok. Ahogy ezt végig gondolom és végzek a tusolással, magamra kapom az alvós cuccomat és ki is lépek a fürdőből. De a küszöbön le is fagyok, mert kurvára nem számítottam arra, hogy Timothy még meglátogat az éjjel. Pedig rohadtul ott toporog a szoba közepén, és a pizsama fölsőjét gyűrögeti.
– Dean, én nem akartam dicsekedni – mondja egy szuszra, – én csak… – akad el, majd közelebb lép, szinte már közvetlenül hozzám, – én csak… – akad el ismét és a padlóra fordítja a tekintetét. Van egy sanda gyanúm, hogy mit is akar, de várok egy kicsit, hátha folytatja. De csak tovább toporog, így inkább én folytatom.
– Tudom, hogy milyen anya. Ezért semmit sem kell mondanod. – közlöm, amire rögtön felkapja fejét és meglepetten a szemembe néz. – Mindent megkérdez, még ha azt a másik nem is akarja. Ha pedig nem kapja meg azt a választ, amit akar, addig nem hagy békét. Sajnálom, hogy megbántottalak. – mondom halkan, de határozottan. Timothy csak pislog rám az aranybarna szemeivel, majd nekem vágódik és szorosan megölel. Én meg ugyan mit csináljak, így a bal kezemet a derekára rakom, a jobbammal meg a hullámos gesztenyebarna haját simogatom. Vagy két percig állunk így, mikor suttog valamit, de nem értem. Csak bambán lesek, hogy mit is mondott, de akkor sem tudom.
– Köszönöm – suttogja halkan, de ezt már a szemembe, amit szerencsére már értek is, de az értelmét már kevésbé.
– Ugyan, mit köszönsz? – kérdezem homlok ráncolva.
– Azt, hogy nem haragszol. – válaszol egy aprócska mosollyal. Erre már én is elmosolyodom, amire felragyognak a szemei és megint hozzám bújik, mint valami macska. Hehe, dorombolni is mindjárt elkezd nekem.
– Holnap, megyek megvenni az alkatrészt, a motorhoz. Van kedved velem jönni? – érdeklődöm még mindig vidáman. Először csak meglepetten rám néz, majd heves bólogatásba kezd egy boldog mosollyal. Erre már én is elvigyorodom. De elég késő van már, így elküldöm aludni és én is bebújok az ágyamba, hogy egy jó bigével álmodjak már, ha már élőben nem jött össze a dolog ma.

– Dean. – szólít halkan valaki. Hmm… ki a fene az?
– Dean, fent vagy még? – kérdez suttogva az előző hang. Anya? Nem az ő hangja, akkor meg kié?
– Dean? – kérdez ismét a hang. Bakker, a csöppség az!
– Fent vagyok. – morgok neki és a szememet is kinyitom, hogy lássam. – Baj van?
– Ah, nem csak… Nem tudok aludni. – suttogja pironkodva. Úgy viselkedik, mintha valamilyen, titkot mondott volna el. Álmos vagyok én ehhez most, de köcsög sem akarok lenni. Basszus...
– Aludhatsz nálam, ha akarsz. – ajánlom föl neki még kábán. Csak lelkesen bólint és kifordul az ajtón, de fél perc sem telik el, már a takarójával van itt. Ez aztán gyors volt!
– Álmodban szoktál rugdosódni? – kérdezem egyhangúan.
– Nem, nem szoktam. – feleli csodálkozva. Csak bólintok, és beljebb csúszok a fal felé, hogy ő is elférjen az ágyon. De nem mászik be mellém, csak pislog a nagy szemeivel. Hát ez nem igaz, most komolyan éjszaka kell ezt játszanunk?!
– Gyere az ágyba, simán elférünk ketten is. Elég nagy hozzá. – magyarázom neki beletörődve.
Csak meglepetten bámul rám, majd egy boldog mosollyal bemászik mellém. Végre! Remélem, most már fog tudni aludni, mert ha nem, nem tudom mit csinálok vele.
– Dean…
Hát ez nem igaz. Most komolyan dumálni akar, mikor más normális ember, ilyenkor már rég alszik? Csak beletörődve morranok egyet neki, hogy még fent vagyok. Ha veszi a lapot veszi, ha nem hát nem. Mondjuk én a második lehetőségnek jobban örülnék, addig is hagyna szunyálni. De nincs szerencsém, mert elkezd mocorogni és kúszik felém. Mi a rákot akar már?
– Dean, hozzád bújhatok? – kérdezi suttogva. Na, álljon meg a menet! Mi a franc baja van ennek?! Normális ember rohadtul nem kér ilyet egy másik pasitól! Pláne, ha egy ágyban vannak! Mi a szarért kerülök vele ilyen helyzetbe? Már megint! És mégis mi a szart csináljak?
Oké, nyugi! Biztos csak meg van ijedve, mivel ismeretlen helyre került. Ezért nincs is semmi baj, hogy ezt kérte… Azt leszámítva, hogy nem egy pasinak kéne ezt mondania.
– Aha. – válaszolom neki épp csak kinyitva a számat, hátha nem hallja meg. De tényleg szerencsétlen lehetek, mert meghallja és boldogon bújik is hozzám, átcsusszanva az én takaróm alá. Oké, ez nagyon nem jó, túl közel van hozzám. Még a lélegzet vételét is érzem a nyakamon, és még hozzám is dörgölőzik. Bassza meg, a kurva élet! Felállt a farkam! Egy srácra! Mi a picsát csináljak? Tutira nem veheti észre, azt semmiképpen sem! Úgy nem tudok kimászni, hogy azt ne rajta tegyem. Kiverni meg tutira nem fogom mellette, az kicsit sem lenne árulkodó. Akkor meg? Basszus, mi a szarért ficánkol ez ennyit? A gecibe, hozzá ért a farkamhoz! Gyorsan ránézek, hogy mit reagál, de ő is csak bámul rám. Mond, hogy nem vette észre… Kérlek...