Teletha Yaoi Writings


2. fejezet
Egységben az erő?„ Szerelem és szenvedély. Érzés, mely a mennybe emel...hogy aztán, a pokolba taszítson le.”– Bassza meg! – lendült egy ököl a fejem mellett erőteljesen. Én értetlen tekintettel néztem rá, amivel úgy tűnt, hogy csak még idegesebbé tettem. Egyik kezemet eleresztette, majd megfogta államat és magához húzta, hogy forró csókot leheljen rá. Azonban én sem voltam tétlen és elrántottam magam tőle.
- Úgy hiszem, hogy a kölcsönös vonzalomtól, még nem lesz valaki „ kurva”. – fúrtam tekintetem az övébe. – Mellesleg férfi vagyok, úgyhogy, nem hiszem, hogy a kurva rám, a legmegfelelőbb kifejezés.
- Miért pont Ő? – ordított rám. Felnevettem magamban. No lám csak, mi ez a nyílt vallomás? Felemeltem térdemet és a két lába közé csúsztattam addig, amíg meg nem éreztem szerszámát.
- Tetszik, mi? – kérdeztem gúnyosan, mire ő teljesen a füléig elpirult. – Na most, hogy szépen felizgultál, engedj el...különben tökön rúglak. Azt ugye, nem szeretnéd? – váltam kegyetlenebbé. Kevin szorítása engedett, majd visszatámasztotta hátát a fának és lesütötte tekintetét.
- Még most sem tudod, hogy ki vagyok, igaz? – kérdezte csalódottan.
- Nos...beismerem férfiasan, hogy nem. – válaszoltam csípőre tett kézzel.
- Thorton...- szólalt meg váratlanul.
- Tessék? – kérdeztem értetlenül. Kevin elrugaszkodott a fától, mire aranyszínű üstöke hátrasiklott. A szemembe nézett...igen, közvetlenül a szemembe.
- Kevin Thorton vagyok. – szólt mikor közelebb hajolt. – Rémlik valami? – kérdezte. Egy régi kép kezdett bennem felderengeni, olyan ismerős, kedves és mégis oly régi emlék. Kevin Thorton...Hát persze...óvodatársam volt. Hihetetlen, hogy még emlékszem rá. Egyszer, mikor elestem az óvodában, Ő odajött hozzám és azt mondta: „ – Ne sírj, kicsi! Ez gyorsan meggyógyul!” – majd adott egy puszit az arcomra. Szép kis emlék.
- Emlékszem! Már csak azt nem értem, hogy egy ilyen ember, mit keres a suttyók között? Nem gondoltam volna rólad, hogy képes vagy ártani másoknak. – vágtam a fejéhez.
- Sosem bántottam senkit! – kelt ki magából. – Ne merészel megvádolni, Kat's!
- Te engem, csak ne utasítgass, Thorton! – rivalltam rá. – Egyáltalán, mi a fenét keresel te itt. Vagy, ami fontosabb. Mi a faszt akarsz, tőlem? – lettem egyre mérgesebb.
- Nos, igen. Vártalak, mert beszélni akartam veled. Kérj bocsánatot, Kentől! – nézett rám mérgesen.
- Az meg ki a fene? – pillantottam rá értetlenül.
- Kazy! Nem tudom, mi történt köztetek, de azóta teljesen elviselhetetlen. Folyton valami aljas húzásodról beszél. – merengett a fiú maga elé. Na ez volt az a pont, ahol nem bírtam tovább és hangosan nevetni kezdtem.
- Thorton... – mondtam nevetve, de ő közbeszólt.
- A nevem, Kevin és nem Thorton. – mondta mérgesen.
- Tök mindegy! Ez most a legkevésbé sem érdekel. – vágtam a fejéhez, mire megcsikorgatta a fogát. – Nem érdekel Kazy Backs lelkivilága, ezt most szögezzük le. De feltételezem, hogy fogalmad sincs róla, hogy mi baja! – mondtam. A válasz egy fejrázás volt.
- Beletapostam a férfiúi önbecsülésébe. – mondtam egyszerűen. Kevin hosszasan hallgatott, majd újra rám nézett.
- Neked nem jön be, Kazy? – tette fel kérdését, ami igazán megdöbbentett. – Vagy valami gondod van?
- Jesszusom! Semmi bajom sincs. Minek nézel te engem? – háborogtam. – Először lekurvázol, aztán meg penészvirágnak állítasz be. Csak, hogy tudd, semmi baja a testemnek. – tomboltam.
- Jó...jó, csak...- próbálkozott valami bocsánatkéréssel Kevin, amivel felkúrta az agyam.
- Tudod...- mondtam és a fához löktem, – csak válogatós vagyok! Nem felel meg akárki, csakis a legjobbak. Nem juthat be akárki a seggembe...csak úgy. Minimum, egy „ jó” szintet kell megütnöd ehhez! – húzódott gúnyos mosolyra az ajkam. Megragadtam a megszeppent fiú ingét és magamhoz húztam. Kéjtől még mindig izzó ajkamat, az övére tapasztottam. A testem hevesen dübörgött belülről és csak nagy késztetések árán tudtam, győzedelmeskedni érzéseim felett, amelyek egyre csak, többet követeltek.
- Na, ez csak egy közepes volt. – mosolyogtam gúnyosan és megnyaltam ajkam szélét. – Ennél eggyel jobbat várok el attól, aki zöld jelzést akar a seggemhez. Jó ha tudod, hogy közepes férfiakra, nem pazarlok időt! – az igazság természetesen nem ez volt, mert ez igenis egy nagyszerű csók volt, de előbb döglök meg, mint hogy ezt beismerjem neki.
- Én nem vagyok...- kezdte volna megvédeni magát.
- Ez most nem érdekel! – vágtam rá. – Van egy ötletem, ami érdekelhet titeket. Fogjuk össze és nyerjünk együtt. A nyereményt meg majd felezzük. – mondtam. Ekkor észrevettem valamit Kevin feje mellett, a fában. Egy boríték volt, benne pedig a szöveg: „ – Kettes pályázó anyag. A fák megmentése.” Felnevettem, majd meglobogtattam a papírt, Kevin orra előtt, aki erre bólintott.
- Jó az ötlet. De Kazyékkel, neked kell beszélned. Rám úgysem hallgatna. – mondta vállvonogatva. A dolog, nem is váratott magára sokáig, mert amint elhagytuk a parkot, Kazyvel és bandájával találtam magam szemben.
- Kevin, Kat's! Mi a fenét csináltatok ti ott bent? – szegezte máris nekünk idegesen a kérdést. Leo mocorogni kezdett mellette és mikor találkozott a tekintete az enyémmel, idegesen fordította azt el. – Semmi közöd hozzá! De ha mégis nagyon akarod tudni, akkor egy régi, egyetemi barátnőmmel beszélgettem, majd összefutottam ezzel. – böktem Kevin felé, aki idegesen a földet bámulta. Valószínűleg, az „ ez” szó, bántotta meg. – De mielőtt kétségbe esnél tudd, hogy a haverod egész végig bunkó volt velem. Szóval hű maradt hozzátok. – mondtam gúnyosan.
- Kat's...Kat's...Kat's, látom nagyon erősnek érzed magad! – villogtatta rám sötét szemeit. – Áll még a múltkori.
- Ami még most is, vajmi keveset érdekel! – kontráztam vissza. – Napoljuk el, ezt az értelmetlen szócsatát. Jobb ötletem van! Fogjunk össze. – tettem meg az ajánlatot, majd felvázoltam neki is azt, amit Kevinnek.
- Na, mit szólsz Back's? – húzódott gonosz mosolyra ajkam.
- benne vagyok, ha nem hívsz többet Back's-nek! – túrta idegesen a haját.
- Áll az alku! De csak, hogy tudd nem vagyok Kat's! – néztem rá lenézően.
- Azt hiszem, menni fog. – vigyorgott idétlenül Kazy.
- Rendben. Akkor kellemes estét, csapattársak! – mondtam és már indultam volna is.
- Várj, Sera! – szólt utánam Kazy. – Ha akarod, alhatsz nálunk az öltözőben. Van elég helyünk. – próbálkozott be.
- Hehe...kösz Kazy, de a seggem már meg volt tömve ma, egyszer! – hoztam rá a frászt és idegesen Kevinre pillantott, aki méltatlankodva rázni kezdte a kezét. – Amúgy meg, már van helyem.
- De hát...hol? – értetlenkedett.
- A tanári...- közöltem lazán. Rájöhettél volna te ökör. Nem dereng, hogy a tanár neve, Frederik Kattenberg, én pedig Sera Kattenberg vagyok? – kérdeztem szemöldök felhúzva. – Épp ezért mondtam, hogy nem vagyok, Kat's! Frederik a nagybátyám. – kész, elértem Kazynél a határt. Az arcára, a tökéletes megdöbbenés ült ki.Kevin Thorton
Tiffany, jót derült Kazyék lejáratásán. Feltűnően jó kedve volt, miután elmeséltem neki.
- Hé, Sera! – kezdett bele még mindig mosolyogva. – Kazy szerelmes. – közölte, mire majdnem kiköptem az üdítőt a számból.
- Ki már az a szerencsétlen? – kérdeztem jóízűen nevetve.
- Na, mit gondolsz? Egyértelmű, hogy te! – kuncogásom hamar belém fagyott.
- Hé, téged ez nem zavar? – kérdeztem kétkedve.
- Nem igazán. Azóta sokkal jobb vele az ágyban. – most ő kuncogott. – Olyan, mintha téged képzelne oda, hogy épp revansot vesz rajtad.
- Huh, most aztán kibaszottul jól érzem magam! – mondtam undorodva.  – Akkor azért császkál ide, már napok óta, jelentést tenni. – morfondíroztam.
- Nyilván. – kuncogott barátnőm tovább.
- Most jut eszembe, hogy az eset óta nem láttam, Kevint. Olyan, mintha bujkálna. – gondolkodtam hangosan.
- Sera, Kevin másabb, mint Kazy. Biztos, hogy rosszul esett neki, amit mondtál. Pár hónappal ezelőtt, sokat beszélgettem vele. Szinte minden kérdése, rólad szólt, amit először nem is értettem. Próbálta titkolni, hogy pusztán csak kíváncsiság, de hát tudod...az emberismeretem! – ecsetelte.
- Hidegen hagy! – mondtam. – De egy hete nem láttam már és merem remélni, hogy a feladatra koncentrál, nem pedig sunnyog valamerre. – mérgelődtem. – Ja, mielőtt elfelejteném, a hétvégén, a fiúk visszamennek St. Roushba pihenni. Valószínűleg, Kazy megkeres. – közöltem.
- Te is haza jössz? – érdeklődött.
- Nem. Felesleges utazgatnom. Itt minden körülmény megvan, hogy a pályázatra figyelhessek. – közöltem, ami egy kicsit elszomorította a barátnőmet. Elköszöntünk egymástól, majd letettük. Épp kényelmesen nyújtóztam volna egyet a székben, mikor kopogtattak. Felálltam, magara kanyarítottam a köntöst és az ajtóhoz léptem. Meglepetésemre, Kazy és Kevin volt. Előbbi, büszke tekintettel húzta ki magát utóbbi viszont sápadt és meggyötört volt.
- Gyertek be! – engedtem nekik utat. – Sör, jó lesz? – kérdeztem, mire Kazy biccentett, majd Kevin is összehozott valami hasonlót.
- Szarul festesz, Kevin! Jól vagy? – kérdeztem, miközben lábammal csuktam be a hűtő ajtaját.
- Csak megfázott. – válaszolt Kevin helyett Kazy, miközben ormótlan mancsaival, a dobozt bontogatta.
- Miben segíthetek? – tettem fel a kérdést. Mert hát, csak megkérdem már, ha rám törtek legnagyobb nyugalmamban.
- A hétvégén, mindenki elmegy szórakozni. Jössz te is? – kérdezte türelmetlenül. – Nincs értelme maradni.
- Nem. Nem megyek, mert be kell fejeznem a pályázatunkat. – vágtam rá egyből.
- Te tudod. Kevin, te jössz inni este? – fordult barátjához.
- Nem. Megyek meglátogatni az anyámat, meg a nőmet. – felelte Kevin.
- Óóó. Ezt nevezem, öcsém! – veregette hátba szerencsétlent. Kevin rám pillantott, de mikor észrevette, hogy mosolygok elkomorult az arca.
- Tudjátok, a barátnőm szerint, magasan jobb vagyok az átlagnál. – próbálkozott tovább és igazából, fogalmam sem volt, hogy mit akar ezzel elérni.
- Csodás, Kevin! Jó szórakozást. – veregettem én is hátba. Kevin felpattant, majd Kazyre nézett.
- Lépjünk, mert vár az asszony. – mondta ingerülten.
- Igen-igen! Kevin jogosan aggódik. Ha nem siettek, megáztok. Nézd, hogy milyen borús és sötét az ég. – mutattam ki az ablakon. – A csajok nem fognak örülni, ha ázott kutya szagotok lesz. – próbáltam kijjebb tessékelni őket. A fiúk kiléptek a küszöbön és nem is telt el sok idő, mire hatalmas villámok kíséretében, eleredt az eső. Letelepedtem a gépem mellé és hallgattam az esőcseppek, andalító táncát az ablakomon. Teljesen belevesztem a munkámba, észre sem vettem, hogy már sötét van. Teljesen elgémberedett az összes tagom, ezért nyújtóztam egyet és úgy döntöttem, hogy kihúzom a kanapét és megtöltöttem a kádat vízzel, hogy majd jól elmerülök benne. Testem elégedetten csúszott, a már meleg kádba. A nyugalom és elégedettség édes percei voltak ezek, ahogy az illatos habok csapdosták, fáradt testem. Az aroma édes illata, teljesen kábulatba ejtett. Azt hittem, hogy már el is aludtam, mikor édes és békés nyugalmamból az ajtó észveszejtő csengője rántott ki. Egy törölközőt csavartam a derekam köré és sűrűn szidtam az átkozottat, akinek ilyenkor támadt kedve basztatni. Sötét volt és én csak körvonalakat láttam. Mikor kinyitottam az ajtó, a félfának támaszkodó alak, a földre rogyott. Nehézkesen bevonszoltam és leültettem, akkor vettem észre az arany üstököt.
- Kevin! Mi van veled? Forró vagy! – riadtam meg. Ilyesmikre, jelenleg nem voltam felkészülve.
- Jó...jól vagyok, tényleg! – szabadkozott remegve a fiú. Ahogy gyengéden megérintettem eső áztatta haját, észrevettem, hogy az arcát áztató nedvesség, mintha nem az esőtől lenne. Mellékesen, ezt elég morbidnak tartottam.  
– Pont úgy nézel ki, mint aki jól van.- jegyeztem meg, miközben elővettem egy törölközőt és óvatosan szárítgatni kezdtem. Ádáz csatába kezdtem nedves ruháival, amiket nagy nehézségek árán tudtam csak, lerángatni róla. Mert hát, nem hiányzott, hogy még komolyabb baja legyen. Minden érintésemre megborzongott, így nagyban hátráltatta ezen csatámat. Mikor végre végeztem, kérdőn pillantottam rá, de rájöttem, hogy mivel sötét van, úgysem lát. Meggyújtottam egy gyertyát, így már jobban láttam az arcát. Szemei dagadtak és vörösek voltak. El sem tudtam képzelni, hogy mi a jó fene történt vele. Még az az ötlet is megfordult a fejemben, hogy talán kint állt az esőben és az eget bámulta. Nos igen, ez egy kibaszott hülye elképzelés volt.
- Kevin, neked nem a csajoddal kéne lenned? -érdeklődtem.
- Nincs. – hangzott tömör válasza. – Nincs barátnőm.
- Nem igazán értem. – kezdtem masszírozni homlokom. – Szakítottatok?
- Nem. – kezdett nagyon úgy tűnni, hogy Kevin, kerülgeti a kérdéseimet és ezzel sikerült eléggé felbasznia az agyam.
- Na jó, most vagy beszélsz Kevin, vagy...- méltatlankodtam, – nem vagyok sem bébiszitter, sem...
- Közepes vagyok, nemde? – vágott egy értelmes kérdéssel közbe.
- Hogy a halálba jön ez, most ide...? – mérgelődtem. – Kevin! Neked most...ez...te most komolyan, ezen akadtál fent? Ezért vagy így ki? – teljesen elfutott az ideg és legszívesebben lekevertem volna neki egy isteneset. Az oké, ha az embert megbántják, az biztos fáj neki, de hogy valaki ennyire kiakadjon ettől, az már igen-igen szánalomra méltó. Kevin sértődötten bólintott, én pedig akkor akadtam ki.
- Ember, még Kazy sem akadt ennyire ki, pedig vele kifejezetten bunkó voltam. – hőbörögtem. – Egyáltalán, minek hazudtad, hogy van barátnőd, ha közben nincs is?
- Ezt...nem értheted. – válaszolta szemlesütve. – Kit érdekel, egy közepes valaki? – gúnyolódott.
- Hát te, nagyon hülye vagy! – csattantam fel. – Tudod mit, higgy amit akarsz, idióta!
- Volt már barátnőm, de most nem kell egy sem...vagyis...nem fontos! – mondta szinte már suttogva. – Van valaki...aki nagyon tetszik. – mondta tétovázva. Beláttam, hogy ennek a beszélgetésnek, jelenleg semmi értelme, mert hogy értelmes mondatokat, ma már nem húzok ki belőle, az biztos.
- Szerintem, pihenned kéne. – szólaltam végül meg. – Van egy ötletem. – mondtam, majd odaléptem a hűtőhöz és kivettem egy palack bort. Megtöltöttem két poharat, majd az egyiket odaadtam neki. Beinvitáltam a fürdőbe, aminek látványától kikerekedett a szeme.
- Ne aggódj, nem akarlak megerőszakolni. – paskoltam hátba. – Csupán arra gondoltam, hogy egy kis fürdés jót tenne neked. – Kevin tétovázott egy kicsit, majd végül eltolta a nadrágját és beült. Azt az egyet, azért el kellett ismernem, hogy nagyon szexi feneke volt. Ledobtam hát én is a törölközőt és Kevin ámulatba esett tekintetével kísérve, beültem mellé a fürdőbe. Néhány perc elteltével, Kevin hangulata oldódni kezdett és már nem volt, olyan szánalomra méltó.
- Sera, mi történt veled, az elmúlt években? – kérdezte meg, mikor már nem érezte annyira feszélyezve magát.
- Mi van? Nem értem a kérdésed! – néztem rá értetlenül.
- Hová lett, a lehorzsolt térdű, kedves mosolyú kisfiú? – hirtelen megértettem, hogy mit akart.
- Meghalt, hét évvel ezelőtt. Aztán meghalt, egy héttel ezelőtt is. – mondtam. – Ilyen személy, már nem létezik, csupán az emlékeidben. – mondtam kissé ingerülten, mert elevenemre tapintott.
- Miért lettél ilyen rideg és goromba? – baszogatott tovább.
- Nem beszélek az érzéseimről, főleg nem egy idegesítő pasinak. – háborogtam.
- Pár napja, még középszerű voltam. Micsoda előléptetés. – mondta cinikusan.
- Kihasználtak, megtiportak...és mindezt egy férfi. – vágtam az arcába. A benti meleg, kezdte meghülyíteni az elmémet. – Naná, hogy nem fogom azt mondani, hogy iszonyú finom a csókod, méghozzá annyira, hogy teljesen begerjedek rá. – a szám elé kaptam a kezdem, de ekkor késő volt már. Kimondtam, ami az eszembe jutott és a kimondott szót, már nem lehet visszaszívni. Kevin szeme csillogott. – Tisztázzuk Kevin! Nem foglak...nem leszek szerelmes beléd. Se beléd, se senki másba. Egyetlen kapcsolat érdekel csupán...a szexuális. Nem adok több esélyt, hogy újra bánthassanak. – hadartam el.
- Tudod, mikor középszerűnek neveztél, az kibaszottul fájt. – szólalt meg elmélázva.
- Mint már mondtam, nem vagy az. Mint hallottad, azt is mondtam, hogy izgató vagy. – a bor kezdett a fejembe szállni. – De már nem az óvodában vagyunk és te már...- de már nem tudtam befejezni, hogy „ te már mi...”, mert Kevin közelebb húzott, ami lássuk be a vízben nem is volt nehéz, és egy nagy puszit nyomott az arcomra. – Már nem te diktálod a szabályokat! – próbáltam elhúzódni mellőle.
- Abba te ne legyél olyan biztos, Sera! – mosolygott sejtelmesen. – Kiskorunkban, ha villámlott, te mindig odabújtál hozzám, én pedig magamhoz öleltelek. Oltalomra vágytál és én oltalmaztalak.
- Bájos Kevin, de már nem félek a...ááá – ekkor hatalmasat villámlott és mire én észbe kaptam, már Kevin karjaiban remegtem.
- Látom, hogy mennyire nem félsz. – kuncogott Kevin.
- Utállak Kevin Thorton! – mérgelődtem.
- Nem baj, én azért kedvellek. – fúrta bele arcát a hajamba. – De komolyan...totál az őrületbe kergetsz! – szippantott egyet hajamból. Kevin közelebb hajolt és bájos mosolyával elvarázsolva, megcsókolt. Akkor már nem pörgött az agyam, csak az érzékszerveim működtek. Egy érzés, amit még sosem éreztem. Teljesen elárasztotta testemet a vágy, amint puha ajkai a nyakamat csókolták. Forró lehelete, a fülemet perzselte, mikor fogai gyengéden belé vájtak. Érintése egyszerre volt gyengéd és mindent akaró...vad és szenvedélyes. Éreztem, ahogy magához húz az ölébe, ahova tökéletesen illett a testem. Ahogy végig nyalta mellkasom. Fejem teljesen hátrahanyatlott, ajkaim szétváltak és nyögdécselő hangom betöltötte, azt a kis szobát. Nem hagyott ki semmit, mindenhol elidőzött. Amint a mellbimbóimra talált nyelve, azt vette birtokba, miközben pajkos ujjai, már merevedésemet szorították. Észbe sem kaptam és máris tágított, hogy aztán egy határozott mozdulattal, belém kerülhessen. Csípőmet gyengéden ölelte, majd fel le mozgatta, míg rá nem éreztem az ütemre. Görcsösen kapaszkodtam vállaiba, amikor már magamtól mozogtam. Nem voltam ura önmagamnak. A fal, amit felhúztam a szívem köré, amelyet oly elszántan védelmeztem, most valaki betörni készült. Valaki, akit még most sem vettem komolyan. Lesajnáltam az érzéseit, melyeket felém küldött és lesajnáltam őt magát is. Kevin érezhet amit csak akar, engem az hidegen hagy. Igen, játszani fogok vele, mint macska az egérrel, mint Tiffany, Kazyvel. Az, hogy ilyen isteni vele az ágyban, azt egyszerűen ki kell használni. Egyik gyönyörből a másikba lovagoltam. De, ami utána történt...az már, csak emlékfoszlány. A vasárnap új sugarai, beragyogtak a kis szobába, gyengéden megvilágítva Kevin, immár viasz sima arcát. Úgy tűnt, hogy a szex csodákra képes, mert már nyoma sem volt korábbi, gyűrött arcának. Nehézkesen felkeltem és meztelen testemre kanyarítottam a köntösöm, majd lesétáltam a partra. Egy kis Görög reggelivel tértem vissza. Kevin már ébren volt és arcán riadt kifejezés ült.
- Merre jártál? Nem találtalak. – szegezte nekem máris kérdését.
- Mi ez, hadbírósági kihallgatás? – vált komorrá arcom.
- Nagyon jól áll, mikor ilyen cinikus vagy. – nevetett.
- Figyelj, Kevin! Szeretném, ha tudnád, hogy ami...- kezdtem bele.
- Hogy a tegnapi dolgok ellenére, ne is reménykedjek, mivel nem szeretsz! – vágott szavamba cinikusan.
- Valahogy úgy. De, ha legközelebb is kedved támad, egy kis...
- Vágom, oké? Csak szexelni akarsz velem. – vágta rá egyből. – Levettem elsőre is, hogy hideg kívánsz maradni. De benne vagyok! – vágta ismét rá.
- Okos fiú! – dünnyögtem magam elé. – Tessék, egyél! – nyújtottam át neki, a kajám felét.
- Kösz. De ehetek én is a dobozból. – makogott.
- Nem kell jótékonykodni. – vágtam rá. – Szeretek dobozból enni. A chipset is a zacskóból eszem, a tejet, pedig a dobozból iszom. – mondtam.
- Oké. – szólt. –...és milyen volt a tegnap este...? – kérdezte tétovázva. Levettem a szeme a monitorról és ránéztem Kevinre.
- Tudod mit, Kevin!? Megkímélem magunkat a hazugságtól és megmondom az igazat. – mondtam lazán. Kevin fájdalmas arcot vágott és nagyokat pislogott.
- Nos ez...Az a helyzet, hogy ezt nem tudom neked elmagyarázni. – morfondíroztam. – Nem tudok barátként tekinteni rád, mert csak egy újabb férfit látok benned, akinek nem mondhatok semmit. – a gondolatok egymást kergették a fejemben. – Na jó, elmesélem neked. – vágtam végül bele. – Ismered Timothy Daltont? – kérdeztem meg, de nem voltam biztos benne, hogy ismeri. Kevin bólintott. – Ő volt az a balfasz, akivel két évig jártam. Okos, jóképű és kedves srác volt. Nem volt gazdag, de szeretett...legalábbis ezt hittem. De egy idő után, megváltozott. Egyszer, váratlanul beállítottam hozzá és meghallottam, a félig nyitott szobája ajtaján át, hogy engem pocskondiáz. Akkor, meghallottam egy lány gúnyos vihogását. Rajtam nevettek. Akkor egy világ omlott össze bennem. Mindvégig azt hittem, hogy Ő, kedves. – meséltem.
- Timothy Dalton, egy féreg. – vágta rá reflexszerűen Kevin. – Eredetileg nem is Dalton volt.
- Tessék? – néztem rá értetlenül.
- Ő...ő az én...féltestvérem. – mondta ki arcát eltakarva. – Ez az én...keresztem. – mondta megtörten. – Apám halála után anyám, összeházasodott Donald Daltonnal. Teherbe esett tőle, de el akarta vetetni, ám Donald nem engedte neki. Anyám, belehalt a szülésbe és Donald úgy gondolta, hogy tiszteletből, anyám nevét kapja. Így lett belőle, Timothy Thorton. Timothy, olyan lett, mint az apja. Sőt...még annál is rosszabb. Felvette az apja nevét, mert azt mondta, hogy anyánk hitvány volt, amiért meghalt egy szülés közben. Engem folyton-folyvást megalázott. Tönkretette az egyetlen kapcsolatomat azzal, hogy megerőszakolta a barátnőmet. – Kevin szavai hallatán az ájulás kerülgetett.
- A lány, nem tett feljelentést? – kérdeztem értetlenül.
- Nem tehette, mivel Donald, kétes ügyletekben van benne. Nagy a hatalma és Timothy, most a nyomdokaiba készül lépni.
- De hát, ez kegyetlen! – méltatlankodtam.
- Céltudatos és kegyetlen, semmit sem tesz ok nélkül. Tönkre akart tenni, agy összetörte a legnagyobb álmomat.
- Tessék? – kapott el a kíváncsiság.
- Volt valaki, akit nagyon szerettem és még ma is szeretek. Szinte bele bolondultam, ebbe a szerelembe. Ez a valaki, teljesen meghatározta az életem. Minden szeretőmet, hozzá mértem, de senki sem volt hozzá, méltó. Mikor szomorú voltam, Ő rám mosolygott és megszűnt minden gondom. A mosolya, olyan volt számomra, mint a friss, üde szellő, vagy akár a napsütés, De Ő, egy idő után, mindent elfelejtett rólam. Azt, hogy egy utcában lakunk, azt hogy egy iskolába járunk. Timothy rájött és tett róla, hogy ennek a személynek, többet eszébe se jussak. Mindkettőnket tönkretette. Szerettem volna őt szeretni, boldoggá akartam tenni, magammal akartam vinni. Messzire, ahol senki sem találhat ránk, aki ártani akar nekünk. De, most már hiába. Az öcsém őt is tönkre tette és ha tudná, rám sem bírna nézni...
- Sajnálom, Kevin. Szerencsétlen lány. – próbáltam vigasztalni. Kevin arcán, könnyek gördültek le. Sajnáltam őt valóban és persze a lányt is. – Egyszer majd...a lány is szeretni fog. – mondtam biztatóan.
- Azt, nem hiszem, Sera! – szólt lemondóan és ismét tenyerébe temette az arcát. Ekkor persze, még nem sejtettem semmit.A barlangA hétvégi események után, a hétfői csodálatos időjárás sem hozott jókedvet számomra. A hét minden perce, hasznos elfoglaltságot, kemény munkát tartogatott számomra. Azonban szerepet játszott a jókedvem elősegítésében az is, hogy Steven Water, Kazy bandájának egy tagja, kiesett a játékból. Ezt a dolgot, úgy bosszulta meg, hogy jól berúgott és belevergődött a tóba. Onnan viszont, tíz vörös szívvel tért vissza, az irónia kedvéért. Kevinnel való, szexuális együttléteim száma, megugrott napi, többszöri alkalomra. A pasi, olyan váratlan időkben és helyeken is felbukkant, ahol nem is számítottam rá. Viszont, napi többszöri, együttes eltűnéseinkkel kihívtuk magunk ellen, Kazy gyanakvását, aki onnantól fogva, állandó jelleggel, a sarkunkban járt. Ezzel elérte, hogy Kevin, a lebukás veszélyétől tartva, nem mert átlopakodni hozzám, még éjjel sem.
- Mi lenne, ha megmondanánk neki, hogy szexelünk, és kész? – kérdezte Kevin, másfél heti szexelvonás után.
- Akkor veszélybe kerülne az egyezségünk. – feleltem türelmetlenül. Felháborított a tény, hogy Kevint, jobban érdekli a szex, mint a nyerés. Kazyt, azzal nyugtatgatta, hogy csak a pályázat megírásában segédkezik nekem, hogy szegény én, ne egyedül szenvedjek vele. Kazy persze, nem hitte el Kevin, átlátszó magyarázkodását. A hónap harmadik hétvégéje előtti napon, Kazy engem is megtalált. A tóhoz tartottam félúton, mikor ő, utolért.
- Hé, Sera. Várj meg! – kiáltott utánam elfúló hangon.
- Kérdezni...szeretnék...valamit. – zihálta.
- Öt perced van, hogy elmondd! – szóltam közönyösen.
- Mit...vagyis mi van közted meg Kevin között? – szegezte nekem a már hetek óta várt kérdését.
- Máris odavan harminc másodperc, a drága öt percedből! – szóltam cinikusan. – De mivel az agyamra mész az állandó jellegű koslatásoddal, elvéve ezzel a drága időm, amit a hülye haveroddal a pályázatra pocsékolunk...a kérdésedre válaszolva, semmit. Anyagot gyűjt nekem, mivel újságírói diplomája van. – daráltam.
- Jó...az úgy...jó. – nyögte Kazy. – Mert, ha nem úgy lenne...- szólt számon kérő hangon.
- Akkor sem lenne hozzá semmi közöd, Kazy! – szögeztem le.
- De az...nem...mert én...mert...- dadogta ingerülten. – Nem lehet köztetek semmi! – próbálkozott tovább.
- Mert azt, te döntöd el, ugye? Szeretnéd, hogy szótagoljam, te ökör? – kezdtem ideges lenni. – Nincs köztünk semmi, megértetted!? – kiáltottam.
- Járj velem! Akarlak téged. Egyfolytában csak te jársz a fejemben és ebbe beleőrülök. – rángatta meg fekete haját.
- Ez a te problémád, nem pedig az enyém! – vágtam rá. – És ha most megbocsájtasz...lejárt az öt perced, szóval viszlát. – fordultam sarkon. Miközben távozóban voltam, még láttam magam mellett elsuhanni Kazyt, aki az érkező Kevin felé rontott. Beosontam egy fa mögé és onnan hallgatóztam tovább.
- Thorton! Mi van köztetek? – rontott neki Kevinnek. – Megparancsolom, hogy mondd el! – bődült fel.
- Mi az, hogy megparancsolod? Értsd már meg, hogy semmi sincs köztünk! – hördült most már fel Kevin is. – Ő egy beképzelt, fellengős idióta.
- Ne merj így beszélni róla! – ordította Kazy.
- Mi a fene van veled, Kazy? – hitetlenkedett Kevin. Kazy ujjai eleresztették Kevin gallérját és teste mellé hanyatlottak.
- Bocs, haver. De azt hiszem, hogy szerelmes vagyok. – mondta leszegett fejjel Kazy. – Életemben először, szerelmes vagyok valakibe. Ő nem olyan, mint a többi. Őt üldözni kell és betörni. Nem ajánlkozik fel, hanem kihívást jelent nekem. Ha meglátom őt, az őrület kerít hatalmába. Egyszerűen kell nekem! –  rimánkodott.
- Mi tagadás, vonzó. De haver, jobban jársz, ha nem üldözöd. Ha így folytatod, csak azt éred el, hogy meggyűlöl majd...még jobban. -mondta Kevin és kezét barátja vállára helyezte. A két fiú között, egy perces csend állt be, amit végül Kazy tört meg.– A hétvégére lelépünk, inni. Jössz, tesó? – nézett lehangoltan Kevin szemeibe.– Nem lehet, ember! Már hiányzom az asszonynak! – felelte tétován Kevin. " – Naná, hogy kanos vagy már! De azt lesheted, miután beképzelt, fellengős idiótának neveztél, te kis...!" -gondoltam magamban. A két fiú lassan eltűnt a parkból én pedig, elindultam eredeti célom felé. Lesétáltam a tóhoz. Későre járt már és a víztükör tetején, ott csücsült, a hold tükörképe. Bizarr módon, rám mégis nyugtatólag hatott, ez a kísérteties csend és nyugalom. Levetettem a ruháimat, melyeket egy parti sziklán helyeztem el, ahol senki sem láthatja, majd begyalogoltam a habok közé. A forró, meleg idő tetőzése miatt, a tó hidege, nyugtatólag hatott, felforrósodott testemre. Pár bal-hossz után, elértem a fenti szírt alját. A sziklán, egy hatalmas nyílás tátongott. Odaúsztam hát, hogy jobban szemügyre vegyem. Fény szűrődött ki rajta, így hát beúsztam. Odabent, zöld fény világította be a barlangot, aminek kagyló alakja volt. Bent, bugyogott a víz. Mint rögtön rájöttem, mikor közelebb úsztam, hogy azért, mert meleg vizű forrás volt. Annyira ellazultam a víztől, hogy eszembe jutottak a tíz perce elhangzott szavak „ beképzelt, fellengzős idióta”. Idegességemet, már csak tetézte, Kevin felbukkanása is, aki fejét ki sem véve a vízből, úszott felém.
- Szia, Sera! – köszönt...ma már harmadszorra, amivel csak még inkább bosszantott.
- Hmm...- morogtam magam elé.
- Látom, megtaláltad a barlangot. – válaszolta és végighordozta tekintetét a helyen.
- Nos igen, erre még egy ilyen beképzelt, fellengzős idióta is képes, mint én! – vágtam gúnyosan a fejéhez.
- Szóval, hallgatóztál. – Vonta le az egyértelmű következtetését.
- Kíváncsi természet vagyok. – löktem neki oda. – Tudod, a másik kettő mellett, ez a harmadik jó tulajdonságom. – mondtam cinikusan.
- Gondolom, ha az igazat mondtam volna, az sokkal jobb lett volna, igaz? – most ő beszélt gúnyosan. Mivel tudtam, hogy igaza van és legyőzött ebben a vitában, már képtelen voltam, kellően gonosz megjegyzést hozzávágni.
- Oké, igazad van, csak állj le! – lengettem magam előtt kezeimet. – Inkább azt mondd meg, hogy miért követsz? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Most viszont, tévedsz. Nem követtelek. – simította ki vizes haját szeméből. – Mióta itt vagyunk, azóta ismerem ezt a helyet és minden szabadidőmben, ide járok. – közölte.
- Igen, valóban kellemes és megnyugtató hely. – feleltem.
- Nem hozzád készültem. Csak lejöttem ide kicsit, pihenni. -mondta és közelebb úszott hozzám.
- Mily meglepő! – vált ismét gúnyossá hangom. – Csak nem, rám untál? – mosolyogtam gonoszan.
Kevin mérgesen nézett rám, majd megragadott és szenvedélyesen megcsókolt.
- Unalmasnak tűnt? – kérdezte villogó szemekkel.
- Nem igazán! – mondtam elgondolkodva, majd ujjamat végigfuttattam ajkamon.
- Ha megkérhetlek, ne magadból indulj ki! Meglehet, hogy te már unsz, de ha váltani akarsz, csak szólj! – válaszolt epésen.
- Megint kurvának mersz nevezni? – kaptam fel a vizet.
- Nem hinném, hogy ilyet mondtam volna. Néha, komolyan olyan vak vagy, hogy nem látod a fától az erdőt. Túlzásba viszed, ezt a „ hideg vagyok” dolgot. Állandóan merev vagy és folyton, hülye szabályokat követsz és persze, soha nem térnél le a helyes útról, egy pillanatra sem. – Kevin kegyetlen volt.
- Mi ez a marhaság? – törtem ki. – Hideg vagyok, igen! Na és? A szemem pedig tökéletesen funkcionál. – háborogtam.
- Ezt, majd...a játék végén mondom el! – mondta titokzatosan.
- Ennek semmi értelme! – kaptam kezeimet a fejemre. – Tök értelmetlen dolgokat beszélsz és én, már nem értek semmit. Nem hivatkozhatsz állandó jelleggel, a szeszélyes érzéseidre. – kiáltottam.
- Nincsenek szeszélyes érzéseim...és de, hivatkozhatok rájuk! Ha tudnád, akkor megértenéd. – méltatlankodott.
- Hülye, érzelgős pöcs vagy! – vágtam az arcába, ami legelőször az eszembe jutott.
- Neked...neked egyszerűen nincs szíved, Sera! – döfte belém a szavakat. Ezzel sikerült úgy felmérgesítenie, hogy olyat tettem, amit még soha. A magasba lendült a kezem és...lekevertem neki egy hatalmas pofont, melynek hangja, visszhangot vert a barlang falai között.