Teletha Yaoi Writings

A nyeremény

Amilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam, és hazafelé vettem az irányt. Olyan mérges és csalódott voltam, hogy törni-zúzni tudtam volna. Folyton csak Kevin szavai jártak a fejemben. Azt hittem, hogy Ő más lesz, hogy ő talán jó barátom lehet. De miért is reménykedtem? Tudnom kellett volna...hallgatnom kellett volna a csalhatatlan megérzéseimre. Lefékeztem az autóval, majd az ajtót bevágva a szobámba rohantam. Az ágyra vetettem magam és sírni kezdtem. Eszembe jutott a megaláztatásom és a kiszolgáltatott helyzetem.
- Akarod, hogy hazamenjek, Szükséged van rám?- kérdezte este Tiffany telefonon.
- Nem. Ne haragudj, hogy tönkretettem a nyaralásod. – szabadkoztam.
- Nem rontottad el. De szerintem elhamarkodott döntést hoztál. – szólt. – Ha engem így szeretne valaki...- ámuldozott.
- Hát, engem most ez érdekel a legkevésbé. Azt már jobban, hogy holnap megint látnom kell a hülye pofáját. – mondtam megvetően.
- Egy...kicsit sem szereted őt? – kérdezte letörten Tiffany.
- Jobban utálom, mint Timothyt. – vágtam rá. – Pedig nála jobban gyűlölni valakit, már nagy szó! – mondtam.
- Édesem, azért azt ne felejtsd el, hogy ő csak meg akart védeni. – vágott vissza.
- Nem kellett volna, olyan fene nagyon védenie, ha nem szeret belém! Ennek is én ittam meg, a levét. – dühöngtem.
- Mintha a szerelem olyasmi lenne, amit lehet befolyásolni. – szólt halkan. –  Szerintem, nem helyes, amit csinálsz! Szegény Kevin...
- Szegény Kevin? – horkantam fel. Na nehogy mér megint szegény Kevin legyen. – Szegény én! Nehogy már őt sajnáld! – kiáltottam.
- Sera, az önsajnálat a legundorítóbb dolog és nem is vezet sehova! – szólt a lány.
- Most azt mondod, hogy undorító vagyok? – horkantam fel.
- Nem mondtam ilyet. – szólt csendesen.
- Na jó. Ezt most hagyjuk abba! Ne haragudj, hogy megzavartam a nyaralásod. – próbáltam Tiffanyt lerázni.
- De Sera...! – próbálkozott volna tovább, de már nem tudta befejezni, mert lecsaptam. A fájdalmamat, több órányi hideg vízben ülés sem tudta velem feledtetni. Kiszálltam a kádból és beszappanoztam magam. Annak ellenére, hogy gyűlöltem Kevint, mégis felizgatott, ha rá gondoltam. Ahogy a szappanos kezem végigsiklott a mellkasomon, ahogy az ujjaim köröztek a bimbóm körül. „-Na bassza meg!” – gondoltam magamban. Térdre rogytam. Szappanos mellkasomat a hideg csempéhez nyomtam. Ujjaim merevedésemen táncoltak, majd szappanos kezem, lejjebb csúszott a fenekemhez. Egyszerre izgattam magam fent és lent. Ennek köszönhetően, takaríthattam le a csempét, amit sikeresen összekentem.
 
Az éjszakám, a lehető legszarabbul telt. Egy szemhunyásnyit sem aludtam, egész éjjel csak forgolódtam. Másnap reggel pedig, úgy keltem fel, hogy a lehetséges nyeremény gondolata, sem dobott fel. Végül, nagy nehezen összeszedtem magam és megpróbáltam mosott-rongy kinézetemet, tűrhetővé varázsolni. Ez csak, többé-kevésbé sikerült. Elindultam hát a céghez, hogy kiderítsem, megérte-e a sok szenvedés. Vagy az nyert, aki meg sem érdemli. Előre rettegtem attól, hogy látnom kell Kevint, pedig tudtam, hogy ez elkerülhetetlen lesz. Különben is, mielőtt színt vallott nekem, megígértette velem. Segget pedig nem csinálok a számból. Ahogy ez a gondolat átsuhant az agyamon, a dolog már be is következett. Kevin, ott állt a járdán. Közvetlenül mellette Timothy a barátnőjével karöltve. Utóbbiak, megvetően mosolyogtak. Ügyet sem vetve Kevinre, elindultam a bejárat felé. A fiú, útközben csatlakozott mellém. Egy szót sem voltam hajlandó szólni hozzá, ezt nyilván ő is belátta, ezért nem mert megszólalni. A TEK épülete nagy volt, és mint azonnal kiderült, a TEK szó jelentése, a következő volt. „ Természeti Erőforrásaink és Kincseink”. Clair sietett elénk és invitált be minket az elnöki szobába. Az elnök, az asztalánál ült. Merish és én a székre ültünk le, ami az asztal előtt állt. Timothy és Kevin pedig, a székeink mögé álltak. Mindketten, ugyan azzal a mozdulattal ragadták meg, székeink háttámláját és úgy álltak be mögénk.
- Üdvözlöm önöket Uraim...és hölgyem! – nézett legutoljára Merishre. – Billy Castle vagyok, ennek a cégnek az elnöke. Örömre szolgál, hogy két ilyen nagyszerű győztest tudhatunk magunkénak. A dolog azonban, igényelt némi kis munkát, mivel egyszerre értek be. Evégett, össze kellett vetnem a teljesítményeiket. Ilyenkor, sok minden közre játszik, az értékelésnél. De, mielőtt végleg győztest hirdetek, lenne önökhöz egy kérdésem. – ecsetelte. – Milyen tapasztalatot szereztek, a verseny ideje alatt? – tette fel kérdését az öreg. – Kezdjük talán a hölggyel! Merish kisasszony? – szólt. „Hölgy egy fészkes francokat. Ócska kis kurva...maximum” – jegyeztem meg magamban.
- Hát én azt...hogy csak önbizalom és merészség kérdése a dolog. – mondta Merish rágót csámcsogva.
- Kattenberg? – fordult felém az öreg.
- Nos, először is köszönöm, hogy részt vehettem benne. Másodszor pedig, rengeteg dolog felkeltette az érdeklődésemet. Ami mellett az ember általában elsétálna, most észrevehette. Ott volt például, a zöld, melegforrású barlang. A nagyszerű táj...már csak kikapcsolódni is elég volt. – mondtam elgondolkodva.
- Köszönöm, mindkettőjüknek. – szólt az elnök. – Ennek a játéknak, elsősorban a természet védelme volt, a fő célja. Így, ezt figyelembe véve kellett, meghoznunk a döntésünk. – mondta. Akkor, engem már nem érdekelt, hogy kapok-e pénzt, vagy sem. Csak simán nem akartam megalázódni, ez előtt a három marha előtt.
- Ha jellemeznem kellene önöket, akkor egyikük a gyűjtögető típus volt, a másikuk pedig, a céltudatos összerakosgató. Ezért, úgy döntöttünk, hogy figyelembe vesszük, hogy melyikük tartotta szem előtt, a játékunk fő célját. Sera! Elolvastuk a pályázatait, amelyek remekbe szabottak voltak. Úgy gondoltam, hogy csatlakozhatnak, kis csapatunkhoz, mint újságíró! Lenne hozzá kedve? – kérdezte mosolyogva a férfi.
- Megtisztelő lenne, elnök úr! – mosolyogtam rá vissza. Timothy és Merish összenéztek. Tekintetük, a „ Nyertünk!” kifejezést tükrözte.
- Merish kisasszony! Hadd adjam át önnek...- a lány szeme kerekre tágult, az elnök, még ki nem mondott szavai hallatán, – ezt az elismerő levelet, szorgos gyűjtögetéséért.- a lány csalódottan huppant vissza székébe. Merish, valószínűleg, máris a pénzre számított.
- Kattenberg, örömömre szolgál, hogy átadhatom önnek, a nyertes oklevelet és mellé a húsz milliót! – fogott kezet velem. Már csak azért is boldog voltam, hogy nyertem. Nem...igazából nem a pénz miatt, hanem amiatt a kifejezés miatt, ami Timothy és Merish arcán ült. – A munkával kapcsolatban pedig, majd telefonon értekezünk. – szólt utánam a férfi. Mikor Kevinnel kiléptünk az épület elé, Timothy és Merish, mogorva képpel álltak kint.
- Lám csak. Remélem, hogy a kis homo Sera, most nagyon büszke magára. – szólalt meg gúnyosan Timothy.
- Jó, hogy emlékeztetsz rá, hogy az imént nyertem húsz millát. Igen, ahogy mondod, rohadt büszke vagyok magamra. – vágtam vissza gúnyosan. – Nagyon úgy tűnik, hogy többet elértem, mint a kis ribancod. Mellesleg, sok minden mást is megkaptam! – flegmáztam tovább.
- Ja...többek között, a bátyám faszát is, ugyebár? – nézett rám sandán. – Igazán meglepett. Komolyan...az én faszomat, sosem kaptad be ekkora élvezettel. – húzódott gúnyos mosolyra az ajka  – Tim, a te faszod, sosem járt a számban! – most már én is gúnyosan mosolyogtam. – Tudod, olyan kis fasszal, nem tudtam mit kezdeni!
- A bátyáméval, jobban eljátszottál, mint egy kurva! – fojtatta tovább.
- Fogalmam sincs, hogy honnan tudsz te róla, de őszintén szólva, már nem is érdekel. – rántottam meg a vállam. – A bátyád fasza, legalább olyan nagy és vastag, hogy rendesen elvette a „ szüzességem”. Amire te, nem voltál képes. Ja..és tudod mit? Ő legalább, orrba-szájba, hülyére kefélt, amit kurvára élveztem. Nem úgy, mint veled...- keltem ki teljesen magamból.
- Ezért még, kurvára megfizetsz! Az összes kis kufircotok, felkerül az internetre! – fenyegetőzött.
- Ne fenyegesd őt! Ne merészeld! – kelt most már ki Kevin is, aki eddig hallgatott mellettem, mint szar a fűben. – Ha egy haja szála is meggörbül...én megöllek! – mutogatott Timothyra.
- Hehe... csak nem jártok, bátyus? – vihorászott Timothy.
- Nekem nincs szükségem, se egy Daltonra, se egy Thortonra. – szóltam közbe.
- Hát még mindig nem látod, bátyó? Nem kellesz neki. Sosem kellettél neki! Ez csak egy ócska kis „kurva”. – köpött elém a földre. Kevin meglódult Timothy felé, de mivel nem akartam bajt, meg kellett őt állítanom.
- Kevin, az autóba! – szólítottam fel. Kevin habozott. – Szállj már be, abba a kurva autóba! – kiáltottam rá.
- Ne feledd, Sera! Megfizetsz! – fenyegetőzött újra.
- Remek, te fasz! Annyira félek, hogy rögtön bepisilek.- ironizáltam. Majd Merishez fordultam és farkasszemet néztem vele. – Te pedig, jó erősen láncold magadhoz és légy rá nagyon büszke, hogy előtted, egy pasit kúrógatott! További sok sikert, ehhez a faszhoz! – vágtam egy szuszra a lány arcába. Majd ugyan azzal a lendülettel, beszálltam Kevin mellé az autóba és ráléptem a gázra. Egy autós megállónál lassítottam csak. Ott a fékre léptem, így hirtelen álltunk meg. Két perc, síri csend következett, amelyet végül Kevin szakított meg.
- Ne aggódj, megszerzem azokat a kazettákat! – mondta megtörten.
- Leszarom a kazettákat! – vágtam rá dühösen.
- De...a munkád, meg a jó híred...az életed! – szabadkozott.
- Az életem, már réges régen, egy kalap szart sem ér! Már nagyon régen...- válaszoltam. Ezeket a dolgokat, még senkinek sem mondtam el és nem értettem, hogy most miért Kevin az, akivel ezt megosztom.- A munkából pedig nem rúgnak ki, ha van egy kis eszük. – méláztam el.
- De segíteni akarok neked! – vágott közbe.
- Tököm tele van, a segítési mániáddal. Ne segíts többet! Nem érdekel a felvétel! Abban legalább...az legalább egy őszinte pillanat volt. Jó volt és ezen nincs mit szégyellnem! – ordítottam a képébe.
- Sz...szeretsz engem? – kérdezte elhűlve.
- Nem hinném. Csak azt hittem, hogy te egy őszinte barát vagy. – vontam meg a vállam.
- Már mindegy! Hamarosan bevonulok zsoldosnak. – mondta keserűen és elfordult.
- Nagyszerű! Micsoda önfeláldozás. Ehhez aztán, te is értesz! Menekülj el gyáván! – gúnyolódtam. – Bárcsak, én is megtehetném. De nem tehetem. A szüleim nem törődtek velem. Mindig rohantak. Ilyen megbeszélés, olyan megbeszélés, én pedig le voltam szarva! Azt mondták, hogy a szüleim kedves, szeretni való emberek voltak, de én igazából nem tudom, hogy milyenek voltak. Nem is ismertem őket, igazán. – a kormányra buktam és zokogni kezdtem. Kevin megsimította a kezemet.
- Ne érj hozzám, Kevin Thorton! – rántottam el a kezem. – Ne merészelj! Elegem van mindenből. Nekem senki sem tanította meg, hogy mik azok az emberi normák. Magamnak kellett felállítani és őszintén mondom, te már súrolód ezeket a határokat! Azzal jössz, hogy segíteni akarsz meg, hogy szeretsz. De hol voltál, mikor kellettél volna? Megmondom...sehol. Te tudtad, hogy egy szakra járunk, de még csak nem is közeledtél. Pedig akkoriban, jól jött volna egy barát, aki támogat. De te, lapítottál. – törtem ki. Könnyes szemeimtől már alig láttam.
- Mert...mert féltem. – dadogta. – Úgysem szerettél volna! – védekezett.
- Honnan tudod? Honnan tudhatsz bármit is előre? – kérdeztem hisztérikusan. – Barátok lehettünk volna. Sőt lehet, hogy most szeretők lennénk és akkor most azért ülnénk itt, hogy megkérj, éljünk együtt. Én pedig igent mondanék és a karjaidba vetném magam, hogy utána heves szeretkezésbe kezdjünk. Nem pedig azért, hogy itt ordibáljak veled! – zúdítottam mindent rá.
- De...- nyögte Kevin.
- Mondd, Kevin! Szerinted, miért néztek rád olyan áhítatosan a lányok, a versenyen? – tettem fel a kérdést.
- Mert nem láttak még nálam szánalmasabbat? – találgatott gúnyosan.
- Kevin, te egy marha fasz vagy! – állapítottam meg. – Mikor együtt jelentünk meg, mindenki minket bámult. Jól tudták, hogy mi folyik köztünk, annak ellenére, hogy két pasi vagyunk. Mégis úgy néztek rám, mint egy darab szarra. Féltékenyek voltak rám. Ennek hangját is adták, mivel tonna szám kaptam, a fenyegető leveleket. Mikor Tiffanyval beszéltem első nap, azt mondta, hogy lesz egy dögös srác. Gyönyörűségemben, majdnem elélveztem. Mikor pedig, elmeséltem neki, a mi fura szexuális kapcsolatunkat, halál féltékeny volt. Most is azt mondta, hogy bocsássak meg neked. De ezek után...képtelen vagyok rá. Eddig legalább, ha csak szexuális is, de kapcsolat volt köztünk. Ennek viszont most, vége. Mindig egyedül voltam és így lesz a legjobb. Te pedig, szedd össze magad és szeress bele, valaki másba! Nem lesz nehéz, mert jó képű vagy. – értem monológom végére.
- De én téged szeretlek! – hadakozott Kevin.
- Nem tedd! Nem vagyok rá érdemes. Ezért, keress valaki mást, akit megajándékozhatsz a szerelmeddel. – dőltem hátra és ismét folyni kezdtek könnyeim. Ezek a végső elválás, keserű könnyei voltak.
- De, Sera! – kezdte volna.
- Hol laksz, Kevein? – vágtam közbe. – Mondd már! – kiáltottam rá.
- A...Templom sétányon. – válaszolta keserűen.
- Ott kiteszlek. – mondtam, majd gázt adtam. A sebesség, amellyel repesztettem, megnyugtatta háborgó lelkemet. A Templom sétánynál lassítottam és egy darabig még figyeltem, a távolodó Kevin alakját.BosszúMióta megnyertem a pénzt, három hét telt el. Mondanom sem kell, hogy ez idő alatt, többször nyúltam magamhoz, mint előtte bármikor. Ezen mocskos cselekedeteim közben, természetesen mindig Kevinre gondoltam. Amit még a friss emlék hatásának számlájára írtam. A pénz felét, egyik nap borítékba tettem és bedugtam Kevin postaládájába. Erre azért volt szükség, mert így nem utasíthatta vissza. Közben Tiffany is hazatért, egy dögös sráccal Carlossal, aki orvosként jött a városba és persze azért, hogy ne szakadjanak el Tiffel. Tiffany visszatértével, egy kis jókedv is visszatért a magányos házba. Mivel hárman voltunk, így kellemesebb volt. Bár tudtam, hogy ez az állapot nem fog sokáig megmaradni. Igazam is lett. Következő héten, a dolgok a feje tetejére álltak. Az első sokkot, hétfő reggel kaptam. Tiffany, már rég lelépett, hogy felvegye a diplomáját, amit sikeresen letett. Kicsoszogtam az ajtóba, az újságért. Akkor vettem észre, egy takaros kis kosarat a földön. Egy percre eszembe jutott, hogy szeretet csomagot kaptam, biztos Tifftől. Rohadt boldogan nyúltam érte, ám a csomag nehezebb volt mint hittem. Mikor megfordítottam, csak a lélekjelenlétemnek köszönhettem, hogy nem dobtam el. Egy aranyos baba kacsingatott rám, a kosár mélyéről. Sokkos állapotban hoztam be és raktam le az asztalra. Akkor láttam meg egy levelet, amelyet félve nyitottam ki.
„Sera!
Bár te nem ismersz, én sokat hallottam rólad, Kevintől. Valószínűleg, már te is hallottál rólam. Nos...én vagyok az a szerencsés, aki Kevinnel járt. Na és persze...én vagyok az a „ szerencsés”, akit Timothy megerőszakolt. Őszintén szólva, már kihevertem. Viszont, időközben terhes lettem, de nem tudom, hogy Kevintől, vagy Timothytól. Képtelen vagyok a gyermek gondját viselni. Sajnos ránézni sem tudok, ezért kérlek, gondoskodj róla! Tudom, hogy jó anyja leszel.
Elena”
- Na, már csak ez hiányzott! – mérgelődtem magamban. De ahogy eltelt két-három nap, már úgy éreztem, hogy képtelen lennék megválni a kicsitől. Tiffany is imádta, sokat is segített a nevelgetésében. Persze, tőle tudtam meg, hogy mit kell vele etetni, hogy kell pelenkázni, meg a többi. Egyszer fel is ajánlotta, hogy ő felneveli, de ez elől, teljesen elzárkóztam.
- Nem kellene szólnod, Kevinnek? – tette fel a kérdést egy nap Tiffany.
- Egyértelműen...nem! – válaszoltam reflexből. Ez a téma végül, nem is lett firtatva.

Eltelt egy hét, a gyerek ügy óta. Kora reggel volt és én kábán ültem a konyhában, az asztal mellett. Az egész napos gyerek nevelgetés, meg mellette az újságírói munkám, a TEK-nél, amit hála otthon is elvégezhettem, kiütöttek. Tiffany, örült módjára rohant felém, notebookjával a hóna alatt, amit le is vágott elém.
- Ne vágj csak így le, egy ilyen érzékeny készüléket! – rivalltam rá. Arca vörös volt, haja zilált, és arcán minden izom ráncban állt.
- Nem hiszed el, hogy mit küldött nekem az előbb, Carlo! – fújtatott dühösen. – Ettől tuti, hogy padlót fogsz! – mondta és idegesen kattintgatott. A monitorra néztem, amin egy videó jelent meg. Elindítva a videót, már rá is jöttem, mi okozza Tiffany dühkitörését. A videón én és Kevin voltunk, amint épp szexeltünk.
- Aha...hát ez várható volt. Bár, már előbb számítottam rá. – mondtam közömbösen.
- J...jesszusom, Sera! – sápadt el Tiffany. – Ott...ott épp...te Szent Isten! – ájuldozott barátnőm.
- Ugyan már Tiffany! – néztem vissza a videóra. – Mint látod ott épp...igen...Tiffany, ne sápadj már! A barlangban vagyunk, amiről meséltem. Én épp a sziklán fekszem...és Kevin...hát Ő...egy nyavalyás lófaszt! Csak leszopott és kinyalta a seggem. Most legalább, vizuálisan is láthatod. – mondtam könnyeden. Tiffany összecsukta a notebookját és rám nézett. Szép kis szemei, szikrát szórtak.
- Nem, Sera! A barátom vagy. Az emberek sosem kíváncsiak a barátaik szexuális életére. Sem vizuálisan, sem képzeletben. Ehhez nem volt joga, Timothynak. – háborgott. – Te ezt hagyod? „ Ribancnak” vagy beállítva! – mérgelődött. – Még a neved és a címed is ott van! Sőt, Keviné is. – kiabálta. Ekkor megcsörrent a telefonom, amire összerezzentem
- Igen? – szóltam bele.
- Kincsem, te vagy az? – csendült egy ismerős hang.
- Fred bácsi, de örülök, hogy...- kezdtem volna örülni, de ez nem tartott sokáig.
- Drágám mondd, hogy nem téged látlak, ebben a videóban! – kérdezte számon kérően. Ha Tiffanyt sikerült is megnyugtatnom, Fred bácsi, már kemény dió lesz.
- De igen! Engem látsz...- mondtam, majd kénytelen-kelletlen el kellett mesélnem neki mindent.
- Rendben is lenne, ha itt nem téged lát...- nyögte, – most épp...jaj nekem...-szörnyülködött. – Ez... ez a fiú! – mondta riadt hangon. – Mondd, hogy ez nem Kevin Thorton! – hűlt el bácsikám.
- De igen, Ő az! Miért, mi a baja vele? – kérdeztem értetlenül.
- Hogy mi...mi a baj vele? – akadt ki Fred bácsi. – Sera, Kevin a rokonod!